2008. december 24., szerda

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

... Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. ... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek ..." (Jn 1, 1-12)


Áldott, boldog karácsonyt!


2008. december 12., péntek

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 19.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A Szent Illés Kongregáció és a sarutlan kármel elterjedése1

Doria maga volt, aki az almodóvári káptlan döntését (1583) megvalósítva, az első sarutlan kolostort Itáliában, Genovában létrehozta 1584. dec. 1-én. Ő volt itt az első perjel is, egészen 1585-ig, amíg vissza nem tért Spanyolországba, hogy provinciális legyen.

1592-ben az olaszok is átveszik a Doria-féle szabályokat, de nehogy Gracián innét visszatérhessen 1597-ben a genovai és a közben létrejött római házat a spanyolok levágták magukról. 1600-ban jöttek létre Szent Illés Kongregáció néven független kongregációként.

A sarutlan kármeliták a Szent Illés Kongregáción keresztül terjedek el világszerte.

1614-ben már 300 szerzetesük volt Európa szinte minden országában. 1617-ben 3 provincia van Itáliában, 1 Lengyelországban, 1 Franciaországban és ezekhez hozzátartozott Belgium és a német területek is. További bővülések: Szicília és Párizs 1626, Írország 1638, Aquitania 1641, Piemont és Burgundia 1643. A 17. század második felére 14 provincia volt, 149 kolostorral és 2326 szerzetessel.

Kb. száz misszionáriust küldtek Perzsiába, Indiába, Arábiába, Szíriába, Libanonba, Angliába és Hollandiába; három speciálisan missziós szemináriumuk volt: Rómában, Löwenben és Máltán. A Kármel hegyén felújították a szerzetesi életet 1631-ben.

A 17. század második felében folytatódott a fejlődés. Hat új provincia Belgiumban, Franciaországban, Itáliában. Missziók Malabárba és Mogulba Indiában, Patraxban Görögországban. 1701-ben 181 kolostorban 3855 szerzetes.

A 18. század elsõ fele még mindig növekedést mutat. 23 provinciában 4270 szerzetes (Ausztria 1701, Litvánia 1743, Lorraine 1740, Bavaria 1740, Flandria 1761). Kétszáz misszionárius Perzsiában, Mezopotámiában, Indiában, Szíriában, Libanonban, Kínában, Lousianában, Angliában, Hollandiában és Írországban. Az utolsó kolostort 1735-ben Imolán alapították.

Az első vészjósló jel Franciaországban volt a Comission des Réguliers rendelkezés 1766-ban. Ez 750 szerzetest érintett a hat francia provinciában. Válaszképpen megreformálták a konstitúciókat, amelyt VI. Pius Iniunctae nobis kezdetű brévéjében 1776. márc. 15-én megerősített. Ez azonban már nem számított. A francia forradalom 1793-ban minden szerzetesrendet feloszlatott.

A Habsburg területeken hasonlóképpen: II. József 1782-83-ban megszüntette a legtöbb házat Ausztriában, majd Legyelországban és Litvániában is 1783-84-ben. 1797-től az elnyomás átterjedt az itáliai területekre is: Lombardia, Piemont, Liguria, Velence, Toszkána és Nápoly.

1802-ben számos ház elveszett Németországban. 1810-ben az összes házat eltörölték Itáliában és Belgiumban, bár később egy részüket visza tudták szerezni. 1864-ben a lengyel provincia gyakorlatilag megszünt, néhány tagját még Szibériába is deportálták.

A rendi káptalanon 1785-ben 16 provinciális van jelen, 1789-ben 19 hiányzik, 1791-ben 6-an vannak és 1823-ig nincs is rendi káptalan. 1823-ban 278 tagja van a kongregációnak, ettől kezdve az öt itáliai provinciális minden hat évben találkoznak – noha ez tilos volt.

1859-ben 970-en vannak, de tíz év alatt lecsökkennek 728-ra. A túlélést jórészt az tette lehetővé, hogy sokan a keleti missziókba vagy a Kármel hegyére menekültek.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spread of the Italian Congregation.

2008. december 2., kedd

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 18.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése1

Doria személyében II. Fülöp megtalálta a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Néhány éves közös tevékenységük eredményeképpen a spanyol sarutlan kármelitákat elszakították a kármelita rendttől és egy szorosan királyi hatalom alatt lévő zárt spanyol képződményt hoztak létre belőle.

Elsőként II. Fülöp szerzett a pápától egy olyan brévét, amely a szétválás kimondása mellett új kiváltságokat is ad a sarutlanoknak: közvetlenül Rómához tartoznak a kármelita joghatóság helyett és saját követségük legyen Rómában, amely közvetlenül a Szentszékkel van kapcsolatban, a kármeliták mellőzésével.

A pápa 1587. július 10-én kiadja a Cum de Statu kezdetű brévét, amelyben a kongregációvá emeli a sarutlanokat, s vikárius-generálist rendel az élükre, akit a provinciálisok közül kell választani.

Ez hat évig kormányoz, a provinciálisok három évig, s nem lehet őket újraválasztani.
Mindezeket, valamint a vikárius-generális hat tanácsadóját, ezenkívül az összes kolostor perjelét is a káptalan választja. Káptalant háromévenként tartanak. A káptalanon ezentúl a vikárius-generális, a provinciálisok egy kísérővel, a hat tanácsadó és a káptalan definitorai vesznek részt.

Azért, hogy Doria legyen a vikárius-generális, előrehozza egy évvel a választást (különben nem lenne választható). 1588 június második felében Madridban a rendkívüli káptalan megválasztja Doriát vikárius-generálisnak.

Itt – azt hazudva, hogy ez csak ideiglenes lenne – Doria visszaállítja a Consulta intézményét (Gracián az 1587-es káptalanon elérte, hogy megszüntessék azt) és még azzal a joggal is felruháztatja, hogy az hozzon jogi döntéseket. A nunciussal szeptemberben azonban ezt már úgy erősítetti meg, mint állandó intézményt.

Az 1593-as rendi nagykáptalanon Doria bejelenti, hogy a sarutlanok külön rendet kívánnak létrehozni.Nincs ellenkezés. 1593. dec 20-i Pastoralis Officii kezdetű brévéjében VIII. Kelemen létrehozza a sarutlan kármelita rendet.

Első generális: Doria, aki a következő rendes káptalanig, 1594 pünkösdjéig van kinevezve erre a posztra. Nehogy azonban a terézi irány képviselője lehessen mégis generális, VIII. Kelemen pápa 1594. márc. 30-án további hat évre meghosszabbítja Doria mandátumát.

Azonban azon a káptalanon, amelynek csak annyi feladata lett volna, hogy ezt a döntést elfogadja, a ceremóniák befejeződésével Doria váratlanul 1594. május 9-én meghal .

A mű azonban eddigre már elkészült. A spanyol kongregáció egész történelme során magán viselte Doria kilencéves kormányzásának jegyeit. Nem csak a jogi szabályozás, hanem a szellemi irányultság szintjén is.

Doria utódja, Elias de San Martín kinevezett egy héttagú bizottságot, hogy az felülvizsgálja a szabályzatot. Az őt követõ Francisco de la Madre de Dios azonban a Doria féle állapotokat állította vissza.

Az ideál a világtól szigorúan elzárt, a kolostorban engedelmeskedő kármelita lett. Bármilyen missziós vagy apostoli tevékenység vagy akárcsak nagyobb kapcsolat az emberekkel, a rendből való kizárással járt.

A konstitúciókat a káptalanok 1640 és 1652 között felülvizsgálták, s VII. Sándor pápa 1658-ban megerősítette. Ez lényeges pontokban azonban nem változott. Teljes elzártságot írt elő, s a perjelek kinevezését a rendi káptalan hatáskörében hagyta. Itt is maradt 1786-ig, amikor is a pápai nuncius a provinciák káptalanjainak hatáskörébe rendelte. A kongregáció soha többet nem tért vissza ahhoz a terézi szabályhoz, hogy minden közösség maga választja az elöljáróját.

Ezt az álláspontot Alonso de Jesús María (1607-1613 és 1619-1625), akit Spanyol Kongregáció ideológusának tartanak elméletileg is igyekezett alátámasztani Doctrina de Religiosos c. könyvében (Madrid 1613). Ebben nyíltan tagadja Teresa jogát arra, hogy őt a férfi ág alapítójának is tekintsék.

Teresa útjára való visszatérés kísérletei nem sikerültek. Ezek közül a legjelentősebb Diego de San Rafael (generális 1742-48), akinek az volt nézete, hogy a rend bajai abból származnak, hogy letértek Teresa útjáról, de eljön még az idő, amikor sok gyom alól kikel az a mag, amit Teresa vetett.

Csak a 18. század végén kezdtek el visszatérjeni a terézi útra. Juan del Espiritu Santo (generális 1790-1796) volt az, aki elkezdte rehabilitálni Teresát. Alonso de Jesus Mariával szemben megvédte Teresa jogát az alapítói tisztre, s ő volt az, aki Doria csontjait, amelyek Alonso óta a rendi káptalan termében voltak, eltemettette.

A 19. századi üldözések azonban nem csak a megújulási kísérleteket, hanem magát a kongregációt is megszüntették.

A Szent József Kongregáció története különben is inkább stagnálást, mintsem fejlődést mutat. Doria halálakor a sarutlanok kb. 1000 szerzetest (58 házban) és kb. 400 nővért (34 házban) számláltak. A 18. század végére az 1588-as öt provincia mellé még csatlakozott Portugális (1612), Aragón és Valencia (1685), Navarra (1706) és Murcia (1713). A kongregációnak (beleértve Braziliát és Mexikót is) 120 háza volt 3500-4000 taggal. Tekintettel a közben jelentősen megnövekedett népességszámra, ez a növekedés, valójában inkább stagnálást vagy csökkenést jelent.

A 19. században viszont már teljesen egyértelmű a hanyatlás. 1834. április 22-én megtiltották új noviciusok felvételét. 1835. július 25-én megszüntettek minden olyan kolostort, amelynek 12-nél kevesebb tagja volt. 1836. március 8-án megszüntettek minden kolostort Spanyolországban. Ekkor 112 házban 2106 tagja volt a kongregációnak (1071 pap, 124 diakónus és szubdiakónus, 324 fogadalmas testvér, 91 novicius, 478 laikus-testvér.)

A spanyol kongregáció, mint olyan, soha többet nem jött létre.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spanish Congregation