Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 15.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Nicolas Doria hatalomra kerülése1

1581 március 3 - 17. között megtartják sarutlan rendtartomány önállóságát kimondó alcalai káptalant, amelyen Antonio Heredia ellenében 7-11 arányban Jerónimo Graciánt választják meg provinciálisnak, és megszavazzák az új szabályzatot.

Teresa közben folytatja a kolostorok alapítását. 1580 végén Palenciában, 1581 nyarán Soriában alapít. 1582 januárjában Keresztes Szent János és Teresa megbízásából Ana de Jesus alapítanak Granadában. Áprilisban Teresa megalapítja a burgosi kolostort és májusban segít Graciánnak a valladolidi férfi kolostor létrehozásában. Itt kapják majd meg az alapozó képzést azok a szerzetesek, akiket a rend arra szán, hogy a salamancai egyetemen tanuljanak.

Ekkor azonban már nagyon beteg. 1582 október 1-én Teresa nem tud többé felkelni az ágyból. Isten közli vele, hogy hamarosan magához veszi. Október 3-án meggyón és felveszi az utolsó kenetet. Október 4-én reggel Teresa elmerül az imában és többet már nem jön vissza belőle.2

Gracián vezetésével nagy erővel folytatódnak az új alapítások. A terézi kármel ezekben az években lépte át Kasztília és Andalúzia határait, Navarra, Portugália, Afrika, Itália, és további terjeszkedést terveztek Valenciába, Aragóniába és Katalóniába. Grácián ezenkívül tárgyalt egy flandiai és egy francia alapításról is. Gracián - Teresa intencióinak megfelelően - szívén viselte a missziók ügyét. 1582 áprilisában Lisszabonból az etiópiai Kongóba küldött hat szerzetest, de csak 1584-ben sikerült az alapítás. 1585-ben Mexikóba küldenek misszionáriusokat és további amerikai, kínai és indiai missziókról tárgyalnak.

A missziók mellett Gracián számára a másik nagyon fontos ügy a tanulmányoké volt. S erre igencsak rászorultak volna a kármeliták. Úgy gondolta, hogy leghelyesebb lenne nagy egyetemi városokban szemináriumokat csinálni, hogy a jó képességű hallgatókat így vonzzák magukhoz.

A rigoristák azonban Graciánt régóta ellenségnek tekintik. Baltasar Nieto 1577-ben már olyan vádakkal rágalmazta meg, amelyek következtében halálos ítélet várt volna rá. Antonio Heredia régen gyűlölte, mint riválisát. Ő - mélyen sértve attól, hogy nem ő lett az első provinciális - vezette azt a belső ellenzéket, akik nem a Gracián képviselte terézi vonalat akarták követni, hanem saját rigorista birodalmat akartak létrehozni. Ezek az előző években jól begyakorolt módszerekkel (feljelentés, feljegyzések, folyamodványok) folyamatosan panaszkodtak rá a királynak és a generálisnak, s Nicolas Doriát szerették volna helyette provinciálisnak.

Gracián, vélhetõen nem fogja fel a veszély súlyosságát és a következõ választáson 1585-ben önként lép vissza Doria javára.

Nicolas Doria, az illusztris Doria család tagjaként született Genovában 1539. május 18-án. 1570-ben átköltözött Sevillába, ahol sikeres bankárként működött és kicsapongó életet élt. Egy hajószerencsétlenség után jelentős adományokat adva a szegényeknek, klerikusnak állt. Rövid latin és teológiai tanulmányok után 1576-ban pappá szentelték. Egy évvel később, barátja Ambrosio Mariano példáját követve, jelentkezett a Sevillai kármelitáknál a Los Remediosban lévő kolostorukban, ahol 1578. március 25-én tett fogadalmat. Ez a kolostor volt a rigoristák egyik fellegvára.

Még be sem fejezi a noviciátust, már házfőnök helyettesnek nevezik ki. Madridba megy ügyeket intézni, ahol kapcsolatba kerül II. Fülöppel. Kinevezik pastranai perjelnek és ezt a posztot tölti be 1581. márciusáig. Az 1581-es káptalan Keresztes János és Antonio de Heredia előtt első definitornak nevezi ki. Gracián főnöksége idején főleg Itáliában van, egészen 1585 decemberéig, amikor is provinciálisként tér vissza.

Doria provinciálisként felszámolja a terézi vonalat és kiépíti azt a rigorista birodalmat, amelyet a férfi ág többsége kíván, s amely II. Fülöp elvárásainak is messzemenően megfelel.

1- Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 14.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A sarutlan kármelita rendtartomány1,2

1577 augusztus 29-én megérkezik Madridba Ormaneto utóda, Felipe Sega nuncius, akit Róma - valamint a pápa unokaöcsse, Buoncompagni bíboros, akinek Sega a karrierjét köszönhette - azzal bíz meg, hogy támogassa Tostado mûködését.

Sega igen messze állt Teréz lelkiségétől. Madridba mintegy ötven főnyi személyzettel – titkárok, apródok, pincérek, szakács, borbély, kocsis, stb. – érkezik, s a történészek neki tulajdonítják Teresa következő jellemzését:

"... nyughatatlan, csavargó, engedetlen és nyakas nőszemély, aki az áhitatosság ürügyén folyton romlott tanokat agyalt ki és a Trienti Zsinat valamint a főpapok rendelkezései ellenére állandóan elkószált a klauzúrából, úgy tanítva mint egy mester, annak ellenére, hogy Szent Pál tanítása azt parancsolja, hogy a nők ne tanítsanak..."3

Sega annak ellenére, hogy Madridba érkezvén Ormaneto nuncius aktáiban kedvező információkat talált Teresáról és a reformról, külünösen pedig Graciánról, az első pillanattól kezdve ellenük dolgozik. S noha Rómából azt az utasítást kapta, hogy ő maga ne avatkozzon be a reformba, Madridba érvén nem szorítkozik Tostado támogatására, hanem a saját kezébe veszi a reform ügyét és számos azt alapjaiban érintő döntést hoz. Teresa ellen nem tud semmit sem tenni, de megpróbálja Graciánt és a reform férfi ágát tönkretenni.

S mivel II. Fülöp időközben úgy találja, hogy a sarutlanok, különösen pedig Gracián - aki az egyik konfliktusnál úgy gondolja, hogy egy szerzetesnek inkább kell a pápának engedelmeskednie, mint a királynak és ennek megfelelően is cselekszik -, nem eléggé engedelmes eszközei az ő akaratának, hagyja Segát egy darabig a saját kedve szerint játszani.

Ennek következtében a reform ellenségei 1577. december 3-án Tostado utasítására elrabolják a Megtestesülés kolostorból Keresztes Szent Jánost, bebörtönzik és hónapokig - míg csodálatos módon meg nem szökik - kínozzák. (Újra csak azt kell megállapítani, hogy úgy tűnik a világ valahogy mégis csak tisztában van azzal, hogy mi az igazi érték.)

Sega saját akciókat is kezd. Először szóban próbálja megtiltani Graciánnak a vizitálást, majd 1578 nyarán visszavonja Gracián minden megbízatását és 1577 december elsejétől visszamenőleg érvényteleníti minden intézkedését, majd kiközösíti őt. Minden férfi és női reform-kolostort a provinciálisok alá rendel, akik megpróbálják tönkretenni azokat. 1578 december végén pedig bebörtönzi Graciánt. A helyzet nagyon súlyos. Sega Madridban pallosjoggal rendelkezik s ez alapján halálos ítéleteket is hoz. Ha Graciánra rosszhiszeműséget tud bizonyítani, akár halálra is ítélheti őt.

Teresa minden követ megmozgat, hogy mentse a reformot és az üldözött kármelitákat. Eddigre azonban II. Fülöp is ráun Segára és egy négytagú tanácsadót testületet rendel mellé a sarutlan kármeliták elleni vádak kivizsgálására - egyik tagja az a Pedro Fernandez OP., akinek mint apostoli vizitátornak az irányítása alatt a lázadónak ítélt kármeliták tevékenykedtek.

1579 április 1-én ennek a tanácsadó testületnek a nyomására Sega nuncius kiveszi a sarutlanokat a provinciálisok fennhatósága alól és visszamenlőleg érvényteleníti azok intézkedéseit. Az összes (andalúziai és kasztiliai) sarutlant egy csoportba tömöríti és föléjük a csak tõőe függő és velük szemben pedig jóindulatú Angel de Salazárt rendeli. 1579. július 15-én a nuncius a kármeliták ügyében – szintén a kinevezett tanácsadó testülete nyomására – azzal a kéréssel fordul II. Fülöphöz, hogy járjon közbe a pápánál a független sarus rendtartomány felállítása érdekében. 1579 november 11-én pedig Felipe Sega támogatólag eljuttatja Rómába az önálló rendtartomány felállításának kérését.

1580 június 22-én Gergely pápa – II. Fülöp közbenjárására – Pia consideratione kezdetű brévéjével létrehozza a független sarutlan rendtartományt.

(1) - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
(2) - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
(3) - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 1148-1153.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 13.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Frontális támadás a reform ellen1,2

1574 tavaszán Rossiék frontális támadást indítanak a reform ellen. A generális nem ismeri el az apostoli vizitátorok jogosultságát sem a kolostorok alapítására, sem a szerzetesek átirányítására. Az általuk létrehozott kolostorokban letett fogadalmakat valamint szenteléseket érvényteleneknek tartja.

Mindazokat, akik együttműködnek a vizitátorokkal önmagával szemben engedetlennek nyilvánítja és egy Gráciannak küldött levélben kiközösíti őket.

II. Fülöp nem hagyja annyiban a dolgot. Két héten belül eléri, hogy a madridi pápai nuncius, Nicolas Ormaneto3, aki Borromeo Szent Károly tanítványa és a katolikus reform elkötelezett híve – miután egyeztetett Rómával – megerősíti és kiszélesíti Francisco Vargas O.P. apostoli vizitátori jogkörét az andalúziai kármelita rendtartomány felett. Francisco Vargas O.P. pedig a nunciustól kapott vizitátori jogaival élve Gráciánt tartományi helynöknek és az andalúziai kármeliták vizitátorának nevezi ki.

Azért Rossi generálisnak is vannak barátai, augusztusra kieszközli, hogy XIII. Gergely pápa hívja vissza a két vizitátort, Francisco Vargas és Pedro Fernández domokosokat és visszaadja neki a spanyol kármeliták fölötti joghatóságot. Ugyanez a bréve azonban érvényesnek és a rendfőnök joghatósága felett állónak mondja mindazt, amit a vizitátorok tettek.

Így az a nagyon sajátos jogi helyzet alakult ki, hogy miközben Róma elismerte a vizitátorok közreműködésével létrehozott kolostorokat és azok vezetését, a kármelita rend vezetői érvénytelennek tekintették az előbbieket és lázadóknak az utóbbiakat.

Miután visszakapta a joghatóságot a spanyol rendtartományok fölött, 1574 szeptember 16-án Rossi generális összehívja 1575 május 22, pünkösdre a lombardiai Piacenzába - a már 1570 óta esedékes - rendi nagykáptalant.

II. Fülöp is üt egyet. 1574 szeptember 22-én Ormaneto nuncius, aki a pápa közvetlen követe, s mint ilyen Rossi generális fölött áll, II. Fülöp kérésére kinevezi Francisco Vargas O.P.-t és Jerónimo Graciánt az andalúziai és Pedro Fernandez O.P.-t pedig a kasztíliai kármel reformátorává, majd ezt a posztot nem sokkal később szintén Gracián kapja meg. December végén a Szentszék jóváhagyja Ormaneto nuncius szeptemberi kinevezéseit.

A kármeliták válasza nem várat sokat magára. 1575 május 22-én A piacenzai nagykáptalan – amelynek az lett volna a feladata, hogy a Trienti Zsinat reformjait bevezesse a rendben – meg nem történtté akarja tenni mindazt a reformot, amelyet a generális hozzájárulása nélkül hoztak létre. Ezért engedetlennek, lázadónak és megátalkodottnak jelent ki mindenkit, aki együttműködött az apostoli vizitátorokkal.

Megszünteti a granadai, a sevillai és a La Peñuela-i kolostorokat - melyek a generális engedélye nélkül, az apostoli vizitárok engedélyével jöttek létre.

Teréz és a sarutlan nővérek ellen ugyan semmiféle jogi kifogást nem tudnak emelni, de Teresát felszólítják, hogy egy általa kiválsztott kolotorba vonuljon vissza - finoman és úriasan internálják - és a kasztíliai kármelita provinciális joghatósága alá helyezik Teresa kolostorait.

Mindez teljes jogi abszurdum, hiszen az apostoli vizitátorok mint a pápai hatalom ágensei magasabb joghatóságot képviselnek, mint a kármelita rendben bárki vagy bármi.

1575 júliusában Teresa miután megismerte a generális reformot érintő álláspontját, még mielőtt értesült volna a piacenzai káptalan eseményeiről, levelet ír II. Fülöpnek, amelyben arra kéri, hogy járjon közben egy független sarutlan rendtartomány létrehozásáért.

A nagykáptalan határozatai foganatosítására P. Tostadót apostoli helytartóként és vizitátorként Madridba küldik. Itt azonban a király és Ormaneto nuncius megakadályozzák működését.

Miután Ormaneto nuncius értesül a piacenzai nagykáptalan határozatairól, válaszul kinevezi Graciánt az összes andalúziai kármelita és a kasztíliai sarutlan kármeliták biztosává és reformátorává. Novemberben Gracián bemutatja Sevillában a kinevezéseit és elkezdi a vizitálást.

A sarusok annyira ellenségesen fogadják, hogy attól kell tartani, az életére törnek. Teresa annyira félti, hogy külön felajánlást tesz Gracián életben maradásáért.

1576 júliusában Juan Bautista Caffardo általános megbízott a kármeliták nevében beadványban kéri Galli kardinálist Rómában, utasítsák Ormaneto nunciust arra, hogy ne akadályozza meg Madridban Tostado működését. Galli kardinális a beadványt egyetértőleg továbbítja Ormaneto nunciusnak. Ő azonban nem engedélyezi Tostado működését, hanem húzza az időt.

Szeptemberben a kármeliták újabb beadvánnyal fordulnak a Szentszékhez és az újra egyetértőleg átküldi azt Ormanetonak, aki továbbra sem enged a kérésüknek. 1577 januárjában a kármeliták nyomására XIII. Gergely pápa titkársága elküldi Ormaneto nunciusnak a pápa azon rendelkezését, hogy fossza meg Graciánt a hatalmától és adjon teret Tostado működésének. Ő azonban halogató választ küld Rómának.

1577 június 18-án azonban meghal Nicolas Ormaneto.

1- Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
2 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
3 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 1070-1071.