2008. október 10., péntek

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 13.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Frontális támadás a reform ellen1,2

1574 tavaszán Rossiék frontális támadást indítanak a reform ellen. A generális nem ismeri el az apostoli vizitátorok jogosultságát sem a kolostorok alapítására, sem a szerzetesek átirányítására. Az általuk létrehozott kolostorokban letett fogadalmakat valamint szenteléseket érvényteleneknek tartja.

Mindazokat, akik együttműködnek a vizitátorokkal önmagával szemben engedetlennek nyilvánítja és egy Gráciannak küldött levélben kiközösíti őket.

II. Fülöp nem hagyja annyiban a dolgot. Két héten belül eléri, hogy a madridi pápai nuncius, Nicolas Ormaneto3, aki Borromeo Szent Károly tanítványa és a katolikus reform elkötelezett híve – miután egyeztetett Rómával – megerősíti és kiszélesíti Francisco Vargas O.P. apostoli vizitátori jogkörét az andalúziai kármelita rendtartomány felett. Francisco Vargas O.P. pedig a nunciustól kapott vizitátori jogaival élve Gráciánt tartományi helynöknek és az andalúziai kármeliták vizitátorának nevezi ki.

Azért Rossi generálisnak is vannak barátai, augusztusra kieszközli, hogy XIII. Gergely pápa hívja vissza a két vizitátort, Francisco Vargas és Pedro Fernández domokosokat és visszaadja neki a spanyol kármeliták fölötti joghatóságot. Ugyanez a bréve azonban érvényesnek és a rendfőnök joghatósága felett állónak mondja mindazt, amit a vizitátorok tettek.

Így az a nagyon sajátos jogi helyzet alakult ki, hogy miközben Róma elismerte a vizitátorok közreműködésével létrehozott kolostorokat és azok vezetését, a kármelita rend vezetői érvénytelennek tekintették az előbbieket és lázadóknak az utóbbiakat.

Miután visszakapta a joghatóságot a spanyol rendtartományok fölött, 1574 szeptember 16-án Rossi generális összehívja 1575 május 22, pünkösdre a lombardiai Piacenzába - a már 1570 óta esedékes - rendi nagykáptalant.

II. Fülöp is üt egyet. 1574 szeptember 22-én Ormaneto nuncius, aki a pápa közvetlen követe, s mint ilyen Rossi generális fölött áll, II. Fülöp kérésére kinevezi Francisco Vargas O.P.-t és Jerónimo Graciánt az andalúziai és Pedro Fernandez O.P.-t pedig a kasztíliai kármel reformátorává, majd ezt a posztot nem sokkal később szintén Gracián kapja meg. December végén a Szentszék jóváhagyja Ormaneto nuncius szeptemberi kinevezéseit.

A kármeliták válasza nem várat sokat magára. 1575 május 22-én A piacenzai nagykáptalan – amelynek az lett volna a feladata, hogy a Trienti Zsinat reformjait bevezesse a rendben – meg nem történtté akarja tenni mindazt a reformot, amelyet a generális hozzájárulása nélkül hoztak létre. Ezért engedetlennek, lázadónak és megátalkodottnak jelent ki mindenkit, aki együttműködött az apostoli vizitátorokkal.

Megszünteti a granadai, a sevillai és a La Peñuela-i kolostorokat - melyek a generális engedélye nélkül, az apostoli vizitárok engedélyével jöttek létre.

Teréz és a sarutlan nővérek ellen ugyan semmiféle jogi kifogást nem tudnak emelni, de Teresát felszólítják, hogy egy általa kiválsztott kolotorba vonuljon vissza - finoman és úriasan internálják - és a kasztíliai kármelita provinciális joghatósága alá helyezik Teresa kolostorait.

Mindez teljes jogi abszurdum, hiszen az apostoli vizitátorok mint a pápai hatalom ágensei magasabb joghatóságot képviselnek, mint a kármelita rendben bárki vagy bármi.

1575 júliusában Teresa miután megismerte a generális reformot érintő álláspontját, még mielőtt értesült volna a piacenzai káptalan eseményeiről, levelet ír II. Fülöpnek, amelyben arra kéri, hogy járjon közben egy független sarutlan rendtartomány létrehozásáért.

A nagykáptalan határozatai foganatosítására P. Tostadót apostoli helytartóként és vizitátorként Madridba küldik. Itt azonban a király és Ormaneto nuncius megakadályozzák működését.

Miután Ormaneto nuncius értesül a piacenzai nagykáptalan határozatairól, válaszul kinevezi Graciánt az összes andalúziai kármelita és a kasztíliai sarutlan kármeliták biztosává és reformátorává. Novemberben Gracián bemutatja Sevillában a kinevezéseit és elkezdi a vizitálást.

A sarusok annyira ellenségesen fogadják, hogy attól kell tartani, az életére törnek. Teresa annyira félti, hogy külön felajánlást tesz Gracián életben maradásáért.

1576 júliusában Juan Bautista Caffardo általános megbízott a kármeliták nevében beadványban kéri Galli kardinálist Rómában, utasítsák Ormaneto nunciust arra, hogy ne akadályozza meg Madridban Tostado működését. Galli kardinális a beadványt egyetértőleg továbbítja Ormaneto nunciusnak. Ő azonban nem engedélyezi Tostado működését, hanem húzza az időt.

Szeptemberben a kármeliták újabb beadvánnyal fordulnak a Szentszékhez és az újra egyetértőleg átküldi azt Ormanetonak, aki továbbra sem enged a kérésüknek. 1577 januárjában a kármeliták nyomására XIII. Gergely pápa titkársága elküldi Ormaneto nunciusnak a pápa azon rendelkezését, hogy fossza meg Graciánt a hatalmától és adjon teret Tostado működésének. Ő azonban halogató választ küld Rómának.

1577 június 18-án azonban meghal Nicolas Ormaneto.

1- Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
2 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
3 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 1070-1071.

Nincsenek megjegyzések: