Az elvilágiasodás - gazdag professzorok Európában1
Mivel a Szentföld elvesztése miatt a Kármel hegy rendkívül veszélyessé vált, a közösség 1238-tól Nyugat Európa különféle pontjaira költözött át: Ciprus, Franciaország, Anglia, Németország és Olaszország.
Áttelepülés után egy részük a keleti remete-stílust kívánta folytatni, mások pedig a nyugati koldulórendekhez akartak hasonulni. Az 1247-ben Aylesfordban összehívott káptalanon az utóbbi álláspont kerekedett felül. A koldulórenddé való átalakulást erõsítette meg IV. Ince 1247. október 1-i Quae honorem conditoris és október 4-i Cum dilecti filii bullája.
Ezután a kármeliták hatalmas számbeli fejlődésnek indultak Európában: 1287-ben 9 provinciájuk van, 1318-ban 12, 1321-ben 14, 1362-ben 18, amely 12000 tagot számlált.
A kármeliták koldulórenddé válása alaposan megváltoztatta a rend eredeti jellegét. Ez a döntés azt jelentette, hogy a társadalmon kívüliségből a hatalom belső körébe léptek.
Ekkoriban ugyanis a koldulórendek nem csak - a családi vagyon egy kézben maradását megkönnyítendő - a nemesi családok másod- és többedszülötteinek a lerakóhelyévé váltak, hanem, s ez még fontosabb, világi értelmiség híjján ők adták a politikai hatalom számára a magasan képzett értelmiségieket. Aki ebbe az értelmiségi elitbe be akart kerülni, annak be kellett lépnie valamelyik kolduló rendbe.
Nyilvánvaló, hogy mind a nemesi családok nem öröklõ tagjainak, mind a hatalomra aspirálóknak a törekvései csak a legritkábban irányultak arra, hogy kizárólag Istennek szentelve magukat, minél nagyobb tökéletességre jussanak a szeretetben. Mivel azonban a rend tagjainak jelentős részét ők adták, a 14. század elejére, a kármelita rend szellemiségét nagy mértékben befolyásolták.
A kármelitáknak "1324-ben már nyolc főiskolája, úgynevezett studium generale-ja van, úgymint Páris, Toulouse, Bologna, Florenz, Monte Pessulano, Köln, London és Róma. 1345-ben ezeknek száma 13-ra emelkedett. E kollégiumok hallgatói az egyetemi előadásokat látogatták. ... Könyvek beszerzéséhez és saját műveik kiadásához pénzre volt szükségük. Szokásba jött tehát ... a személyes illeték, a peculium. Az 1324-iki nagykáptalan a párisi rektornak 400 grossus, a rendes tanároknak 350 grossus évi illetéket biztosít, többek között azon a címen, hogy személyes szolgálatára inast tarthasson. ... Az egyetemi tanár sok könyvével és inasával nem fért meg egy szűk cellába: tehát tágas, előkelő lakást kell számára berendezni. A daróc szintén nem illett hozzá: szokásba jött a finom posztóruha. Húsétel nélkül nem tudott meglenni: szóval feledésbe merült a böjt. A tanárok példáját utánozták a hallgatók s végül a lazulás elterjedt az egész rendben. ... Hogy milyen fokú volt ez a lazulás, arról a nagykáptalanoknak törvényei adnak fogalmat. Például nagyon jellemző az 1336-iki nagykáptalannak az a törvénye, amely szerint definitorrá, továbbá a nagykáptalanra utazó provinciális társává csakis egyetemi fokozattal bíró egyén, szóval magister vagy baccalaureatus stb. választható. ... Az 1345-iki káptalan büntetéssel sújtja azokat, akik világi ruhában járnak; akik lakásukon lakomát rendeznek. Az 1358-iki káptalan eltiltja az ezüst, vagy elefántcsont csattokat a cipőkön és a hasonló értékes anyagból készült markolattal bíró kardok viselését, megengedi azoban, hogy tisztességes, rövid kardokat viseljenek." 2
1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - The Carmelite Order
2 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. I. 57-59.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése