Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

01. Az Albert féle Eredeti Szabály - szegény remeték a Kármel hegyén.
02. Az elvilágiasodás - gazdag professzorok Európában.
03. Az oldalhajtás - a kármelita rend női ágának kezdetei.
04. A reform és a reformisták.
05. A laxisták és a rigoristák.
06. II. Fülöp és a szerzetesi reform.
07. Visszatérés az eredeti szellemhez - Avilai Szent Teréz útja.
08. Visszatérés az eredeti szabályokhoz - Avilai Szent Teréz szabályzata.
09. Az avilai Szent József Kolostor és a terézi reform kezdetei.
10. Rossi generális kontra II. Fülöp.
11. A királyi út.
12. Két tűz között.
13. Frontális támadás a reform ellen.
14. A sarutlan kármelita rendtartomány.
15. Nicolas Doria hatalomra kerülése.
16. Teresa szabályzatának megszüntetése.
17. Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal.
18- A Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése.
19. A Szent Illés Kongragáció és a sarutlan kármel elterjedése.
20. A Sarutlan Kármelita Rend helyreállítása a 19-20. században.
21. Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése.
22. Egy nehezen megírható történet.
23. A történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 23.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A történet még nem ért véget

Isten megengedte, hogy az első öt sarutlan kármelitából négy értetlenül vagy kimondottan ellenségesen viszonyuljon Teresa szelleméhez. Hogy Keresztes János mindig valami félreeső helyre kerüljön és a létrejövő sarutlan rend pozíciói ezeknek és hozzájuk hasonló ostoba, mûveletlen, önelégült, hatalomvágyó és jellemtelen gazemberek kezébe kerüljenek. Hogy ezek mindenkit, akinek bármi köze is van Istenhez, félreállítsanak, lehetetlenné tegyenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak, üldözzenek.

Hogy Teresa szabályzatát, az általa bevezetett bensőségességet és szabadságot megszüntessék. Hogy Jerónimo Graciánt, aki ezek ellen felemeli a szavát, és azokat a nővéreket, akik Teresa szabályához és szelleméhez ragaszkodnak, kitaszítsák a rendből. Hogy ezt az állapotot évszázadokig fenntartsák és az igazságot évszázadokig meghamisítsák.

De mindezzel a történet még nem ért véget.

A hatalomért, a népszerűségért, a posztokért és koncokért való tülekedésben, ami kortársak számára gyakran magának a történetnek tűnik, ugyan kit érdekel, hogy milyen tanácsokat ad egy vidéki pap a közeli jelentéktelen kis kolostor szerzetesnőinek, vagy mit írogat össze a társnői meg a fiókja számára egy öregedő apáca. Egész életükben egy sor sem jelenik meg tőlük.

Isten azonban eléri, hogy az Egyház Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz néven szentekké avassa és egyháztanítókká tegye őket. Több mint négy olyan évszázadon keresztül, ahol szinte minden a hit bensőségessége és szabadsága ellen dolgozik, Isten nemcsak hogy megőrzi műveiket, hanem a keresztény misztika megkerülhetetlen mércéivé teszi őket.

Milyen fájdalmas lehetett az olasz sarutlanoknak, hogy a spanyolok levágták őket magukról. Valószínű, hogy akkor senki nem gondolt arra, hogy ezzel egyben megszabadultak az abszolutista spanyol uralkodók elnyomásától is, és éppen ez teszi majd lehetővé számukra, hogy tőlük induljon el a Sarutlan Kármelita Rend világméretű elterjedése.

Teresa nővérei a terézi szellem és szabály megvédése érdekében hiába fordultak a pápához, II. Fülöp akarata fontosabb volt az ő igazságuknál. De nem Fülöp volt az egyetlen hatalom a világon és amikor olyan francia előkelőségek mint Pierre de Bérulle ragaszkodtak hozzá, hogy Teresa követőit küldjék át Franciaországba, akkor fogcsikorgatva ugyan, de átengedik Ana de Jesúst és társnőit, akik átmentik Teresa szabályait és szellemét Franciaországnak és az utókornak.

A rend által kitaszított "angol konvent"-ből terjedek tovább a sarutlan kármelita nővérek Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

S ha a renden belül nem lehet megtartani a terézi szabályt, akkor jön a már Teresánál is bevált módszer: a terézi szabályt követő kolostorok püspöki fennhatóság alatt. Ahol a Doria-féle szabály volt érvényben, a női kolostorok kb. egyharmada ezt az utat követte.

Sokszor jutnak eszembe azok a spanyol nővérek, akik nem láthatták, hogy mi lesz évtizedek vagy évszázadok múlva, hanem csak végig kellett éljék Teresa művének szétverését. Azt hiszem, Isten kezébe tették az ügyüket és abban reménykedtek, hogy mindezzel a történet még nem ért véget. Úgy vélem, hogy az ő felajánlott szenvedéseik is jelentősen hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.

S úgy gondolom, hogy amikor az ember semmi mást nem lát maga körül, mint II. Fülöp karikatúráit, meg olyan senki által meg nem reformálható, a kényelmes jólétért mindenre képes, züllött gazembereket, mint a terézi reform ellenfelei, valamint olyan hataloméhes maffiózókat, mint Nicolas Doria, Antonio Heredia, Baltasar Nieto, teljes életnagyságban és kis vidéki változatokban, akik minden módon züllesztik, szétverik és prédálják az Egyházat - akkor Teresa nővéreihez hasonlóan Isten kezébe kell tenni az ügyet, fel kell ajánlani a szenvedéseket, és akármekkora is a pusztítás, tudni kell, hogy mindezzel a történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 22.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Egy nehezen megírható történet1

Doria utódja, Elías de San Martín által megbízott első történetíró, José de Jesús Mária (Quiroga) volt. Ő 1562-ben született és már mint toledói kanonok lépett be a rendbe 1596-ban. Vagyis a pártatlan volt. Igyekezett tisztességes művet írni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de éppen emiatt elhallgattatták.

Művének az első két részét a rend Teresáig tartó fejlődésének szentelte. A második két részben úgy írta le Teresa munkáját, mint reformot és a régi rend revitalizását. Azt állította, hogy mind régi mind új tanúk azt bizonyítják, hogy Isten nem akart új rendet létrehozni, hanem a régit akarta megújítani.

Műve egy részét, ami Keresztes Jánosról szól, sikerült kicsempésznie Flandriában, ahol ki is adták Brüsszelben 1628-ban, majd franciául, olaszul és latinul is megjelent. A spanyolok csak 1927-ben adták ki. Művének a többi része kiadatlan maradt és elveszett. Az elhallgattatás annyira megviselte, hogy még azévben, 1628. december 28-án meghalt.

Az ő anyagát két embernek adták át, hogy írják újra: Francisco de Santa María (Pulgar) (1567-1649) kapta az első két kötetet, aki ebből 1630-ban ki is adott egy kötetet Historia general profética de la Orden de N. Sra. del Carmen címmel, s ez újra kinyomva 1641-ben, majd ennek egy megvédése 1649-ben. A második kötet soha nem lett publikálva.

A második két kötetet újraírásával Jerónimo de San Josét (Ezquerra) (1587-1654) bízták meg. Ő 1609-ben lépett be a kármelitákhoz, a novicátusát Juan del Espíritu Santo alatt végezte, majd filozófiát tanult Segoviában 1613-ig, és teológiát Salamancában 1613-16 között. 1626-ban a noviciamestere, aki 1625-ben generális lett, bízta meg Quiroga munkájának átírásával.

Alapos munkát végzett, saját kutatásokat csinált és kilenc év múlva 1635-ben átadta a kész munkát. Ezt átvizsgálták a cenzorok (ő okulva elődjéből nem vitatkozott velük) és nyomdába engedték a mővet. 1637-ben, amikor első kötet kész lett, a cenzor azt látta, hogy a nyomtatott szöveg nem teljesen azonos a kézirattal. A kötetet visszavonták és Jerónimot elmozdították a történészi posztról. Műve úgy menekült csak meg, hogy egy jezsuita barátjának átadott egy példányt, az maradt ránk.

Noha ő is, mint elődei, igyekezett a felettesek szája íze szerint megírni a történetet és aszerint elferdíteni a tényeket, de mivel ezt mégsem tette meg eléggé és megemlítette a másik oldalt is, így a többiek sorsára jutott.

Az új kiadást készítését Francisco de Santa Maríara bízták. S benne végre megtalálták az emberüket. Ő már az új garnitúra terméke volt és szenvedélyes Doria-rajongó. Végre sikerült a mű, Francisco a kívánalmaknak megfelelően hamisította meg a történetet, s Reforma de los Descalzos de N. Sra. del Carmen de la primitiva observancia hecha por Santa Teresa de Jesús en la antiquíssima Religión fundada por el gran Profeta Elías címmel Madridban jelentették meg, az első kötetet 1644-ben, a másodikat 1655-ben. (A szakirodalomban Reforma vagy Crónicas címmel fut.).

Francisco hamisításai:
1. Isten szándéka Teresa küldésével a "csodálatos Illés próféta által a Kármel hegyén alapított régi prófétai rend megújítása" volt, melynek megvalósítása a Sarutlan Kármelita Rend.
2. A reform a tökéletességet az első négy generális alatt érte el – Nichola Doria (1585-1594), Elías de San Martín (1595-1600), Francisco de la Madre de Dios (1600-1607), Alonso de Jesús María (1607-1613) – s mindenkinek az ő nyomukban kell járni.
3. Az egyetlen, ami veszélyeztette a reformot, az Gracián volt, az ő eltávolítása megmentett másokat attól, hogy megfertőződjenek.
4. A három szilárd pillér, amin a rend alapul: az elmélkedés, amely kizárja az apostoli vagy missziós munkát; a visszavonultság, amely annyira korlátozza a kolostor elhagyását, amennyire csak lehet; és a rigorózus önsanyargatás.
5. Teresa csak a nők tanítója volt, a férfiaknak csak annyiban kell követniük, amennyiben nem tanít nőies dolgokat. A férfiaknak saját tanítójuk van, Keresztes János.

Ezzel szemben a valóság:
1. Teresa az egész új család alapítója, az egész Kármelt és az egész egyházat gazdagította.
2. Ő az igazi modell és az ő jogi felfogását és kormányzási stílusát kell követni.
3. Gracián képviseli Teresa valódi szellemét és gyakorlati elképzeléseit.
4. A rend két pilléren nyugszik: az ima és mint cél, a lelkek megmentése.
5. Teresa mindenkinek az alapítója és anyja.

A Reformát gyorsan lefordították olaszra (I/1654, II/1662), franciára (I/1655, II/1666). Noha a hazugságai ellen volt tiltakozás, például Luisa de Jesucristo a brüsszeli perjelnő szégyenletes műnek nevezte – mégis ez volt a hivatalos rendtörténet.

Sokan voltak akik bevették az egészet. Voltak akik bizonyos részletekben kritizálták.Csak akik a szájhagyományból ismerték a valódi történetet, azok tudták figyelmen kívül hagyni . De csak a 18. század legvégén jutottak el oda – Antonio de los Reyes (general 1796-1802) –, hogy a történethamísítást fel kell számolni és újra kell írni a rend történetét.

Ekkor volt egy komoly mozgalom arra, hogy vissza kell térni Teresához és valódi képet kell adni a rend kezdeteiről. Ennek a legjelentősebb képviselõje Manuel de Santo Tomás (Traggia), akit 1817-ben bíztak meg azzal, hogy legyen a rend történésze, azonban két év múlva meghalt. Az ő követõje volt Juan de San Andrés, de a spanyol konkregáció feloszlatása miatt (1835) ő sem tudott írni semmit.

Egészen Silverius de Santa Teresa (1878-1954) fellépéséig minden maradt a régiben. De ekkor is még a Historia del Carmen Descalzo első hat kötete a Reforma átvétele. Silverius az 1937-ben megjelent Historia del Carmen Descalzo VI. kötetében már egy csomó elfogulatlan anyagot hozot, de nyílt végkövetkeztetéseket nem volt le. Amikor 1950-ben megkérdezték, hogy miért, azt válaszolta, hogy az idő még nem volt érett erre.

Fr. Hipólito of the Holy Family a noviciátusa során (1908) felvetette a novicius-mesternek azt a kérdést hogyan lehet, hogy Gracián Teresa leveliben egészen más megvilágításban jelenik meg, mint a rend történetében. A novicius-mester erre azt válszolta, hogy ha nem hisz a rend történetében, akkor nincs hivatása.

Ő sokkolva a noviciátusbeli élménye által, alapos kutatásokba kezdett és 1945-re kész volt egy 400 oldalas önyvvel: P. Jérome ... Gratien, coadjuteur de Ste. Thérèse - Etude Historique-juridique címmel, amelyet soha nem adtak ki.

Ezek után, de tőle teljesen függetlenül ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutott José de Jésús Crucificado (Valdivielso) (1914-1972) is az International College 1951-52-es kurzusán, amelyekkel Silverius is egyetértett.

A II. Vatikáni Zsinat befogadására összehívott Special Chapter 1967-68-ban újra felvetette a Teréz munkássága értékelésének a kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy vissza kell térni az eredethez, de ez kérdés volt, hogy mi az eredet, Teresát alapítónak vagy reformátornak kell-e tekineni.

"A francia szárny egy olyan Szent Terézzel akart hazatérni, aki a régi Illés féle Kármel-fa ágának a reformátora volt, s ez a nézet szimpátiára talált az itáliai szárnynál is. A spanyol szárny viszont világos törést akart; ők nemzeti Teresával akartak hazatérni, a nővérek és a testvérek – akiket ők egyszerûen Terézi Kármelnek akartak hívni – alapítójával."2

Senki nem akart engedni. Végül a Decrétumokban Teresa megkapta mind a két titulust, új rendet alapított, de nem hagyta el a régi Kármelt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - A History that was difficult to write.
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Carmel and the Vatican II Renewal.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 21.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése1

Elsőként Portugáliában (1584) és Olaszországban (1590) jönnek létre új alapítások, de a Sarutlan Kármel nem ezekből, hanem majd Franciaországból terjed el.

Noha a nővérek szerettek volna Franciországban alapítani és volt is valaki (Jean de Quintanadueñas), aki szponzorálta volna, a sokféle politikai és renden belüli nehézségek miatt nem tudtak. Csak akkor sikerült az alapítás, amikor a francia lelki megújulás vezetői megismerték Teresa írásait (1601-ben lett lefordíta Ribera életrajzával együtt).

Ekkor Barbe Acarie (késõbb Boldog Mary of Incarnation) és az ő barátai és tanácsadói (a kartaúzi Dom Beasucousin, Aumale, Jaque Gallemant egyházmegyés papok, valamint André Duval, a Sorbonne doktora és Pierre de Bérulle, késõbbi kardinális és Szalézi Szt. Ferenc vették a kezükbe az ügyet. Alapítónak Catharine de Longueville hercegnõt kérték meg és ő is adta be a kérelmet VIII. Kelemenhez, aki 1603. november 13-án a In supremo kezdetű bullájában engedélyezte az alapítást.

A franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy Teresa szellemiségét vegyék át, ezért olyan perjelnőt akartak, Spanyolországból aki már Teresa alatt is perjelnő volt. A generális, Francisco de la Madre de Dios, olyat szeretett volna adni, aki Doria vonalát követi. Bérulle-nek azonban sikerült elérnie, hogy Teresa követőit küldjék: Ana de Jesús, Isabel de los Angeles, (Salamanca), Beatriz de la Concepción, (Salamanca) Leonor de San Bernardo (Loeches), Ana de S.Bartholomeus (Avila) és Isabel de San Pablo (Burgos).

1604. október 15-én értek Párizsba, s ettõl kezdve 59 kolostort alapítottak Franciaországban. Ana de Jesús: Párizs (1604), Pontoise (1605) és Dijon (1605). Ana de S. Bartholomeus: Tours. Isabel de los Angeles: Amiens (1606), Rouen (1609), Bordeaux (1610), Toulouse (1616), Limoges (1608).

Ana de Jesús Teresa 1581-es kontítuciójával ment, s egész Franciaországban és Flandriában azt vezette be.

Nem sikerült férfi kolostort alapítani, amely a női kolostorokat vezette volna, ezért először egyházmegyés papok (Cum alias bréve 1606. szept. 9.) majd Bérullen keresztül az oratoriánusok (Cum pridem bréve 1614. ápr. 17.), s Bérulle halála után is ez maradt, egészen a francia forradalomig, utána a rendek szétverése miatt a püspökök joghatósága alá kerültek.

Közvetlen a francia forradalom előtt 62. a 19. század végén 120 kolostoruk volt. Közismert a forradalom alatti hősiességük (16 Comgiègne-i mártir Teresa of St. Augustine veztésével).

1607-re stabilizálódott a helyzet Franciaországban, ekkor Ana de Jesús átment Belgiumba. Ő személyesen alapított Brüsszelben (1607) Löwenben (1607) La Monsban (1608). Amikor Ana de S. Bartholomeusra nem volt már szükség Franciaországban, akkor Ana de Jesús őt tette az új antwerpeni kolostor élére. 1619-ben egy második kolostort is alapítottak Antwerpenben az Angliából menekült hölgyek számára. Ennek az első perjelnõje Anne of the Ascension (Worsley) volt.

Ana de Jesús megpróbálta az általa alapított kolostorokat a rend joghatósága alá rendelni. Először mindenképpen a spanyolok alá szeretett volna tartozni, de ők semmiképpen nem álltak kötélnek. Ekkor végül az itáliai kongregációval tárgyalt, akik befogadták õket. Ezt a Cum sicut accepimus bréve szentesítette 1610. január 26-án. Az első szerzetesek csoportja 1610-ben Thomas of Jesús vezetésével érkezett meg Antwerpenbe, s a nővérek ténylegesen 1610. szept. 18-án kerültek az itáliai kongregáicó alá.

Az itáliai kongregáció vezetői azt szerették volna, hogy a belga nővérek nem Teresa szabályát használják, hanem a genovai nõvérek Doria féle szabályzatait veszik át. Ana de Jesús azonban Teresa 1581-es szabályzatát nyomtatta ki Brüsszelben 1607-ben és ragaszkodott is ahhoz. A kongregációval szemben a Szentszékhez fellebezett és az neki adott igazat. Ana halála után (1621) a kongregáció vezetői mégis kierőszakolták, hogy a nővérek az 1592-es Doria-féle szabályzatot vegyék át.

Csak a löweni és az antwerpeni angol nővérek nem voltak erre hajlandóak, mire őket kitették a kongregációból. XIV. Gergely pápa a helyi püspök joghatósága alá helyezte őket 1627. márc. 17-én. Az "angol konvent"-bõl terjedt tovább a rend Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

Az itáliai kongegáció alá tartozó kolostorok jóval kevésbé terjedtek. 1656-ban 47 kolostor volt és néhány püspöki joghatóság alatt. 1780-ban 102 kolostor, 73 a rend és 27 püpöki fennhatóság alatt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - World-wide Expansion of the Daughters of St. Teresa.