Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
A királyi út
Teresának a férfi kolostorokra csak annyi befolyása van, amennyit személyes tekintélye biztosít számára. Ez pedig adott esetben nem túl sok.
Durueloban Antonio de Heredia a prior, aki a rigoristák egyik legfontosabb vezetője lesz. Miközben, mint ilyen, kimondottan Teresa ellen dolgozik, boldogan beül azokba a magas posztokba, ahova az apostoli vizitátor beteszi, s ezzel együtt pedig részt vesz abban a Rossi generális által kinevezett bizottságban is, amelynek az a feladata, hogy ugyanerről vizitátorról terhelő adatokat szedjen össze.
Soha nem bocsátja meg Teresának, hogy nem őt, hanem Keresztes Szent Jánost öltöztette be elsőként. 1582-ben tevőlegesen hozzájárul Teresa halálához azzal, hogy a súlyos betegen Medinába érkező Teresát késedelem nélkül Alba de Tormesbe küldi, hogy az mint afféle kabala, jelenlétével biztosítsa a hercegnő unokájának szerencsés megszületését.1
A pastranai prior, Baltasar Nieto, hasonló figura. Világi pap, majd ferences szerzetes, végül már majdnem negyven éves, amikor testvére, az andalúziai provinciális felveszi a kármelitákhoz.
Egy harmadik, szintén kármelita testvérükkel együtt fellázadnak a vizitációra Andalúziába érkező Rossi ellen, s vélhetően az ő intrikáik következtében válik a generális kegyvesztetté az udvarnál. Rossi válaszként leváltja és házi őrizetbe vetteti a provinciálist. Baltazar Nietot, pedig száműzi Andalúziából. Nieto átmegy Kasztíliába és ott a reform - ami ellen előzőleg intrikált - egyik fõ embere lesz.
Később majd felajánlja szolgálatait annak a Tostadonak, akit a generális azért küld Spanyolországba, hogy tönkrezúzza azokat a sarutlanokat, akiknek ő az egyik fő embere.2
Ez két kármelita a "királyi út" tipikus embere. A meglévő hatalmi struktúrákon belül Heredia nem tudott annyi hatalmat szerezni, mint amennyit szeretett volna, Nieto pedig az intrikákon rajtavesztve kiesett a hatalomból - viszont az egész életük a hatalom körül forog. Aktívak, ambiciózusak és mindenre hajlandóak.
A kasztíliai kármeliták reformjával megbízott Pedro Fernandez O.P. vizitátor, nem sokkal a kinevezése után, saját helyettesévé teszi Baltasar Nietot és teljhatalommal ruházza fel az alapítások terén. Nieto pedig megnyitja a Kármelben is a "királyi utat". Egymás után jönnek a jelentkezők, és Nietóék sorra alapítják az újabb és újabb kolostorokat.
Ezekben a szerzeteseknek a legváltozatosabb elképzeléseik vannak arról, hogy mit is jelent a reform. Sokuknál a legalapvetőbb lelki képzés is hiányzott. Vannak néhányan, akik Teresa szellemét akarják követni. A többség azonban soha nem is hallott Teresáról, s jobb esetben vissza akar térni a kármelhegyi remeték eredeti szabályzatához, rosszabb esetben pedig valamiféle sajátmaga által gyártott szadisztikus aszkézist tekint tökéletességnek és mindenkit, lehetőleg az egész rendet, erre szeretné rászorítani. Ennek természetesen hamar híre megy és teljesen jogos rémületet kelt a sarusokban.3
Nietóék az alapítások során pontról pontra a generális egyértelműen kinyilvánított szándékai ellen cselekednek. Rossinak az a kívánsága, hogy ne hozzanak létre új kolostorokat az ő explicit írásbeli engedélye nélkül. Az ő megkérdezése nélkül, az apostoli vizitátor engedélye alapján egymás után alapítják a kolostorokat.
Megtíltja, hogy átvegyenek más kolostorokból kármelitákat. Az alapítások két fő kulcsemberét Gabriel de Peñuelát és Baltasar Nietót, azonban már meglévő kármelita kolostorból vették át, s ez utóbbit ráadásul eredetileg személyesen Rossi elleni lázadásért űzték el onnan.
A generális azt akarja, hogy kolostoronként ne legyenek többen húsz főnél, ők azonban két-háromszor ennyi embert is felvesznek egy-egy helyre. Rossi kifejezetten megtíltja, hogy átlépjék Kasztília határait és Andalúziában alapítsanak. Ők azonban sorra hozzák létre ott is a kolostorokat.
Mindezek miatt Rossi generális 1571-ben már kiközösítéssel fenyegeti őket.4
1 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 723-726.
2 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 747-748.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
4 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 804.
A királyi út
Teresának a férfi kolostorokra csak annyi befolyása van, amennyit személyes tekintélye biztosít számára. Ez pedig adott esetben nem túl sok.
Durueloban Antonio de Heredia a prior, aki a rigoristák egyik legfontosabb vezetője lesz. Miközben, mint ilyen, kimondottan Teresa ellen dolgozik, boldogan beül azokba a magas posztokba, ahova az apostoli vizitátor beteszi, s ezzel együtt pedig részt vesz abban a Rossi generális által kinevezett bizottságban is, amelynek az a feladata, hogy ugyanerről vizitátorról terhelő adatokat szedjen össze.
Soha nem bocsátja meg Teresának, hogy nem őt, hanem Keresztes Szent Jánost öltöztette be elsőként. 1582-ben tevőlegesen hozzájárul Teresa halálához azzal, hogy a súlyos betegen Medinába érkező Teresát késedelem nélkül Alba de Tormesbe küldi, hogy az mint afféle kabala, jelenlétével biztosítsa a hercegnő unokájának szerencsés megszületését.1
A pastranai prior, Baltasar Nieto, hasonló figura. Világi pap, majd ferences szerzetes, végül már majdnem negyven éves, amikor testvére, az andalúziai provinciális felveszi a kármelitákhoz.
Egy harmadik, szintén kármelita testvérükkel együtt fellázadnak a vizitációra Andalúziába érkező Rossi ellen, s vélhetően az ő intrikáik következtében válik a generális kegyvesztetté az udvarnál. Rossi válaszként leváltja és házi őrizetbe vetteti a provinciálist. Baltazar Nietot, pedig száműzi Andalúziából. Nieto átmegy Kasztíliába és ott a reform - ami ellen előzőleg intrikált - egyik fõ embere lesz.
Később majd felajánlja szolgálatait annak a Tostadonak, akit a generális azért küld Spanyolországba, hogy tönkrezúzza azokat a sarutlanokat, akiknek ő az egyik fő embere.2
Ez két kármelita a "királyi út" tipikus embere. A meglévő hatalmi struktúrákon belül Heredia nem tudott annyi hatalmat szerezni, mint amennyit szeretett volna, Nieto pedig az intrikákon rajtavesztve kiesett a hatalomból - viszont az egész életük a hatalom körül forog. Aktívak, ambiciózusak és mindenre hajlandóak.
A kasztíliai kármeliták reformjával megbízott Pedro Fernandez O.P. vizitátor, nem sokkal a kinevezése után, saját helyettesévé teszi Baltasar Nietot és teljhatalommal ruházza fel az alapítások terén. Nieto pedig megnyitja a Kármelben is a "királyi utat". Egymás után jönnek a jelentkezők, és Nietóék sorra alapítják az újabb és újabb kolostorokat.
Ezekben a szerzeteseknek a legváltozatosabb elképzeléseik vannak arról, hogy mit is jelent a reform. Sokuknál a legalapvetőbb lelki képzés is hiányzott. Vannak néhányan, akik Teresa szellemét akarják követni. A többség azonban soha nem is hallott Teresáról, s jobb esetben vissza akar térni a kármelhegyi remeték eredeti szabályzatához, rosszabb esetben pedig valamiféle sajátmaga által gyártott szadisztikus aszkézist tekint tökéletességnek és mindenkit, lehetőleg az egész rendet, erre szeretné rászorítani. Ennek természetesen hamar híre megy és teljesen jogos rémületet kelt a sarusokban.3
Nietóék az alapítások során pontról pontra a generális egyértelműen kinyilvánított szándékai ellen cselekednek. Rossinak az a kívánsága, hogy ne hozzanak létre új kolostorokat az ő explicit írásbeli engedélye nélkül. Az ő megkérdezése nélkül, az apostoli vizitátor engedélye alapján egymás után alapítják a kolostorokat.
Megtíltja, hogy átvegyenek más kolostorokból kármelitákat. Az alapítások két fő kulcsemberét Gabriel de Peñuelát és Baltasar Nietót, azonban már meglévő kármelita kolostorból vették át, s ez utóbbit ráadásul eredetileg személyesen Rossi elleni lázadásért űzték el onnan.
A generális azt akarja, hogy kolostoronként ne legyenek többen húsz főnél, ők azonban két-háromszor ennyi embert is felvesznek egy-egy helyre. Rossi kifejezetten megtíltja, hogy átlépjék Kasztília határait és Andalúziában alapítsanak. Ők azonban sorra hozzák létre ott is a kolostorokat.
Mindezek miatt Rossi generális 1571-ben már kiközösítéssel fenyegeti őket.4
1 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 723-726.
2 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 747-748.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
4 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 804.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése