Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 12.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Két tűz között

Teresa és mindazok, akik a reformmal Isten ügyét akarják szolgálni, két tűz közé kerülnek - egyik oldalról a laxisták, másik oldalról a rigoristák.

Azzal, hogy komolyan veszik a hivatásukat, nem csak Avilában vonják magukra a többség haragját, hanem mindenütt másutt is.

"Ó, milyen hatalmas baj, hatalmas baj az a szerzetesek számára az - most nem csak nőkre gondolok, hanem férfiakra is - ahol nem tartják meg a hitet. Ahol egy kolostorban két út van: az erény és a hit, s a hit hiánya (és mindkettőn szinte ugyanannyian járnak, pontosabban rosszul mondtam, nem ugyanannyian, mert bűneink miatt, többen járnak a tökéletlenség útján, és mivel ők vanak többségben, ez a népszerűbb) olyan kevesen élnek az igaz hit szerint, hogy jobban kell félnie egy szerzetesnek vagy egy szerzetesnőnek, aki igazán el kell hogy kezdje követni a meghívását, az övéitől a saját házában, mint az összes ördögtől; és sokkal több óvatosság és színlelés kell ahhoz, hogy olyan baráti viszonyba kerüljön Istennel, mint amilyenre vágyik, mint azokhoz a barátságokhoz és kívánságokhoz, amelyeket a gonosz rendez el a kolostorokban." 1

Ráadásul ezt a többséget a rigoristák - királyi hatalommal a hátuk mögött - komolyan megtámadták. Ezeket pedig sem a harc hevében sem egyébként nem érdeklik olyan számukra másodlagos különbségek, hogy valaki a Isten szeretete vagy a hatalom szeretete miatt böjtöl. Böjtöl és ezzel veszélyezteti azt a kényelmes jólétet, ami egyedül fontos az életben - tehát ellenség, kűzdeni kell ellene. S Teresáék ellen is azzal a hévvel harcolnak, amelyet a rigoristák újabb és újabb atrocitásai keltenek bennük.

Eközben mind Teresáék mind a rigoristák egyre jobban látják, hogy a reform szekerét nem ugyanabba az irányba akarják vinni. Hogy ezen segítsenek, a rigoristák a hatalom mindig jól beváló eszközeit alkalmazzák. A Teresához közelálló embereket eltávolítják, megrágalmazzák. Keresztes Szent Jánosra valahogy mindig valamelyik távoli kolostorban van szükség. Teresa másik közeli emberét, Jerónimo Graciánt, akit nem sikerül a hatalomból eltávolítani, Baltasar Nieto azzal a rágalommal jelenti fel, hogy megerőszakolt egy apácát. 2

Teresa, mivel Nietóékra nem sok hatással van, azt teszi amit tehet. Folytatja a női kolostorok létrehozását. 1570 végén megalapítja Salamancában a Szent József Kolostort. 1571 elején Alba Tormesben - Keresztes János segítségével - a Gyümölcsoltó Boldogasszonyról nevezett kolostort. Sorra látogatja a már meglévőket.

1571 nyarán, Isten közvetlen kérésének engedve, elfogadja Pedro Fernandez O.P., apostoli vizitátor felkérését és elvállalja eredeti kolostora, a Megtestesülés, megreformálását.Keresztes Szent Jánost hívva gyóntatónak, néhány év alatt sikerül olyan lelkiséget kialakítaniuk, amelyet a kolostor aztán már soha többé nem veszít el.

1574-ben Keresztes János segítségével újabb női kolostort alapít Segoviában. Majd 1575-ben két kolostort is alapít, egyet Beasban, egyet Sevillában. 1576 elején Ana de San Albertón keresztül pedig a caracavai kolostort.3

Teresa kapcsolatát a férfi-ággal az változtatja meg, hogy a pastranai nővéreknek sikerül kiimádkozniuk, hogy az általuk igen nagyra becsült, jólképzett pap, Jerónimo Grácián, 1572 tavaszán belépjen a sarutlanok közé.

Gracián kezdettől fogva szoros kapcsolatban van a nővérekkel és Teresával, aki hamarosan szintén nagyon jó véleménnyel lesz róla. Graciánban - Keresztes János mellett - egy olyan emberre talál, aki megérti és követni akarja az ő szellemiségét.

S Gracián hamarosan nagyon fontos pozíciókba kerül. 1573 augusztusában Baltasar Niétó azt a vizitátori tisztet, amelyet az andaluziai sarutlan kármeliták fölött tavasszal Francisco Vargas O.P. apostoli vizitátor bízott rá - mivel az elkövetett disznóságai miatt nem mer Andalúziában mûködni - átruházza Jerónimo Graciánra.

Nem sokkal ezután Graciánt a kasztíliai kármeliták vizitátorává is kinevezik. Ez azt jelenti, hogy az összes kasztíliai és andalúziai kármelita reformja, teljhatalommal Gracián kezébe kerül. Ebben a reformban Gracián végig a legszorosabban együttműködik Teresával.4

1 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. (Vida 7.5) 44-45.
2- Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 747-748.
3 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
4 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The New Province under Father Gracián

Segítő beszélgetés

Néhány éve csinálok egy olyan terápiát, amelyik egyaránt alkalmazza a keresztény lelkivezetés hagyományát és a modern pszichológia ismereteit.

Most felraktunk a honlapunkra egy ismertetőt róla és ott jelentkezni is lehet rá.

Néhány bejegyzés a blogomból, amelyik mutatja, hogyan néz az ki, amikor egyaránt alkalmazom a keresztény hagyományt és a modern pszichológia ismereteit:

Isten jelen van a lélekben.
Örüljetek az Úrban.
A szellemi erőkkel való kapcsolat hatása az értelemre.
A szellemi erőkkel való kapcsolat hatása az akaratra.
Hogyan értem meg Isten válaszát - első lépés.
Hogyan értem meg Isten válaszát - második lépés.
Hogyan értem meg Isten válaszát - harmadik lépés.
A Te jóságos kezeidben.
Ahogy a Jóisten akarja.
Legyen meg a Te akaratod.
Legyen meg az én akaratom.
A biztos módszer.
Sára kövérsége.
Milyen jó hogy vagy.
... hasonlatosak vagytok a meszelt sírokhoz (Mt 23,27).

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 11.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A királyi út

Teresának a férfi kolostorokra csak annyi befolyása van, amennyit személyes tekintélye biztosít számára. Ez pedig adott esetben nem túl sok.

Durueloban Antonio de Heredia a prior, aki a rigoristák egyik legfontosabb vezetője lesz. Miközben, mint ilyen, kimondottan Teresa ellen dolgozik, boldogan beül azokba a magas posztokba, ahova az apostoli vizitátor beteszi, s ezzel együtt pedig részt vesz abban a Rossi generális által kinevezett bizottságban is, amelynek az a feladata, hogy ugyanerről vizitátorról terhelő adatokat szedjen össze.

Soha nem bocsátja meg Teresának, hogy nem őt, hanem Keresztes Szent Jánost öltöztette be elsőként. 1582-ben tevőlegesen hozzájárul Teresa halálához azzal, hogy a súlyos betegen Medinába érkező Teresát késedelem nélkül Alba de Tormesbe küldi, hogy az mint afféle kabala, jelenlétével biztosítsa a hercegnő unokájának szerencsés megszületését.1

A pastranai prior, Baltasar Nieto, hasonló figura. Világi pap, majd ferences szerzetes, végül már majdnem negyven éves, amikor testvére, az andalúziai provinciális felveszi a kármelitákhoz.

Egy harmadik, szintén kármelita testvérükkel együtt fellázadnak a vizitációra Andalúziába érkező Rossi ellen, s vélhetően az ő intrikáik következtében válik a generális kegyvesztetté az udvarnál. Rossi válaszként leváltja és házi őrizetbe vetteti a provinciálist. Baltazar Nietot, pedig száműzi Andalúziából. Nieto átmegy Kasztíliába és ott a reform - ami ellen előzőleg intrikált - egyik fõ embere lesz.

Később majd felajánlja szolgálatait annak a Tostadonak, akit a generális azért küld Spanyolországba, hogy tönkrezúzza azokat a sarutlanokat, akiknek ő az egyik fő embere.2

Ez két kármelita a "királyi út" tipikus embere. A meglévő hatalmi struktúrákon belül Heredia nem tudott annyi hatalmat szerezni, mint amennyit szeretett volna, Nieto pedig az intrikákon rajtavesztve kiesett a hatalomból - viszont az egész életük a hatalom körül forog. Aktívak, ambiciózusak és mindenre hajlandóak.

A kasztíliai kármeliták reformjával megbízott Pedro Fernandez O.P. vizitátor, nem sokkal a kinevezése után, saját helyettesévé teszi Baltasar Nietot és teljhatalommal ruházza fel az alapítások terén. Nieto pedig megnyitja a Kármelben is a "királyi utat". Egymás után jönnek a jelentkezők, és Nietóék sorra alapítják az újabb és újabb kolostorokat.

Ezekben a szerzeteseknek a legváltozatosabb elképzeléseik vannak arról, hogy mit is jelent a reform. Sokuknál a legalapvetőbb lelki képzés is hiányzott. Vannak néhányan, akik Teresa szellemét akarják követni. A többség azonban soha nem is hallott Teresáról, s jobb esetben vissza akar térni a kármelhegyi remeték eredeti szabályzatához, rosszabb esetben pedig valamiféle sajátmaga által gyártott szadisztikus aszkézist tekint tökéletességnek és mindenkit, lehetőleg az egész rendet, erre szeretné rászorítani. Ennek természetesen hamar híre megy és teljesen jogos rémületet kelt a sarusokban.3

Nietóék az alapítások során pontról pontra a generális egyértelműen kinyilvánított szándékai ellen cselekednek. Rossinak az a kívánsága, hogy ne hozzanak létre új kolostorokat az ő explicit írásbeli engedélye nélkül. Az ő megkérdezése nélkül, az apostoli vizitátor engedélye alapján egymás után alapítják a kolostorokat.

Megtíltja, hogy átvegyenek más kolostorokból kármelitákat. Az alapítások két fő kulcsemberét Gabriel de Peñuelát és Baltasar Nietót, azonban már meglévő kármelita kolostorból vették át, s ez utóbbit ráadásul eredetileg személyesen Rossi elleni lázadásért űzték el onnan.

A generális azt akarja, hogy kolostoronként ne legyenek többen húsz főnél, ők azonban két-háromszor ennyi embert is felvesznek egy-egy helyre. Rossi kifejezetten megtíltja, hogy átlépjék Kasztília határait és Andalúziában alapítsanak. Ők azonban sorra hozzák létre ott is a kolostorokat.

Mindezek miatt Rossi generális 1571-ben már kiközösítéssel fenyegeti őket.4

1 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 723-726.
2 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 747-748.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
4 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 804.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 10.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Rossi generális kontra II. Fülöp1

A generális, akármik is a személyes érzelmei Teresával kapcsolatban, a hatalmát nem kívánja veszélyeztetni. Márpedig a reformált férfikolostorok alapítása pontosan az, amit semmi áron nem akarnak a kármeliták. Rossi tehát ad is meg nem is.Teresa hosszas könyörgésére augusztusban engedélyt ad neki két eredeti szabály szerint élő férfi kolostor alapítására Kasztíliában - amennyiben azt a jelenlegi és az előző provinciális is engedélyezi.

A későbbiekben, a következő megszorító szempontokhoz ragaszkodva, ugyanezt a hintapolitikát folytatja. Azt akarja, hogy : 1.) Ne hozzanak létre új kolostorokat az ő explicit írásbeli engedélye nélkül. 2.) Ne vegyenek át más kolostorokból kármelitákat. 3.) Kolostoronként ne legyenek többen húsz fõnél. 4.) Ne lépjék túl régi Kasztília határait és különképpen ne alapítsanak Andalúziában.

Amennyiben mindezt betartják, akkor két kislétszámú, elszigetelt kolostort hoznak létre, amelyek ugyanúgy hatás nélkül maradnak és gyorsan elhalnak, mint az elmúlt kétszáz év többi reformkísérlete is.2

Rossi nem csak a rendben belüli ellenállás miatt nem támogatja a reformot, hanem azért sem, mert II. Fülöp aktív beavatkozása a reformba, szintén az ő hatalmát sérti.

II. Fülöp ugyanis elégedetlen lévén a trienti zsinat a szerzeteserendeket illető határozatai végrehajtásának gyorsaságával, elérte V. Piusz pápánál, hogy az a Maxime cuperemus (1566. dec. 12) és Cum gravissimis de causis (1566. dec 12) brévéiben engedélyezte, hogy Spanyolországban a reformok bevezetése a püspökök hatáskörébe kerüljön.

Rossi generális sikertelenül tiltakozik. Ráadásul 1569-ben minden rend főnöke visszakapja a reform folytatásának a jogát, kivéve az erre alkalmatlannak ítélt trinitáriusok, mercedarianusok és kármeliták. Ezeknél viszont II. Fülöp jogilag a rendfőnök fölött álló apostoli vizitátorokat neveztet ki erre a feladatra négy évre, amelyet ha szükséges meg lehetett hosszabbítani.

Singularis (1569 aug. 20.) kezdetű brévéjében a pápa a kasztíliai kármeliták vizitátorává Pedro Fernández, az andalúziaiaké Francisco Vargas, Aragónia és Katalónia számára pedig Miguel de Hebrera domokosokat nevezi ki.

Ezzel gyakorlatilag kiveszi a spanyol kármelitákat a kármelita rend hatalma alól. Rossi generális ezt természetesen rossz néven veszi, és a reformmal szembeni ellenállás élére áll.

Megkezdődik a harc II. Fülöp és a kármelita generális közt azért, hogy kié is legyenek a spanyol kármeliták.

Első lépésben Rossi minden spanyol rendtartományban egy-egy bizottságot nevez ki, amelynek a feladata annak elenőrzése, hogy a vizitátorok nem lépik-e túl valamiben a hatáskörüket, nem sértenek-e meg valamilyen jogot.

Teresa közben kolostorokat alapít. 1567 augusztusában a Medina del Campó-i Szent Józsefről nevezett női kolostort. 1568 áprilisában Az alapító nővérek ünnepélyesen beköltöznek a a malagoni Szent József Kolostorba. 1568 augusztusában megalapítja a Valladolidban a Kármelhegyi Boldogasszony Fogantatatásáról nevezett női kolostort. Teresa ehhez az alapításhoz elviszi magával Keresztes Szent Jánost, hogy az megismerje az ő életstílusukat.

1568 november 28-án Duruelóban - két szerzetessel, Keresztes Szent Jánossal és Antonio de Herediával, többet nem talált Teresa - felavatják az első, a Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett férfi kolostort.

1569 májusában Teresa megalapítja a toledói Szent József női kolostort. Júniusban a pastranai, Szeplőtelenül Fogantatott Szűzről nevezett női kolostort.

Júliusban Pastranában a második férfi kolostort is megalapítja. Itt beöltözeti Juan de la Miseria és Ambrosio Mariano de San Benito és testvéreket, a perjel a medinai sarus kolostorból átjött Baltasar de Jesús (Niétó) lesz - utóbbiak hamarosan a Terézzel homlokegynest szembenálló rigorista szárny vezetői lesznek.3

Minden alapítás egy-egy dráma. Gyakran egészen rendkívüli ellenálásokat és nehézségeket kell legyőznie - az esetek döntő többségében egyházi személyek részéről. Nem azért, mert hibákat követne el vagy mert bármit is rosszul csinálna, hanem mert ezek a klerikusok, ha megérzik, hogy ezúttal kivételesen Isten ügyéről van szó, legyenek különben akármilyen lusták vagy léhák, most azonnal, minden erővel kűzdenek ellene.

Teresa nagyon figyel arra, hogy az általa alapított kolostorokat ne csak a szükséges anyagi javakkal szerelje fel, hanem a megfelelő szellemet is kialakítsa azokban.

Minden új kolostort olyan tapasztalt nővérekkel alapít, akik biztosítani tudják ott azt, és mindvégig folyamatos személyes kapcsolatban marad velük. Az általa alapított női kolostorok, Rossi gernerális aktuális álláspontjától függően többé vagy kevésbé az ő kormányzása alá is tartoznak. Ezzel a hatalommal élve, minden kolostorban az általa írt szabályzatot vezeti be. Rendszeresen látogaja mindegyiket és ellenőrzi őket.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Teresa of Jesus, Foundress of Friars
2 - Tomás Alvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 804.
3 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 9.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Az avilai Szent József Kolostor és a terézi reform kezdetei1

A történet úgy kezdődik, hogy nem lehet a Kármelen belül még egy kicsi, jelentéktelen kolostort sem léthrehozni, ha ott az eredeti szabályt akarják követni.

Teresa nem akarta megreformálni a Kármelt. Ő 1560-ban mindösszesen önmaga és néhány társnője számára szeretett volna létrehozni egy olyan kis kolostort, ahol az eredeti szabályt követhetik.

Teresáék terve kitudódik és noha először a gyóntatója, a provinciális és a különféle tanácsadók is támogatják, a kolostorban és a városban olyan felzúdulás támad, hogy támogatóik szembefordulnak velük. Olyannyira, hogy karácsonykor Teresa segítőjének - Doña Guiomarnak - gyóntatója megtagadja tőle a feloldozást, ha nem adják fel terveiket.

Tanácsot kérnek Pedro Ibañez domokos atyától, aki meggyőződvén az ügy helyességéről, Teresáék pártfogója lesz. S míg Teresa gyóntatója parancsára nem tehet semmit, addig ő intézi az új alapítás ügyeit.

Íly módon egy olyan kolostort hoznak létre, amely az eredeti Szent Albert féle kármelita regulát követi, de nem tartozik a kármelita rendhez, hanem az avilai püspök fennhatósága alatt áll.

1562 augusztus 24-én Avilában Don Alvaro de Mendoza püspök képviseletében Gaspar Daza celebrálja azt az ünnepélyes szentmisét, amellyel megnyitják a Szent József kolostort. Teresa segítségével ugyanő öltözteti be a kolostor első négy lakóját.

Ezután Teresa visszatér a Megtestesülés kolostorba, ahol engedetlenséggel és lázadással vádolják. Sikerül megvédenie magát a nővérek és a provinciális előtt és így megmenekül a börtöntől. De csak decemberben kap végre engedélyt arra, hogy a Megtestesülésből átköltözzön a Szent József kolostorba.

Az avilai városi tanács azonban tiltakozik a Szent József Kolostor alapítása ellen. Az avilai főbíró megfenyegeti a kolostor noviciáit. Néhány nap múlva az avilai tanács pert indít a kolostor ellen - sikertelenül.

Ekkora vihar kavar, ha néhány apáca egy kis, félreeső és elzárt kolostorban szigorú, de jól bevált és teljesen józan, mértéktartó szabály szerint szeretne élni. Úgy tűnik a világ valahogy mégis csak tisztában van azzal, hogy mi a fontos.

Néhány békés év következik.

1566. február 24-én V. Piusz pápa apostoli biztosnak nevezi ki Rossi kármelita generálist, s megbízza azzal, hogy a kármeliták kolostoraiban állítsa helyre a szerzetesi fegyelmet.

Júniusban Rossi Rómából Spanyolországba érkezik, hogy hogy a pápai megbízásnak megfelelően megreformálja a rendet és bevezesse a trienti zsinat szerzetesekre vonatkozó rendelkezéseit. Madridba megérkezvén bemutatkozó látogatást tesz II. Fülöpnél, ahol kitüntetőleg fogadják.

Rossi generális a reform érdekében tartományi káptalanokat hív össze, azonban a kármeliták hevesen ellenállnak és intrikákkal még azt is elérik, hogy kegyvesztett lesz a királynál. Rossi végigcsinálja a káptalanokat és a vizitációkat, de a küldetése abszolut kudarcba fullad.

1566 augusztusában Alonso Maldonado mexikói misszionárius meglátogatja a Szent József kolostort és elmondja, hogy milyen sok indián hal meg keresztség nélkül. A beszámoló óriási hatással van Teresára. Nagyon szeretne valamit tenni az elvesző lelkek megmentése érdekében. Rájön, egyik legfontosabb feladatuk az, hogy közbenjárjanak az Egyházért, a papokért és azért, hogy minél többen megtérjenek és megmeneküljenek.

Rossi generális, már teljesen tisztában küldetése kudarcával, 1567 tavaszán Avilában járva kánoni látogatást tesz a Szent József kolostorban is. Teljesen elbűvöli Teresáék életmódja.

Pátenst ad Teresának, amelyben további, a Szent Józsefhez hasonló kolostorok alapítását engedélyezi, amelyek közvetlenül a generális joghatósága alá tartoznak majd.

Ezzel nem csak a létesítendő kolostorokat védi a helyi intrikáktól, hanem legalább annyira, az új kolostorok elszigetelésével a már meglévő laza fegyelmű kolostorokat biztosítja arról, hogy az újak nem fogják zavarni az ő köreiket.

Teresa azonnal felismeri, hogy itt a nagy lehetőség a lelkek megmentésére. Minél több olyan kolostort tud alapítani, amelyben ugyanaz a bensőséges és szabad szellem uralkodik, mint az avilai Szent Józsefben, annál többen tudnak hathatósan közbenjárni az Egyházért, a papokért, s azért hogy minél több ember megmeneküljön.

A női kolostorokhoz azonban a szerzetesnők gyóntatására és lelkivezetésére ugyanolyan szellemű férfi kolostorokra van szükség. S a férfi kolostorokkal Teresa bekerül a reform körüli hatalmi harcok közepébe.

1 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa 16-24.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 8.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Visszatérés az eredeti szabályokhoz - Avilai Szent Teréz szabályzata1

Teresa szabályzata ugyanolyan zseniális, mint Albert pátriárka Eredeti Szabályzata. Pontosan ugyanazt is csinálja. Ugyanúgy egy szemlélődő remete-közösséget akar létrehozni, ahol az a cél, hogy a szerzetesnők a szeretet minél nagyobb tökéletességére jussanak el.

S ugyanazok az eszközök is. A pátriarkához hasonló lényegretörő nagy vonásokkal felvázol egy olyan életformát, amely a szabadság és a rendezettség megfelelő arányával külsőleg támogatja a szeretet növekedését, s egy olyan aszkézist, amely belsőleg teszi ugyanezt.

Azokon a pontokon, ahol a kor szokásai gátolják a célt, Teresa radikálisan eltér a szokásoktól.

Először is megszünteti kora kolostorainak mindazokat a sajátosságait, amelyek különféle gazdasági vagy társadalmi célok megvalósítását helyezik Isten szeretete elé.

Abban a korban a kolostorok gazdasági megfontolásokból általában nagyobb méretűek. Teresa a Megtestesülés kolostorban, ahol közel kétszázan élnek együtt, keservesen megtapasztalja, hogy ez gyakran milyen lekűzdhetetlen akadályokat gördít a komolyabb lelkiélet elé. Ezért ő a lelkiélet szempontjait a gazdaságosság elé helyezve, 15 maximum 20 főben határozta meg kolostorainak létszámát.

Belépéskor általában nem azt nézték, hogy van-e valakinek hivatása, hanem hogy a család tud-e a jelentkező életreszóló eltartására elégséges hozmányt adni. Ő hozomány helyett a jelentkezők személyes érettségét és valódi hivatását követelte meg.

"Nagyon vigyázzanak arra, hogy akiket fölvesznek, imádságos személyek legyenek, hogy igazán törekedjenek a teljes tökélességre, s hogy meglegyen bennök a világi javak megvetése. ... Ha pedig semmi vagyona sem volna, amiből a háznak adhatna valamit, ez ne legyen ok arra, hogy visszautasítsuk ... Nagyon vigyázzanak arra, hogy ebbe a dologba ne játszanak bele anyagi érdekek, mert különben lassan-lassan kapzsiság fejlődhetik ki, olyannyira, hogy jobban néznek a hozomány nagyságára, mint a jelölt jó tulajdonságaira; már pedig ez soha ne forduljon elő, mert ez nagy baj volna. ... Gondolják meg, hogy nem az ilyesmi fogja biztosítani a megélhetésüket, hanem a hit, a tökéletesség és az Istenbe vetett bizalom."2

A kolostorokban akkoriban mindenkinek olyan ellátása volt, amilyet a családja biztosítani tudott neki. Ugyanabban a kolostorban egyesek jómódban éltek, mások nyomorogtak. A nővérek egymásközti viszonyaiban hasonlóképpen megmaradtak a rangbeli különbségek. Teresa mindezzel szemben - egy olyan világban, ahol a rang és a cím legkisebb elvétése is halásos sértésnek számít - bevezeti a nővérek rangbeli egyenlőségét és mindenkinek egyforma ellátást biztosít.

"...mindnyájan egyenlő szeretettel érintkezzenek egymással, amint ezt Jézus Krisztus meghagyta apostolainak. ... Ez a mindenkire irányuló szeretet igen fontos. ... Sem a perjelnőnek, sem pedig más nővérnek szabad magát soha így címezetnie: "donna" ...."3

"... szeretettel lásák el a testvéreket úgy élelem, mint minden egyéb szükséglet tekintetében. ... csak a szükségletre és a korra legyenek tekintettel, és pedig inkább a szükségletre, mint a korra, mert hiszen sokszor éppen a korosabbnak lesz kevesebbre szüksége. Igen vigyázzanak tehát arra, hogy mindenki egyenlő ellátásban részesüljön ..."4

Másrészt egy olyan új, bensőséges és szabad szellemet vezet be, amely kimondottan azt a célt szolgálja, hogy a szerzetesnőknek utat nyisson Isten szeretete felé.

Abban az időben az emberek szinte soha nem voltak egyedül. Közösen dolgoztak, közösen imádkoztak, közösen pihentek. Ugyanígy volt a kolostorokban is. Teresa, korát évszázdadokkal megelőzve, viszont nagyra becsülte az egyedüllétet, mint az Istennel való bensőséges kapcsolat feltételét. Ezért úgy szabályozta kolostoraiban az életet, hogy minél több időt biztosítson az egyedüllétre, vagyis arra, hogy a nővérek minél bensőségesebb kapcsolatot alakíthassanak ki Istennel.

Ezért bevezeti, hogy a nővérek a kor szokásaitól eltérően nem közösen, hanem külön-külön dolgoznak, mindenki egyedül, a saját cellájában.

Teresa szabályai napi két óra elmélkedést (vagy ha Isten megadja – s tudjuk, hogy Teresa kolostoraiban majdnem mindenkinek megadta – szemlélődést) és egy óra lelki-olvasást határoznak meg. Ezek átválthatók voltak egymásra, a nővérek saját belátásuk szerint azt csinálhatták, amit jobbnak találtak. Tehát, lelki szárazság idején olvashattak, s ha Isten megadta, akkor nyugodtan minden időt a szemlélõdére, a Vele való legbensőségesebb együttlére fodíthattak. S mindezt zavartalanul, egyedül a saját cellájukban tehették.

Ugyancsak az Istennel való bensőséges kapcsolat védelmét szolgálja a klauzúra szigorú megerősítése is. A szerzetesnők gyakran ugyanúgy vagy még jobban a családi- és a társasági élet eseményeibe voltak belegabalyodva, mint azok, akik családban éltek. Teresa bevezeti a szigorú klauzúrát, hogy a nővérek a rokonság és a társasági élet fojtogató nyomásától megszabadulva Istennel foglalkozhassanak.

Teresa egész életében küzd a szentségnek olyan testies felfogása ellen, amely a tökéletességet a rendkívüli testi vezekléssel azonosítja. Ő a nagy erényeket és nem a nagy vezekléseket értékelte sokra. Catalina de Cardonáról, a híres vezeklőről nem azt mondja, hogy a szentség illata vette körül - tenía olor de santitad -, hanem hogy ereklye szaga volt - tenía olor de reliquias -, és elküldi Keresztes Jánost Pastranába, hogy Catalina mértéktelensége helyett normális állapotokat vezessen be.

Az volt a véleménye, hogy mindent jóindulattal és szeretettel kell csinálni, mindenkit csak kis lépésekben lehet vezetni és mindenkitõl csak annyi önmegtagadást lehet kérni, amennyire képes. A novicia-mestereknek nem az volt a dolguk, hogy egy szabályrendszer követésére idomítsák be a noviciákat, hanem hogy segítsék őket azon az úton, hogy az imádság által be tudjanak lépni Isten szeretetébe.

Teresa világosan látja, hogy a szeretethez szükséges a szabadság. Ezért a szabályzatában nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a nővérek számára biztosítsa – ahogy ő mondani szokta – a szent szabadságot.

A nővérek szabadságát erősíti, hogy Teresa nagy súlyt helyez arra, hogy magát a rendi életet mindenki szabadon választhassa.

"Az újoncok éppúgy fogadhatnak látogatást, mint a fogadalmasok, hogy abban az esetben, ha nem volnának megelégedve, az övéik ezt megtudhassák. Mert magától értetõdik, hogy csak abban az esetben kívánjuk õket megtartani, ha a maradáshoz nagy kedvük van. Alkalmat kell tehát nekik adni arra, hogy kinyílvánítsák, ha ez a szándékuk nem volna meg."5

Majd a rendi élet során közösség tagjai szabadon választhatják a perjelnőt, a helyettesét és minden jelölt felvételéhez és minden fogadalomtételhez a közösség többségének beleegyezése szükséges.

A közösség belső autonómiáját növelte az is, hogy a nővérek lelkivezetése alapvetően a perjelnő feladata volt. A gyóntató hatáskörét a gyónatatásra korlátozták és esetleg együttműködhetett a perjelnővel de a közösség mûködésébe nem avatkozhatott bele. Ugyanakkor ha a közösség java úgy kívánta, a perjelnő a kirendelt gyóntatón kívül hívhatott más gyóntatókat is.

A közösség stabilitását erősítette az is, hogy ha a perjelnő bevált, akkor nem kellett háromévenként újraválasztani és a feladatköröket újrafelosztani, hanem ameddig megfelelő volt, addig hivatalban maradt. (Az évenkénti vizitáció volt hivatott az esetleges hibák korrigálására.)

Teresa a szabályzatban újra és újra kitér az egymás közötti szeretet részleteire, amelyek segítségével nővérek egymás közötti viszonyában is olyan tiszteletteli, meleg és nyugodt légkört vezetett be, amely alkalmas volt arra, hogy segítsen mindenkit növekedni a szeretetben.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Constitutions és The Radiation of Charism fejezetek
2 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. Bp. 1928. III. kötet. 517-518.
3 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. 1928. III. kötet. 522-523
4 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei.1928. III. kötet. 519.
5 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. 1928. III. kötet. 516-517.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 7.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Visszatérés az eredeti szellemhez - Avilai Szent Teréz útja1

Albert pátriárka a kármeliták eredeti szabályzatát olyan remetéknek szánta, akik az életüket teljesen Istenre bízták és az a legfőbb céljuk, Őt mindenek felett szeressék. Összes erejüket – mint már láttuk – arra kell irányítaniuk, hogy Istent mindenekfelett szeressék, és felebarátjukat pedig mint önmagukat; és üdvösségüket egyedül az Úrtól várják.2

Üdvösségünket egyedül az Úrtól várni azt jelenti, hogy az ember az üdvösségét nem a saját teljesítményei, böjtjei, elvonulása vagy önmegtagadásai jogos ellenértékének tekinti, hanem Isten szeretete ajándékának és ennek a szeretetnek adja át magát.

Milyen rendkívül egyszerűnek látszik ez. És mégis milyen rendkívül nehéz, hogy az ember Istent önmagáért szeresse és ne a Tőle kapható javakra törekedjen, s hogy az ember rábízza magát Istenre és ne kontrollálni akarja Őt.

Az önéletrajzában Teresa a saját életéből hoz példákat ezekre. Gyerekkorában nagyon vágyott arra, hogy mártírhalált haljon, de nem szeretetből, hanem hogy minél gyorsabban hozzájusson azokhoz a mennyei javakhoz, amelyekről olvasott.

"Ahogy olvastam azokat a mártíromságokat, amelyeket a szent asszonyok Istenért kiálltak, úgy tűnt nekem, hogy nagyon olcsón vették meg azt, hogy gyorsan Isten birtokába jussanak, és nagyon szerettem volna én is így meghalni (nem szeretetből, mintha megértettem volna, hogy mit jelent birtokolni Őt, hanem hogy ilyen gyorsan megszerezzem azokat a nagy javakat, amelyeket a mennyben birtokol az ember) ..."3

A szerzetesi hivatás választásában tizennyolc évesen még ugyanilyen üzleti megfontolások is szerepet játszottak.

"... ezekkel az érvekkel erősítettem magam: a szerzetesi élet kellemetlenségei és szenvedései nem lehetnek nagyobbak, mint a tisztítótűzé, és hogy én jól megérdemeltem a poklot, nem nagy dolog úgy élni ott, mint a tisztitótűzben, és hogy ezután egyenesen az égbe jutok, ami az én vágyam volt.
S hogy meginogtam abban, hogy megházasodom, úgy tűnik nekem, hogy sokkal inkább szolgai félelem mozgatott, mint a szeretet."4

Teresa szerzetes lesz, jól akarja csinálni, messze többet tesz meg az átlagnál és mégis csak 1554 nagyböjtében - majdnem negyven évesen, a 16. századi asszonyok jelentős része meg sem éri ezt a kort - tizenkilencévi szerzetesi élet után jut el oda, hogy az Istennel való kapcsolata megtisztuljon a szokásos önzésektől és számításoktól.

Teresa attól lett a reform egyik nagy szentje, hogy maga végigjárta és így másoknak is meg tudta mutatni azt az utat, amelyen az ember az önzéstõl és Isten használatára való törekvéstõl eljuthat Isten mindenekfelett való szeretetéhez és a Benne való feltétel nélküli bizalomhoz.

1 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 alapján
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Carmelite Order. Az Albert féle szabályzat 9. pontja
3 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. 29. (Vida 1,5.)
4 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. 33. (Vida 3,6.)

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 6.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

II. Fülöp és a szerzetesi reform1

Amikor a katolikus királyok 1474 végén trónra kerülnek, a reform már számos eredményt ért el, az obszervancia már mint a vallásos élet új formája létezik. A királyok aktívan támogatják a reformot. Vizitátorokat és reformátorokat neveznek ki a kolostori élet megújítására, akiket a bírói hatalom eszközeivel is megerősítenek. Kampányokat szerveznek a fegyelem növelése érdekében. Az obszervánsokat támogatják a reformokba be nem kapcsolódó konventuálisokkal szemben.

V. Károly ugyanezt a vonalat folytatja, szisztematikusan az obszerváns kongregációkat támogatja. Mindemellett nem szólt bele a reform ügyébe se személyesen, se tanácsadóin keresztül.

II. Fülöp viszont igen aktív egyház-politikát folytatott.

&int ahogy egy 1561-ben a Vatikánba küldött reformjavaslatában írja, saját hatáskörben akarta megjavítani

"... a mi szent hitünk elhajlásait, elsőként azt, amely által az Egyház megtámadása elkezdődött, ami ezeknek a rendeknek a szétzilálása által történt, alkalmat szerezvén a számukra a kevés visszavonultságra és az egyháziak laza életére."

Azt javasolja ebben a beadványban, hogy a szerzeteseket szorítsák rá a saját regulájuk megtartására.2

1563 november végén, amikor Trentóban megfogalmazzák a zsinat határozatait, II. Fülöp, nem ismervén még azokat, újabb reformtervet küld Rómába. Ebben azt javasolja a pápának, hogy hozzanak létre egy általános bizottságot a szerzetesek reformjára, amely jogköre terjedjen ki az összes szerzetesrendre. Azt írja többek között, hogy jobban szeretné

"azt látni, hogy az említett házak elnéptelenednek, mint azt hogy tele vannak bűnös és botrányos életű személyekkel, mint ahogy most van ..."3

Rómában barátságosan fogadták a felvetést, de Borromeo kardinális véleménye alapján – aki irreálisnak gondolta, hogy minden szerzetest rá lehetne szorítani a rendes szerzetesi életre, ezért azt tartotta előbbrevalónak, hogy a zsinat, ennél szerényebb határozatait valósítsák meg – II. Fülöp nem kapott támogatást a javaslataihoz. Ő azonban nem adta fel.

Ebben az aktivitásban – az események későbbi tanúsága szerint – a vallásos buzgalmon kívül politikai érdekei is motiválhatták. A konventuálisok elnyomása és az obszervánsok támogatása ugyanis nagyon hasznos volt az abszolutista hatalmat kiépíténi kívánó királynak. (Magyarországon a közismerten hitetlen és kizárólag világi célokat követő Mátyás király ugyanezt a politikát folytatta.4)

A konventuálisok visszaszorításával jelentősen gyengíteni lehetett a szerzetességnek azt a rétegét, amely hagyományosan a nemességgel fonódott össze, így – az abszolutista politika céljainak megfelelően – magát a nemességet is. Az obszervánsok támogatásásával pedig egy királyi kontroll alatt álló, jól felhasználható értelmiségi réteghez jutott az uralkodó.

II. Fülöp reformálási buzgalma hatalomközeli területté teszi a reformot.

Ha a királynak a reform a szívügye, akkor azok akik szivéhez közel akarnak kerülni, hasonlóképpen a reform nagy barátainak kell hogy látszódjanak. Valóságos kolostoralapítási láz söpör végig Spanyolországon.

S mivel az egész reform, de különösen az újonnan alapított kolostorok, gyakran az Egyház különféle éppen hatalomban lévő csoportjai ellen irányulnak, ez a helyzet egy olyan réteget is mobilizál, amelyik erőteljesen törekszik a hatalomra, viszont a meglévő hatalmi struktúrákon belül nem sikerült megfelelő pozíciót szereznie vagy nem sikerült megtartania azt.

Sokan rájönnek arra, hogy ezzel a reformmal most egy "királyi út" nyílt a számukra. Ha a királyi érdekek jó szolgáinak bizonyulnak, akkor az most gyorsan, soron kívül, nagy hatalomhoz juttatja õket.

S mivel ez a csoport a meglévő hatalmi struktúrákkal szemben jött létre, és hatalmának kizárólagos forrása a király kegye, II. Fülöp egy kizárólag tőle függő, rendkívül aktív, ambíciózus, mindenre hajlandó és használható társasághoz jut.

Ez a réteg, a dolog természetének megfelelően, elsősorban nem azokból a reformistákból állt, akik mindenekelőtt Istent keresték és Neki akartak szolgálni. Ezek az emberek csak addig és csak annyiban működnek együtt a hatalommal, ameddig és amennyiben ezzel Isten ügyét mozdítják előre. S mivel Isten útjai és a hatalmasok útjai gyakran nagyon távol esnek egymástól, ezeket a reformistákat azok többnyire nem tudják jól felhasználni saját céljaik érdekében.

A rigoristák ezzel szemben - mivel az egész életük a hatalom körül forog - nagyszerűen felhasználhatónak bizonyulnak.

1 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 alapján
2 - Efren de la Madre de Dios OCD - Otger Steggink O.Carm.: Tiempo y vida de Santa Teresa. Madrid 1996. 272.
3 - Efren de la Madre de Dios OCD - Otger Steggink O.Carm.:Tiempo y vida de Santa Teresa. Madrid 1996. 274.
4 - Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Budapest, 1971. 292.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 5.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A laxisták és a rigoristák1

Akik ellen a reform irányul - a laxisták

Azok a szerzetesek, akik nem azért mentek kolostorba, mert Istent akarták szolgálni, hanem azért, mert a hatalomhoz, a kényelmes és kiváltságos élethez ezt tartották a legcélravezetőbb eszköznek. Ezek az emberek semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, ha a hatalmuk, kényelmük és kiváltságaik megvédésérőL volt szó.

Minden rendben szép számmal voltak ilyenek, de a kármelita rendet egyértelműen ők uralták.A kármelitáknak sehol sem sikerült keresztülvinni a reformtörekvéseket. Pedig több kísérlet is történt:

"Genua közelében 1514-ben Maregna Ugolino atya alapított egy reformált kármelita kolostort a Monte Olivetón ... Portugáliában Limpo Barnabás atya, aki késõbb érsekké és prímássá lett, 1528-ban létesített egy rövid életû reformot. Hasonló kísérletekkel találkozunk Siciliában és Aquitániában is."2

A legjelentősebb a Mantuai- (1413-1783) és az Albi- (1499-1602) Kongregáció volt. Azonban mindezek elszigeteltek maradnak, s olyannyira nem sikerült fölülről sem megreformálni a rendet, hogy például az 1451-ben megválasztott Soreth János generálist, reformtörekvései miatt ellenfelei megmérgezik.

A reform vadhajtása - a rigoristák

Ha valaki nem jutott el Isten szeretetéig, akkor a reform-mozgalmakban könnyen abba a csapdába esett, hogy az élet megreformálását és az aszkézist nem az Isten szeretetéhez vivő eszköznek tekintette, hanem egyfajta árunak, amit bemutat Istennek, amiért Ő köteles az üdvösséggel és egyéb mennyei javakkal fizetni.

Ilyen módon az önmegtagadásokat, a böjtöket és a vezeklést a rigorista eszközként használta arra, hogy uralja Istent, hogy ezek segítségével arra kényszerítse, hogy teljesítse az ő akaratát.

Nyilván csak egy olyan ember viszonyul így Istenhez, akinek az egész élete a hatalom körül forog. Ehhez nem feltétlenül szükséges sok hatalom. Ez egy alapvető viszony az élethez, függetlenül attól, hogy az embernek sok vagy kevés adatik, azt uralni akarja.

Ez a fajta rigorozitás nem tette lehetővé az evilági javaknak azt a nyílt és gátlástalan materialista élvezetét, amely ellen a reformmozgalom kűzdött, de hatalmas teret nyitott a hataloméhség, a pusztítási vágy, a szadizmus kiélésére, s ilyen módon leglább akkora károkat okozott, mint az elvilágiasodás.

Ezek az emberek egy olyan életforma és egy olyan aszkézis helyett, amely a szabadság és a rendezettség egyensúlyával a szeretet növekedését támogatja, olyan életformát és aszkézist vezetnek be, amelyet a diktatórikusság és a kényszeresség jellemez, s ahol a szeretet helyébe a félelem lép.

Egyikük tevékenységéről így ír Szeghy Ernő:

"Íme néhány példa arra vonatkozólag is, hogy miképpen bánt Péter atya az ő szerzeteseivel: ... Ha valaki edéd közben föltekintett, beköttette a szemét valami piszkos törlőronggyal. ... Egy testvér megkésett a harangozással: földre borulva, szájával a padlót érintve kellett maradnia éjféltől reggelig. Egy-két órás ilyen leborulás rendes büntetése volt annak, ha például valaki fölemelte szemét, vagy a fejét fordította valaki felé, aki őt nem hívta. ... Egy vakaródzó szerzetesnek 12 órára tüskékre kellett feküdnie meztelen háttal. A Calvárión az építkezésnél az egyiknek véletlenül egy szó csúszott ki a száján. Ezért lehúzatta róla a ruhát s alsóruhában kellett három nap és három éjjel - december havában - azon a helyen maradnia, ahol a hibát elkövette s kérnie az által menőket, hogy könyörögjenek érte; eledelül pedig kenyérdarabokat kapott, amelyeket előbb a padlóhoz dörgöltek. Hát hiszen bele is halt szegény."3

Jellemző egyébként, hogy az istentelenség egyik formájából minden probléma nélkül át lehet váltani a másikra. Ezt Angyalokról nevezett Pétert nem sokkal azután, hogy ezeket elkövette, a reform-szerzetesek Rómába küldték az érdekeik védelmére, ahol rövid időn belül átállt azok közé, akik elvilágiasodott életmódjuk védelmében éppen a reform tagjainak bebörtönzésén és kiközösítésén fáradoztak.

1 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998. alapján
2 - Szeghy Ernő OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. I. 61.
3 - Szeghy Ernő OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. I. 457-458

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 4.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A reform és a reformisták

A rendek elvilágiasodásából származó problémákat még jobban súlyosbították azok a sorozatos csapások, amelyek a 14. század közepétől érték Európát. 1337-ben megkezdõdött a százéves háború, amely 1435-ig folyamatosan pusztította Angliát és Franciaországot. 1348-50-ben a nagy pestis-járványban meghalt Európa lakosságának legalább az egyharmada. Ehhez járult a nyugati egyházszakadás (1378-1417), amely során az Egyház egységes vezetése különféle versengő érdekcsoportokra esett szét.Ennek során

"a kármelita rend is két részre szakadt s a két generális, nehogy hívei átpártoljanak a másikhoz, sok mindenre szemet húnyt."1

Erre a helyzetre a szerzetességen belül három féle válasz létezett, a reformistáké, a laxistáké és a rigoristáké, s hogy hol melyik milyen szerepet töltött be, abban mindig rendkívül fontos szerepe volt az uralkodónak.

A szerzetesség megreformálására irányuló törekvések Európában2

Több szerzetesrendben is olyan kolostorokat alapítottak, amelyekben a nehézségeken az eredeti szellemhez, az ereti szabályokhoz való hűséges visszatéréssel igyekeztek felülkerekedni. Az ilyen – ún. obszerváns – kolostorok általában elkülönültek a többiektõl és reformkongregációkat hoztak létre. Ilyen módon kezdik meg a ferencesek Itáliában – nagy sikerrel – a 14. század második felében önmaguk reformját, majd őket követik a 14. század utolsó évtizedében a domokosok is, s a 15. században pedig egyre több rend jár a nyomukban.

A szerzetesi reform Kasztíliában

A szerzetesrendek saját reformtörekvései Kasztíliában is a 14. sz. végére nyúlnak vissza.

A bencések 1391-ben alapítják Valladolidban a San Benito kolostort, majd a Devotio moderna hatására még tudatosabban és erőtelejesebben reformálják magukat. Ennek egyik vezéralakja García de Cisneros (Francisco de Cisneros kardinális unokaöccse), Montserrat apátja; művét a Exercitatorium vitae spiritualis-t Spanyolországban négyszer is kiadták.

A domonkosok reformját Alvaro de Zamora († 1430) kezdi meg, aki megalapítja a Escalaceli reformkolostort Córdobában. Innét terjed át a reform Kasztíliába, a San Esteban kolostor Salamancában és a San Gregorio Valladolidban. Savonarolla hatása alatt Juan Hurtado de Mendoza reformálja a rendet. Számos salamancai professzor, köztük Teresa tanácsadói is, részt vesznek a reformban.

A ferencesek reformját Pedro de Villacreces kezdi a 14. sz. végén, majd Pedro Regalado és Pedro Santoyo folytatják. Legnagyobb jelentőségét és elterjedtségét Cisneros kardinális alatt éri el a reform, annyira, hogy a reformtörekvéseket "a la manera de los franciscanos" névvel illetik.

Teresa életében a ferences reform két jelentős alakjának -Francisco de Osuna és Alcantarai Szent Péter - is komoly szerepe van.

Más szerzetesrendek is tettek erőfeszítéseket a reform irányába: a Jeromos-rendiek Toledóból, a ciszterek Monasterio de Piedrából, a klarisszák Tordesillasból és az ágostonosok Salamancából kiindulva elkezdték önmaguk reformálását.

Mindössze három olyan rend volt, amelyik a 16. század közepéig sem tudott semmiféle komolyabb reformtörekvést felmutatni: a mercedariusok, a trinitariusok – és a kármeliták.

1562 augusztus 24-én Avilában Don ALvaro de Mendoza püspök képviseletében Gaspar Daza celebrálja azt az ünnepélyes szentmisét, amellyel megnyitják a Szent József Kolostort. Tesesa de Ahumada - a Megtestesülés Kolostor szerzetesnője - segítségével, s ugyanő öltözteti be a kolsotor első négy lakóját.

Ennek a kis és szegény kolostornak azonban egyenlőre senki nem tulajdonít jelentőséget.

1 - Szeghy Ernő: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. I. 58.
2 - Ulrich Dobhan: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 alapján

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 3.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Az oldalhajtás - a kármelita rend női ágának kezdetei1

A férfi szerzetesektõl némileg különbözött a női ág története.

Nincsenek arra utaló nyomok, hogy a Szentföldön a kármelitáknak lett volna női ága. Miután Európába jöttek, voltak olyan vallásos női közösségek, amelyek a vezetésük alatt álltak, illetve a privilégiumaik egy részével rendelkeztek, de ezek nem képezték a rend szerves részét, s igen különféle szabályokat követtek.

Az elsõ olyan női közösség, amely kármelitának tekinthető 1452-ben jött létre Firenzében, V. Miklós pápa Clum nulla kezdetû bullája engedélyezte számára a kármelita szabály követését. Ezután más kármelita-érdekeltségû közösségek is követték a kármelita szabályt, ezek azonban a jogi állásukban és a szokásaikban nagyon különböztek egymástól.

Abban azonban mind megegyeztek egymással, hogy a férfi rendhez hasonlóan, az volt az egyik legfontosabb társadalmi funkciójuk, hogy a jobbmódú családok nem öröklő leánygyermekeinek egész életre szóló elhelyezését biztosították, ilyen módon segítve a családi vagyon egy kézben való megmaradását.

Ezek a leányok kaptak ugyan hozományt – ez volt feltétele a kolostorba kerülésnek, nem pedig a hivatás –, amely biztosítani hivatott volt az ő ellátásukat, ez azonban csak töredéke volt annak, amit férjhezmenetelük esetén kellett volna adni nekik.

Egy ilyen kolostorba kerülni ugyanolyan megbecsült társadalmi állást jelentett, mint férjhezmenni, s ezek a nők ugyanúgy aktív tagjai maradtak a társadalmi életnek, mint azok, akik családot alapítottak.

Egy-egy kolostorban többféle rangú és anyagi helyzetű nő élt együtt, ugyanúgy megtartva a vagyoni és rangbeli különbségeket, mintha a világban éltek volna.

Spanyolországban a 16. század elején 11 női kolostor volt. 7 Andalúziában, 3 Kasztíliában, 1 Valenciában.

Mindnek különbözõ eredete, jogi állása és szokásai voltak, a vallásos közösségek különféle fokozatait mutatták, a vallásos nők sokféle világiasságot megengedő laza együttélésétõl egészen a szigorú klauzúrás szabályokig.

Avilai Szent Teréz kolostora, a Megtestesülés kolostor 1478-ban jött létre az avilai elit jámbor vallásos női társulataként, amely 1515 április 4-én (éppen Teresa megkeresztelkedése napján) vette csak fel a kármelita szabályzatot.

Ekkor kb. 200 nő tartozott ide. Ezek között voltak olyanok, akinek valóban komoly hivatásuk volt (30-an vettek részt késõbb Teréz reformjában és 22 ott is maradt vele), de számosan voltak olyanok is, akik azért éltek itt, mert nem alapíthattak családot.

1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - Teresa de Ahumada, Carmelite Nun

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 2.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Az elvilágiasodás - gazdag professzorok Európában1

Mivel a Szentföld elvesztése miatt a Kármel hegy rendkívül veszélyessé vált, a közösség 1238-tól Nyugat Európa különféle pontjaira költözött át: Ciprus, Franciaország, Anglia, Németország és Olaszország.

Áttelepülés után egy részük a keleti remete-stílust kívánta folytatni, mások pedig a nyugati koldulórendekhez akartak hasonulni. Az 1247-ben Aylesfordban összehívott káptalanon az utóbbi álláspont kerekedett felül. A koldulórenddé való átalakulást erõsítette meg IV. Ince 1247. október 1-i Quae honorem conditoris és október 4-i Cum dilecti filii bullája.

Ezután a kármeliták hatalmas számbeli fejlődésnek indultak Európában: 1287-ben 9 provinciájuk van, 1318-ban 12, 1321-ben 14, 1362-ben 18, amely 12000 tagot számlált.

A kármeliták koldulórenddé válása alaposan megváltoztatta a rend eredeti jellegét. Ez a döntés azt jelentette, hogy a társadalmon kívüliségből a hatalom belső körébe léptek.

Ekkoriban ugyanis a koldulórendek nem csak - a családi vagyon egy kézben maradását megkönnyítendő - a nemesi családok másod- és többedszülötteinek a lerakóhelyévé váltak, hanem, s ez még fontosabb, világi értelmiség híjján ők adták a politikai hatalom számára a magasan képzett értelmiségieket. Aki ebbe az értelmiségi elitbe be akart kerülni, annak be kellett lépnie valamelyik kolduló rendbe.

Nyilvánvaló, hogy mind a nemesi családok nem öröklõ tagjainak, mind a hatalomra aspirálóknak a törekvései csak a legritkábban irányultak arra, hogy kizárólag Istennek szentelve magukat, minél nagyobb tökéletességre jussanak a szeretetben. Mivel azonban a rend tagjainak jelentős részét ők adták, a 14. század elejére, a kármelita rend szellemiségét nagy mértékben befolyásolták.

A kármelitáknak "1324-ben már nyolc főiskolája, úgynevezett studium generale-ja van, úgymint Páris, Toulouse, Bologna, Florenz, Monte Pessulano, Köln, London és Róma. 1345-ben ezeknek száma 13-ra emelkedett. E kollégiumok hallgatói az egyetemi előadásokat látogatták. ... Könyvek beszerzéséhez és saját műveik kiadásához pénzre volt szükségük. Szokásba jött tehát ... a személyes illeték, a peculium. Az 1324-iki nagykáptalan a párisi rektornak 400 grossus, a rendes tanároknak 350 grossus évi illetéket biztosít, többek között azon a címen, hogy személyes szolgálatára inast tarthasson. ... Az egyetemi tanár sok könyvével és inasával nem fért meg egy szűk cellába: tehát tágas, előkelő lakást kell számára berendezni. A daróc szintén nem illett hozzá: szokásba jött a finom posztóruha. Húsétel nélkül nem tudott meglenni: szóval feledésbe merült a böjt. A tanárok példáját utánozták a hallgatók s végül a lazulás elterjedt az egész rendben. ... Hogy milyen fokú volt ez a lazulás, arról a nagykáptalanoknak törvényei adnak fogalmat. Például nagyon jellemző az 1336-iki nagykáptalannak az a törvénye, amely szerint definitorrá, továbbá a nagykáptalanra utazó provinciális társává csakis egyetemi fokozattal bíró egyén, szóval magister vagy baccalaureatus stb. választható. ... Az 1345-iki káptalan büntetéssel sújtja azokat, akik világi ruhában járnak; akik lakásukon lakomát rendeznek. Az 1358-iki káptalan eltiltja az ezüst, vagy elefántcsont csattokat a cipőkön és a hasonló értékes anyagból készült markolattal bíró kardok viselését, megengedi azoban, hogy tisztességes, rövid kardokat viseljenek." 2

1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - The Carmelite Order
2 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. I. 57-59.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 1.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott elõadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Az Albert féle Eredeti Szabály - szegény remeték a Kármel hegyén

A kármelita rend valószínüleg a szentföldi keresztesháborúk idején született, a Kármel hegyén élő remeték közösségeként. A remeték Jeruzsálem pátriarkájához, Alberthez (1206-1214) fordultak szabályzatért, aki maga is tapasztalt szerzetes volt, az ágostoni regulát követte. Albert a közösségnek adott szabályzattal egy önmagát irányító, elmélkedő-szemlélődő remete-közösségként határozta meg a Kármelt.

"1. Mivel a csoportos remete-életet választották (és nem az egyénit) elöljárót kell választaniuk maguk közül. A választott elöljárónak mindenki egyetértésével és együttműködésével kormányozzon; a telep bejáratához legközelebb lévő cellában éljen, hogy könnyen elérhető legyen, ha bárki keresné, hogy csatlakozzon a csoporthoz; és ő legyen a felelős a jelentkezők felvételéért, a felvételre való megfelelő felkészítésért és a sajátos életmódjukba való bevezetésért. Tekintse magát a többiek alázatos szolgájának, akik viszont tisztelettel forduljanak felé és úgy engedelmeskedjenek neki, mint Krisztus képviselőjének.

2. Mindegyik remete saját barlangjában vagy cellájában lakjon.

3. Az idejüket Isten szavain való elmélkedésre szenteljék és figyelmüket az imára irányítsák, kivéve,

4. ha valami egyéb kötelesség igényli a figyelmüket.

5. Minden reggel gyüljenek össze a szentmise bemutatására.

6. Minden javukat adják be a közösbe, ami mindenki korára és szükségletére való tekintettel legyen szétosztva.

7. Legalább hetente egyszer gyüljenek össze, hogy megbeszéljék a Szabály követésének fő pontjait és a lelkük megmentését érintő dolgokat. Ekkor tekintsék át a hibákat – legyenek azok akár egyéniek, akár közösségiek – abból a szemszögből, hogyan lehet azokat megjavítani.

8. Legyenek önmegtartóztatóak az evési szokásaikban: egyáltalán ne egyenek húst, böjt Szent Kereszt felmagasztalásától Húsvétig. Ha szükség úgy hozza, akkor azonban tekintsenek el ettől és fogadják el, hogy a gyenge egészség, a betegség vagy bármi egyéb ok felmenthet valakit a böjt vagy a húsevési tilalom alól.

9. A pátriarka ezenkívül még arra figyelmezteti őket, hogy éljenek hitben, reményben és szeretetben, és soha ne felejtsék el, hogy az élet folyamatos harc. Az összes erejüket – mondja – arra kell irányítaniuk, hogy mindenekfelett szeressék Istent és felebarátjukat pedig, mint önmagukat; és a megváltásuk érdekében egyedül az Urat keressék.

10. Az egész monasztikus hagyományban lényeges szerepet betöltő munka életmódjuk integráns részét képezi. Szent Pál példáját követve egyaránt lehet a kenyérkeresetük és a semmittevés – oly sok bűn forrása – elkerülésének eszköze.

11. Ha folyamatosan, éjjel és nappal Isten törvényén elmélkednek, akkor a csend nélkülözhetetlen. A nap folyamán tartózkodniuk kell a felesleges beszédtől és éjjel – vesperástól a másnap reggeli tertiáig – minden kommunikáció tilos.

12. Ha valaki többet akar vállalni, mint ami kötelező itt, – fejezi be Albert – megteheti, és az Úr, amikor visszatér, majd megjutalmazza. Mindent tegyenek azzal a mértékletességgel, ami az igaz erények jellemzője."1

Ez a szabályzat azt tartja fontosnak, ami egyedül fontos, a célt, amire a közösség minden tagjának törekednie kell: minél nagyobb tökéletességre jussanak a szeretetben, mindenek felett szeressék Istent és a felebarátjukat pedig mint önmagukat.

Ennek a célnak az elérésére kétféle eszközt ad. Néhány nagy vonással megrajzol egy olyan életformát, amely egyszerre tudja biztosítani külsőleg azt a szabadságot és azt a rendezettséget, amely ennek a célnak az eléréséhez egyaránt szükséges. S egy olyan aszkézist, amely belsőleg biztosítja ugyanezt a szabadságot és rendezettséget.

1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - The Carmelite Order

A terézi lelkiség célja: az átalakító egyesülés - Istent akarom látni 7.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. C. A terézi lelkiség célja: az átalakító egyesülés.

"Az Istennel való egyesülés a lelki élet célja. Ez azonban minden embernél másként néz ki. Számtalan fokozata van, kezdve attól, amit az a gyermek ér el, aki közvetlenül a keresztelés után meghal, egészen addig a kimondhatatlanul magasztos egyesülésig, amit Isten anyja, Mária ért el mennybe való felvétele napján.
Teréz nagyon magas fokú egyesülésre törekszik és ennek ismertetőjegyeit írja le számunkra." (41-42.) (...)

"A kegyelem misztikus jelzései a szentek életében (mint a Legszentebb Szentháromság szellemi látomása vagy Jézus Krisztus látomása, Teréznél az egyesülés jeleként egy szöget elfogadva) megmutatják, hogy mi a szellemi élet csúcspontja. Ez lényegében abban áll, hogy a lélek tökéletesen egyesül Istennel, amely során egy átalakulási folyamaton keresztül Hozzá teljesen hasonlóvá válik." (42.) (...)

"Az egyesülés a lélek szubsztanciájában történik, ez azonban önmagában nem érzékelhető. Csak a dicsőség fényében, csak az örökkévalóság világosságában – amelyben látjuk Istent – ismerhetjük meg a kegyelmet, mely ugyanolyan természetű, mint Isten. Mindazonálat a lelkierők – az egyesülés érzékeinkre és cselekvéseinkre való kihatásain keresztül – megsejtenek valamit abból." (42.)

– Az akarat teljesen alárendelődik Istennek, az ember csak azt akarja, amit Isten. Ezzel együtt jár Isten dicsőítésének vágya.
– Isten jelenlétének állandó érzékelése. (Ennek különféle formái vannak: Teréz a Szentháromság – körülményektõl függően homályosabb vagy világosabb, de állandó – látomásáról beszél. János azt mondja, hogy az Isteni Jegyest állandóan magában nyugodni érzi. Kis Szent Teréz úgy érzi, hogy állandóan körbeveszi őt az isteni irgalmasság.) (43-44.)

– A egyesülés az értelmet képessé teszi arra, hogy mindent az örökkévalóság szemszögéből nézzen.
– A lelkierők nyughatatlanok maradnak, de a lélek már annyira erősen a saját legbelső közepébe van lehorgonyozódva, hogy már nem tudják tartósan zavarni. (44.)

"Isten erősen vágyódik arra, hogy eggyé váljon velünk. .... Az Isteni Ige azért vált testté, hogy létrejöhesen ez az egyesülés Isten és ember között. ... Főpapi imájában Jézus megmutatja, hogy mi ennnek az egyesülésnek a mértéke, minősége és terjedelme: «Ut sint unum sicut et nos – hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk.»"3 (45.)

"Ez az egység, amit Isten az ember természetfeletti céljául tűzött ki, már a földön a legnagyobb értékkel bír. ... A mennyei boldogságunk is egyesülésünk fokától függ. Keresztes János azt mondja, hogy mindenki a saját edényét viszi és az Istenség Tengeréből ezzel merít. Az egyesülésben elért szeretet foka határozza meg az edény befogadóképességét és így az istenlátás erősségét és az örök boldogság mértékét." (46.)

45/3. Jn.17,23
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.

A szellemi élet mint növekvő bensővé válás - Istent akarom látni 6.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen.Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. B. A szellemi élet, mint növekvõ bensővé válás.

"Minden vágy erre az Istenre irányul, Aki a mélyben fogható fel és tapasztalható meg. Ahhoz, hogy Őt meglássa és megtapasztalja, a léleknek a saját legbensője felé kell fordulnia és afelé kell törekedni. Így a szellemi élet kimondottan belső élet, az Istenhez vezető út növekvő bensővé-válás, hogy itt a sötétben találkozzunk Vele, átöleljük Őt és egyesüljünk Vele, mielőtt az örökkévalóságban látnunk szabad Istent.
(...)
Isten a palota hetedik lakásában lakik. Ő a szeretet. A szeretet mindig mozgásban van, hogy önmagát átadja. ... Mindent ami hozzá tartozik bevon ebbe az önajándékozó mozgásba; szeretné a hatalmát tovább adni, hogy még jobban odaadhassa magát.
A hetedik lakásban Isten úgy van jelen, mint szüntelenül sugárzó nap, mint vég nélkül izzó tűz, mint folytonosan áramló forrás. A lélekben ahol lakik, a szeretete mindenkor tevékeny. ... Ő formál minket szentekké, azáltal, hogy belénk önti kegyelmét – a szolgálataink mértéke szerint vagy egyszerűen csak azért, mert irgalmas akar lenni: „mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”1 (39-40.)

"... Isten az urunk akar lenni, a kegyelmével meg akar bennünket hódítani és szelid hatalma alá akar vetni.
A lélekbe öntött kegyelem ugyanis ugyanolyan természetű, mint Isten; ugyanúgy élet és szeretet, áradó és meg akar hódítani, mint Isten. Mégis két dologban is különbözik attól. A szeretet, ami Istenben van, életet teremt és önmagát ajándékozza; a lélekben lévő természetfölötti szeretet teremtett és az eredetéhez tér vissza. Az első az atyai szeretet, az utóbbi a gyermeki szeretet. Ezenkívül Isten szeretete örök és változatlan, a kegyelem viszont, mint egy mag fejlődőképes és kell is, hogy fejlődjön – noha már a legelső pillanatban, amikor a keresztségben befogadjuk, saját teljes erejét birtokolja. Az Úr azt mondja, hogy "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett a földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és fészket raknak ágai között."3

A kegyelem dinamikus valóság, ami teljesen meg akar bennünket hódítani és Isten gyermekeivé akar tenni.
A kegyelem olyan, mint egy élő organizmus, ami belénköntött (teológiai) erényekkel és a Szentlélek ajándékaival rendelkezik. Beereszkedve az emberi természetbe, keresztülhatja az egész embert, minden képességét és egész magatartását. Mindent meghódítva megragadja, uralja és így megerősíti lelki erőit, hogy ezáltal megszabadítsa egoista és rendezetlen hajlamaitól. Ha az istengyermekségre kitágította, a kegyelem bevonja a lelki erőket és képességeket a saját mozgásába, hogy a bennünk lakó Istenhez – a fény és irgalom Atyjához – vigye azokat. Megtisztítva és elrendezve, ráhagyatkoznak immár Istenre és készek indításainak és akaratának engedelmeskedni." (40-41.)

"E folyamat során elinte Isten az embertől aktivitást és kezdeményezést vár el. Később, amikor a jelenlétét elkezdi hírül adni, Maga veszi át a kezdeményezést és egyedüli tevékenységként azt várja a kereszténytől, hogy engedelmes legyen és átadja magát mindaddig míg a szeretet Isten valódi gyermekévé át nem alakítja.
... A keresztény, aki elszakítja magát az őt kifelé hajszoló érzékeitől és egoista hajlamaitól, aki befelé fordul és az egyre szellemibbé váló megismerésekre és ösztönzésekre hallgat, egyre elmélyültebbé válik, mígnem eljut oda, hogy tökéletesen Ahhoz tartozik, Aki lelke legfinomabb csúcsában tartózkodik. A szellemi élet tehát nem más, mint befelé való mozgás." (41.)

40/1. Róm 5.5
40/3. Mt 13,31
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.

Isten kegyelemi jelenlétének székhelye a lélek legbensőjében - Istent akarom látni 5.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. A. - Isten jelen van a lélekben. III. Isten kegyelemi jelenlétének székhelye a lélek legbensőjében

"... Isten jelenlétének lokalizálása Teresa és sok más misztikus szellemi tapasztalatán alapul. Isten legfenségesebb működését – és így jelenlétét – egy olyan területen ismerték fel, ami úgy tűnik, hogy még a lélek legbensőjét is fölülmúlja és amit a lélek csak a legfinomabb csúcsával tud megérinteni." (37.)

"Noha Isten áthatja az egész létünket, mint a természeti rend előidézője, de kegyelmét csak a lélek legszellemibb részébe önti, mert csak ez képes részesedni az isteni természetben.4 Ott Isten közvetlenül magát ajándékozza, ott érintjük mi Őt. A lélek létalapjában érintjük meg Őt, amibe a kegyelem, mint új lét-tulajdonság van lesűlyesztve; és a lelki erők gyökereivel, amibe a teológiai erények vannak lehorgonyozva. Joggal tapasztalja tehát a keresztény a megszentelő Isten aktív jelenlétét önmaga mélyén, a vár legbelső lakásában, és ebben a régióban keresi azt, hogy eljusson oda, hogy Istent megtalálja és Vele tökéletesen egyesüljön.
Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy noha Isten a mi egész létünkben is valóságosan jelen van, és noha azt az itt-létben tartja, mint a lelkünk lelke, mint az életünk élete – mégis, joggal mondhatjuk, hogy Isten a lélek alapjában lakik, mint a vendégünk és barátunk. Mivel isteni életét közvetlenül a lélek legszellemibb részébe önti, és onnét fejti ki megszentelõ hatását az egész emberre." (38.)

38/4. A kegyelem és a belénköntött erények segítségével veszünk részt a Szentháromságos Isten megismerő- és szerető-tevékenységében. Ezeket a természetfeletti adományokat Isten behelyezi a lélekbe és a lelki képességekbe, amelyek tevékenységét az adományok felhasználják. A lélek és a lelki képességek csak akkor tudják ezeket az isteni palántákat sikeresen befogadni, ha már rendelkezenek a szeretet és megismerés természetes képességeivel.

A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.

Isten kegyelmi jelenléte - Istent akarom látni 4.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. A. - Isten jelen van a lélekben. II. Isten kegyelmi jelenléte.

"Az Isten mindenütt jelenvalóságából származó kegyelem ajándékozza nekünk az isteni természetben való részesedést. Ez a kegyelem Isten gyermekeiként a Szentháromság életközösségébe emel be minket. Tehát a kegyelem olyan kapcsolatot hoz létre a lélek és Isten között, ami különbözik Isten mindenütt-jelenvalóságától.
Az isteni mindenütt jelenvalóság működése tartja életben és gazdagítja a lelket, de a lélek Isten adományaival szemben passzív marad. Csak úgy kapcsolódik Istenhez, mint teremtmény a Teremtőhöz.
A kegyelem ellenben képessé teszi a lelket arra, hogy reagáljon Isten behatásaira, hogy Isten felé forduljon, Őt közvetlenül megismerje, annyira ahogy Ő magát ismeri; hogy Őt szeresse, annyira ahogy Ő magát szereti – hogy mint Atyját ölelje át. A kegyelem lehetővé teszi a lélek és Isten között a kölcsönös baráti kapcsolatot, a gyermeki viszonyt.
Mindenütt jelenvalóságán keresztül betölti Isten a lelket, de úgy lakik benne, mint egy idegen. A kegyelem állapotában lévő léleknek azonban Isten kiszolgáltatja magát; mint egy barátnak vagy mint ahogy egy apa teszi azt. Mindenütt jelenvalóságán keresztül Isten az itt-létét és a lényét csak közvetetten, a művei alapján engedi megismerni. A lélek azonban a kegyelem által Isten gyermekévé lett, Aki feltárja neki belső, háromságos életét és megengedi neki – valóban örökbefogadva a lelket – , hogy abban résztvegyen.
Ez az új – kegyelem által teremtett – kapcsolat, Isten jelenlétének új formája. Ezt Isten kegyelmi jelenlétének nevezzük, mert Isten maga válik a megismerés és szeretet tárgyává.1
Isten kegyelmi jelenléte és mindenütt jelenvalósága a legkevésbé sem zárják ki egymást. A megajándékozott lélekben sokszor átmennek egymásba és kiegészítik egymást: Isten úgy lakik benne, mint egy neki tetsző templomban, mert „örömét találja abban, hogy az emberek gyermekeinél legyen’’. (35-36.)
"A kegyelem ajándékán keresztül születik meg a lélek a természetfeletti életre. Isten megosztja vele a saját életét, mint apa a gyermekével; és a saját életével együtt belépést enged saját titkába és gazdagságába. Isten gyermekévé válva – az isteni életben való részesedésen keresztül – a megigazult ember Istent apjaként tudja befogadni, vissza tud térni hozzá és szívből tudja szeretni, mint egy gyermek.
A Szentírás csodálatosan és teljesen világosan beszél arról a titokról, hogy Isten valóságosan jelen van a lélekben, a szeretetnek arról a tevékenységéről, amelyet itt Isten végbevisz, és arról a kölcsönös bennsőséges kapcsolatról, amely ennek ereményeképpen kifejlődik. «Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek?» - írja Pál a korintusiaknak; és «... Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által»1" Jánosnál a búcsúbeszédben azt mondja az Úr: «Ha valaki szeret engem, megtartja a szavaimat. Atyám is szeretni fogja õt, hozzá megyünk és lakóhelyet veszünk nála.»2” (36.)

35-35/1. "Mint ahogy a természetes értelemnek a természetes dolgok sajátosságai felelnek meg, az angyalok értelmének a tiszta szellemi dolgok sajátosságai, úgy a kegyelem sajátosságának - ami részesedés Isten természetében - az isteni sajátosság (akár mint tiszta aktus, akár mint önmagában nyugvó lét), ami úgy kínálja fel magát a szellemi megismerésnek, ahogy önmagában létezik." (Szent Tamásról nevezett Jánost idézi P. Gardeil, in: uö., Structure, 1. kötet p. 39.)
36/1. 1Kor 3,16.: Rom 5,5.
36/2. "Lehetséges párhuzamot vonni a Szentháromság lélekben való jelenléte és az áldozás pillanatában meglévő eukarisztikus jelenlét között:
Eukarisztikus jelenlét:
- Jézus jelenléte: istenségének és emberségének személyes egysége Isten Igéjében.
- A jelenlét a kenyér és bor akcidenseihez van kötve.
- A kenyér és bor akcidenseinek megszünésével megszűnik.
- Jézus Krisztust ajándékozza nekünk, az egyetlen megváltót, aki áldozati halálán keresztül isteni életet ad.
- Kegyelme a Szentháromság jobb felfogását teszi lehetővé, így elmélyíti Isten kegyelmi jelenlétét.
A Szentháromság jelenléte:
- A három Isteni Személy jelenléte.
- Jelenlétük átjárja egész létünket és lényünket.
- Tartós kegyelem.
- Életet, mozgást, létet és kegyelmet ad.
- Csak úgy lehet elérni, ha az ember legalább vágyik arra, hogy Krisztus testét befogadja. Krisztus megváltó kegyelmét ajándékozza.
Jézus Krisztussal való egyesülésen keresztül vevődünk fel a Szentháromságba, mint Isten gyermekei. Mi Krisztushoz tartozunk, Krisztus pedig Istenhez."

A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.