A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint
Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen.Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. B. A szellemi élet, mint növekvõ bensővé válás.
"Minden vágy erre az Istenre irányul, Aki a mélyben fogható fel és tapasztalható meg. Ahhoz, hogy Őt meglássa és megtapasztalja, a léleknek a saját legbensője felé kell fordulnia és afelé kell törekedni. Így a szellemi élet kimondottan belső élet, az Istenhez vezető út növekvő bensővé-válás, hogy itt a sötétben találkozzunk Vele, átöleljük Őt és egyesüljünk Vele, mielőtt az örökkévalóságban látnunk szabad Istent.
(...)
Isten a palota hetedik lakásában lakik. Ő a szeretet. A szeretet mindig mozgásban van, hogy önmagát átadja. ... Mindent ami hozzá tartozik bevon ebbe az önajándékozó mozgásba; szeretné a hatalmát tovább adni, hogy még jobban odaadhassa magát.
A hetedik lakásban Isten úgy van jelen, mint szüntelenül sugárzó nap, mint vég nélkül izzó tűz, mint folytonosan áramló forrás. A lélekben ahol lakik, a szeretete mindenkor tevékeny. ... Ő formál minket szentekké, azáltal, hogy belénk önti kegyelmét – a szolgálataink mértéke szerint vagy egyszerűen csak azért, mert irgalmas akar lenni: „mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”1 (39-40.)
A kegyelem olyan, mint egy élő organizmus, ami belénköntött (teológiai) erényekkel és a Szentlélek ajándékaival rendelkezik. Beereszkedve az emberi természetbe, keresztülhatja az egész embert, minden képességét és egész magatartását. Mindent meghódítva megragadja, uralja és így megerősíti lelki erőit, hogy ezáltal megszabadítsa egoista és rendezetlen hajlamaitól. Ha az istengyermekségre kitágította, a kegyelem bevonja a lelki erőket és képességeket a saját mozgásába, hogy a bennünk lakó Istenhez – a fény és irgalom Atyjához – vigye azokat. Megtisztítva és elrendezve, ráhagyatkoznak immár Istenre és készek indításainak és akaratának engedelmeskedni." (40-41.)
"E folyamat során elinte Isten az embertől aktivitást és kezdeményezést vár el. Később, amikor a jelenlétét elkezdi hírül adni, Maga veszi át a kezdeményezést és egyedüli tevékenységként azt várja a kereszténytől, hogy engedelmes legyen és átadja magát mindaddig míg a szeretet Isten valódi gyermekévé át nem alakítja.
... A keresztény, aki elszakítja magát az őt kifelé hajszoló érzékeitől és egoista hajlamaitól, aki befelé fordul és az egyre szellemibbé váló megismerésekre és ösztönzésekre hallgat, egyre elmélyültebbé válik, mígnem eljut oda, hogy tökéletesen Ahhoz tartozik, Aki lelke legfinomabb csúcsában tartózkodik. A szellemi élet tehát nem más, mint befelé való mozgás." (41.)
40/1. Róm 5.5
40/3. Mt 13,31
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.
Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen.Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Második fejezet: Istent akarom látni. B. A szellemi élet, mint növekvõ bensővé válás.
"Minden vágy erre az Istenre irányul, Aki a mélyben fogható fel és tapasztalható meg. Ahhoz, hogy Őt meglássa és megtapasztalja, a léleknek a saját legbensője felé kell fordulnia és afelé kell törekedni. Így a szellemi élet kimondottan belső élet, az Istenhez vezető út növekvő bensővé-válás, hogy itt a sötétben találkozzunk Vele, átöleljük Őt és egyesüljünk Vele, mielőtt az örökkévalóságban látnunk szabad Istent.
(...)
Isten a palota hetedik lakásában lakik. Ő a szeretet. A szeretet mindig mozgásban van, hogy önmagát átadja. ... Mindent ami hozzá tartozik bevon ebbe az önajándékozó mozgásba; szeretné a hatalmát tovább adni, hogy még jobban odaadhassa magát.
A hetedik lakásban Isten úgy van jelen, mint szüntelenül sugárzó nap, mint vég nélkül izzó tűz, mint folytonosan áramló forrás. A lélekben ahol lakik, a szeretete mindenkor tevékeny. ... Ő formál minket szentekké, azáltal, hogy belénk önti kegyelmét – a szolgálataink mértéke szerint vagy egyszerűen csak azért, mert irgalmas akar lenni: „mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.”1 (39-40.)
"... Isten az urunk akar lenni, a kegyelmével meg akar bennünket hódítani és szelid hatalma alá akar vetni.
A lélekbe öntött kegyelem ugyanis ugyanolyan természetű, mint Isten; ugyanúgy élet és szeretet, áradó és meg akar hódítani, mint Isten. Mégis két dologban is különbözik attól. A szeretet, ami Istenben van, életet teremt és önmagát ajándékozza; a lélekben lévő természetfölötti szeretet teremtett és az eredetéhez tér vissza. Az első az atyai szeretet, az utóbbi a gyermeki szeretet. Ezenkívül Isten szeretete örök és változatlan, a kegyelem viszont, mint egy mag fejlődőképes és kell is, hogy fejlődjön – noha már a legelső pillanatban, amikor a keresztségben befogadjuk, saját teljes erejét birtokolja. Az Úr azt mondja, hogy "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett a földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és fészket raknak ágai között."3
A kegyelem dinamikus valóság, ami teljesen meg akar bennünket hódítani és Isten gyermekeivé akar tenni.A lélekbe öntött kegyelem ugyanis ugyanolyan természetű, mint Isten; ugyanúgy élet és szeretet, áradó és meg akar hódítani, mint Isten. Mégis két dologban is különbözik attól. A szeretet, ami Istenben van, életet teremt és önmagát ajándékozza; a lélekben lévő természetfölötti szeretet teremtett és az eredetéhez tér vissza. Az első az atyai szeretet, az utóbbi a gyermeki szeretet. Ezenkívül Isten szeretete örök és változatlan, a kegyelem viszont, mint egy mag fejlődőképes és kell is, hogy fejlődjön – noha már a legelső pillanatban, amikor a keresztségben befogadjuk, saját teljes erejét birtokolja. Az Úr azt mondja, hogy "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett a földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai és fészket raknak ágai között."3
A kegyelem olyan, mint egy élő organizmus, ami belénköntött (teológiai) erényekkel és a Szentlélek ajándékaival rendelkezik. Beereszkedve az emberi természetbe, keresztülhatja az egész embert, minden képességét és egész magatartását. Mindent meghódítva megragadja, uralja és így megerősíti lelki erőit, hogy ezáltal megszabadítsa egoista és rendezetlen hajlamaitól. Ha az istengyermekségre kitágította, a kegyelem bevonja a lelki erőket és képességeket a saját mozgásába, hogy a bennünk lakó Istenhez – a fény és irgalom Atyjához – vigye azokat. Megtisztítva és elrendezve, ráhagyatkoznak immár Istenre és készek indításainak és akaratának engedelmeskedni." (40-41.)
"E folyamat során elinte Isten az embertől aktivitást és kezdeményezést vár el. Később, amikor a jelenlétét elkezdi hírül adni, Maga veszi át a kezdeményezést és egyedüli tevékenységként azt várja a kereszténytől, hogy engedelmes legyen és átadja magát mindaddig míg a szeretet Isten valódi gyermekévé át nem alakítja.
... A keresztény, aki elszakítja magát az őt kifelé hajszoló érzékeitől és egoista hajlamaitól, aki befelé fordul és az egyre szellemibbé váló megismerésekre és ösztönzésekre hallgat, egyre elmélyültebbé válik, mígnem eljut oda, hogy tökéletesen Ahhoz tartozik, Aki lelke legfinomabb csúcsában tartózkodik. A szellemi élet tehát nem más, mint befelé való mozgás." (41.)
40/1. Róm 5.5
40/3. Mt 13,31
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése