Visszatérés az eredeti szabályokhoz - Avilai Szent Teréz szabályzata1
Teresa szabályzata ugyanolyan zseniális, mint Albert pátriárka Eredeti Szabályzata. Pontosan ugyanazt is csinálja. Ugyanúgy egy szemlélődő remete-közösséget akar létrehozni, ahol az a cél, hogy a szerzetesnők a szeretet minél nagyobb tökéletességére jussanak el.
S ugyanazok az eszközök is. A pátriarkához hasonló lényegretörő nagy vonásokkal felvázol egy olyan életformát, amely a szabadság és a rendezettség megfelelő arányával külsőleg támogatja a szeretet növekedését, s egy olyan aszkézist, amely belsőleg teszi ugyanezt.
Azokon a pontokon, ahol a kor szokásai gátolják a célt, Teresa radikálisan eltér a szokásoktól.
Először is megszünteti kora kolostorainak mindazokat a sajátosságait, amelyek különféle gazdasági vagy társadalmi célok megvalósítását helyezik Isten szeretete elé.
Abban a korban a kolostorok gazdasági megfontolásokból általában nagyobb méretűek. Teresa a Megtestesülés kolostorban, ahol közel kétszázan élnek együtt, keservesen megtapasztalja, hogy ez gyakran milyen lekűzdhetetlen akadályokat gördít a komolyabb lelkiélet elé. Ezért ő a lelkiélet szempontjait a gazdaságosság elé helyezve, 15 maximum 20 főben határozta meg kolostorainak létszámát.
Belépéskor általában nem azt nézték, hogy van-e valakinek hivatása, hanem hogy a család tud-e a jelentkező életreszóló eltartására elégséges hozmányt adni. Ő hozomány helyett a jelentkezők személyes érettségét és valódi hivatását követelte meg.
"Nagyon vigyázzanak arra, hogy akiket fölvesznek, imádságos személyek legyenek, hogy igazán törekedjenek a teljes tökélességre, s hogy meglegyen bennök a világi javak megvetése. ... Ha pedig semmi vagyona sem volna, amiből a háznak adhatna valamit, ez ne legyen ok arra, hogy visszautasítsuk ... Nagyon vigyázzanak arra, hogy ebbe a dologba ne játszanak bele anyagi érdekek, mert különben lassan-lassan kapzsiság fejlődhetik ki, olyannyira, hogy jobban néznek a hozomány nagyságára, mint a jelölt jó tulajdonságaira; már pedig ez soha ne forduljon elő, mert ez nagy baj volna. ... Gondolják meg, hogy nem az ilyesmi fogja biztosítani a megélhetésüket, hanem a hit, a tökéletesség és az Istenbe vetett bizalom."2
A kolostorokban akkoriban mindenkinek olyan ellátása volt, amilyet a családja biztosítani tudott neki. Ugyanabban a kolostorban egyesek jómódban éltek, mások nyomorogtak. A nővérek egymásközti viszonyaiban hasonlóképpen megmaradtak a rangbeli különbségek. Teresa mindezzel szemben - egy olyan világban, ahol a rang és a cím legkisebb elvétése is halásos sértésnek számít - bevezeti a nővérek rangbeli egyenlőségét és mindenkinek egyforma ellátást biztosít.
"...mindnyájan egyenlő szeretettel érintkezzenek egymással, amint ezt Jézus Krisztus meghagyta apostolainak. ... Ez a mindenkire irányuló szeretet igen fontos. ... Sem a perjelnőnek, sem pedig más nővérnek szabad magát soha így címezetnie: "donna" ...."3
"... szeretettel lásák el a testvéreket úgy élelem, mint minden egyéb szükséglet tekintetében. ... csak a szükségletre és a korra legyenek tekintettel, és pedig inkább a szükségletre, mint a korra, mert hiszen sokszor éppen a korosabbnak lesz kevesebbre szüksége. Igen vigyázzanak tehát arra, hogy mindenki egyenlő ellátásban részesüljön ..."4
Abban az időben az emberek szinte soha nem voltak egyedül. Közösen dolgoztak, közösen imádkoztak, közösen pihentek. Ugyanígy volt a kolostorokban is. Teresa, korát évszázdadokkal megelőzve, viszont nagyra becsülte az egyedüllétet, mint az Istennel való bensőséges kapcsolat feltételét. Ezért úgy szabályozta kolostoraiban az életet, hogy minél több időt biztosítson az egyedüllétre, vagyis arra, hogy a nővérek minél bensőségesebb kapcsolatot alakíthassanak ki Istennel. Ezért bevezeti, hogy a nővérek a kor szokásaitól eltérően nem közösen, hanem külön-külön dolgoznak, mindenki egyedül, a saját cellájában. Teresa szabályai napi két óra elmélkedést (vagy ha Isten megadja – s tudjuk, hogy Teresa kolostoraiban majdnem mindenkinek megadta – szemlélődést) és egy óra lelki-olvasást határoznak meg. Ezek átválthatók voltak egymásra, a nővérek saját belátásuk szerint azt csinálhatták, amit jobbnak találtak. Tehát, lelki szárazság idején olvashattak, s ha Isten megadta, akkor nyugodtan minden időt a szemlélõdére, a Vele való legbensőségesebb együttlére fodíthattak. S mindezt zavartalanul, egyedül a saját cellájukban tehették.
Ugyancsak az Istennel való bensőséges kapcsolat védelmét szolgálja a klauzúra szigorú megerősítése is. A szerzetesnők gyakran ugyanúgy vagy még jobban a családi- és a társasági élet eseményeibe voltak belegabalyodva, mint azok, akik családban éltek. Teresa bevezeti a szigorú klauzúrát, hogy a nővérek a rokonság és a társasági élet fojtogató nyomásától megszabadulva Istennel foglalkozhassanak. Teresa egész életében küzd a szentségnek olyan testies felfogása ellen, amely a tökéletességet a rendkívüli testi vezekléssel azonosítja. Ő a nagy erényeket és nem a nagy vezekléseket értékelte sokra. Catalina de Cardonáról, a híres vezeklőről nem azt mondja, hogy a szentség illata vette körül - tenía olor de santitad -, hanem hogy ereklye szaga volt - tenía olor de reliquias -, és elküldi Keresztes Jánost Pastranába, hogy Catalina mértéktelensége helyett normális állapotokat vezessen be.
Az volt a véleménye, hogy mindent jóindulattal és szeretettel kell csinálni, mindenkit csak kis lépésekben lehet vezetni és mindenkitõl csak annyi önmegtagadást lehet kérni, amennyire képes. A novicia-mestereknek nem az volt a dolguk, hogy egy szabályrendszer követésére idomítsák be a noviciákat, hanem hogy segítsék őket azon az úton, hogy az imádság által be tudjanak lépni Isten szeretetébe. Teresa világosan látja, hogy a szeretethez szükséges a szabadság. Ezért a szabályzatában nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a nővérek számára biztosítsa – ahogy ő mondani szokta – a szent szabadságot. A nővérek szabadságát erősíti, hogy Teresa nagy súlyt helyez arra, hogy magát a rendi életet mindenki szabadon választhassa.
"Az újoncok éppúgy fogadhatnak látogatást, mint a fogadalmasok, hogy abban az esetben, ha nem volnának megelégedve, az övéik ezt megtudhassák. Mert magától értetõdik, hogy csak abban az esetben kívánjuk õket megtartani, ha a maradáshoz nagy kedvük van. Alkalmat kell tehát nekik adni arra, hogy kinyílvánítsák, ha ez a szándékuk nem volna meg."5
Majd a rendi élet során közösség tagjai szabadon választhatják a perjelnőt, a helyettesét és minden jelölt felvételéhez és minden fogadalomtételhez a közösség többségének beleegyezése szükséges. A közösség belső autonómiáját növelte az is, hogy a nővérek lelkivezetése alapvetően a perjelnő feladata volt. A gyóntató hatáskörét a gyónatatásra korlátozták és esetleg együttműködhetett a perjelnővel de a közösség mûködésébe nem avatkozhatott bele. Ugyanakkor ha a közösség java úgy kívánta, a perjelnő a kirendelt gyóntatón kívül hívhatott más gyóntatókat is.
A közösség stabilitását erősítette az is, hogy ha a perjelnő bevált, akkor nem kellett háromévenként újraválasztani és a feladatköröket újrafelosztani, hanem ameddig megfelelő volt, addig hivatalban maradt. (Az évenkénti vizitáció volt hivatott az esetleges hibák korrigálására.)
Teresa a szabályzatban újra és újra kitér az egymás közötti szeretet részleteire, amelyek segítségével nővérek egymás közötti viszonyában is olyan tiszteletteli, meleg és nyugodt légkört vezetett be, amely alkalmas volt arra, hogy segítsen mindenkit növekedni a szeretetben.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Constitutions és The Radiation of Charism fejezetek
2 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. Bp. 1928. III. kötet. 517-518.
3 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. 1928. III. kötet. 522-523
4 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei.1928. III. kötet. 519.
5 - Szeghy Ernő OCD: Jézusról nevezett Szent Terézia összes mûvei. 1928. III. kötet. 516-517.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése