Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 17.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal1

Doria nem elégedett meg azzal, hogy a terézi szabályzat megváltoztatásával felszámolta a terézi szellem intézményes biztosítékait, hanem azokkal az emberekkel is leszámolt, akik ennek személyes biztosítékai lehettek volna.

Doria egyik első intézkedése az volt, hogy megtámadta Graciánt.

Gracián 1585 végén Lisszabonban kiadott egy könyvet Estímulo de la propagación de la fe címmel, amelyben missziók fontosságát taglalta . Doria, aki a missziók ellen volt, megvádolta Graciánt, hogy az engedélye nélkül adta ki a könyvet és azt követelte, hogy Gracián vonja vissza azt a forgalomból. Gracián azzal védekezett, hogy az érvényben lévő szabályok szerint járt el és nem követett el engedetlenséget. Doria ekkor a könyv tartalmát kifogásolta, s ezért ítélte el Graciánt. Ez azonban nem volt jogszerű, Doria nem lehetett volna egyszerre vádló és bíró, el kellett volna megbírálásra küldenie a könyvet Salamancába az egyetemre.

Az 1587-es káptalan Graciánt és Keresztes Jánost eltávolította a hatalom közeléből, Graciánt Mexikóba küldte a káptalan, Keresztes Szent Jánost granadai priornak. Ezzel azonban nem elégedtek meg.

Doriának a Grácián elleni fellépéséhez

"... a királyra volt szüksége, hogy pedig ezt megnyerhesse, súlyos és kézzelfogható vádakkal kellett Gracián ellen fellépnie. A vádirat anyagának összehalmozásával megbízott egy nagyon tehetséges, de rendkívül tág lelkiismeretű embert, Diégó Evangélista atyát, aki azután a lehető legutálatosabb módon végezte el ezt a munkát. Sorra járta a nõvérek zárdáit s ott ravaszul állított kelepcékkel, ijesztgetésekkel és más egyéb furfangos fogásokkal olyan nyilatkozatokba ugratta bele azokat az ártatlan, tiszta lelkeket Grácián ellen s olyan vallomásokat iratott velük alá, amelyeknek értelméről halvány sejtelmük sem volt. Ugyanezt tette ... Keresztes Szent János személyére vonatkozólag is .. és sikerült ellene is éppen olyan súlyos vádakat összehoznia, mint Gracián ellen. ... Dória a Keresztes Szent Jánosra vonatkozó részt, mivel arra nem volt szüksége, tűzbe dobta. Mindamellett egy ideig az a hír volt elterjedve, hogy őt is kitaszítják a rendből." 2

1591-es káptalan Keresztes Jánost minden hivatalától megfosztja és Mexikóba küldi. További eljárásra azonban már nincsen lehetőség, mert december 14-én Ubedában 49 évesen meghal.

Graciánt viszont 1592 február 17-én kitaszítják a rendből.

Gracián Rómába ment, hogy jogorvoslatot keressen, de Doria szentszéki kapcsolati ellen, amelyet II. Fülöp nagyövete is támogatott, nem tudott mit tenni.

Ezért Sziciliába utazott, hogy ott várja ki a jobb időket. Papként működött, katonákat katekizált és betegeket látogatott a kórházban. 1593. január 27-én VIII. Kelemen pápa Uberes fructus brévéjében megerősítette Doria döntését és megtiltotta Graciánnak, hogy akár a sarus, akár a sarutlan kármelitákhoz visszatérjen és az ágostonosokhoz utasította őt. Ebbe Gracián bele is törődött. Rómába ment, hogy alávesse magát a döntésnek, amikor 1593. okt. 11-én Gaetánál a törökök elfogták és Tunisba vitték rabszolgának.

Innét 1595. áprilisában szabadult. Ekkor értesült a Doria haláláról. Rómába ment és 1595. november 25-én újra kérte az ügye felülbírálatát. 1596. márc. 5-én kedvező választ kapott: a pápa az Apostolicae Sedis benignitas kezdetû brévéjében neki adott igazat, megszüntette a kitaszítást és visszaállította minden jogába és utasította a vezetőket, hogy vegyék vissza.

Teresa követői boldogok voltak, de Doria tábora semmiképpen sem akarta Graciánt. Ezért húzták az időt, azt javasolták, hogy várják meg ezzel a következő káptalant. Míg Gracián várt, ők a szokásos módon a királyhoz folyamodtak Gracián ellen. A káptalan úgy döntött, hogy nem veszik vissza Graciánt.

S nehogy az olasz reformkolostorok visszavegyék és így kerüljön vissza hozzájuk, elérték II. Fülöp segítségével, hogy a pápa Sacrum Religionum kezdetű brévéjével 1597. márc. 20-án az olaszországi házakat kivette a spanyol fennhatóság alól, s 1600. nov. 13-i In Apostolicae dignitatis kezdetű brévében pedig felállította a Spanyol Királyság területén a Szent József Kongregációt, az összes többi sarust pedig a Szent Illés kongregációhoz csatolta.

Graciánt végül is a brüsszeli sarus kármeliták veszik fel. Itt még számos művet ír a misztika különböző kérdéseiről. Ana de Jesussal 1610-ben kiadják Teresától Az alapítások könyvét. Az életszentség hírében hal meg 1614-ben ugyanittt.3 A Sarutlan Kármelita Rend 2000. december 15-én megindította a boldoggá avatási eljárását.4

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior.
2 - Szeghy Ernő OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 409.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Break rather than Bend.
4 -José Alberto Pedra:Jerônimo Gracián de la Madre de Dios OCD: o herdeiro exilado.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 16.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Teresa szabályzatának megszüntetése1

Doria új szabályzatot vezet be. Ez a lelkiélethez mit sem értő, ostoba és műveletlen rigoristák gyakorlatán alapul, s homlokegyenest ellenkezik Teresának mind elméletével mind gyakorlatával. Az új szabályzat megszünteti a Teresa által bevezetett bensőségességet és szabadságot.

Megszüntetik a bensőségesség elengedhetetlen külső feltételét, az egyéni imát és ehelyett kizárólag a kóruson, a többiek jelenlétében lehet imádkozni. Felszámolják a bensőségességhez vezetõ legfontosabb utat, a szemlélődést. Az újoncokat nem ismertetik meg a szemlélődéssel - Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János rendjében - , hanem kizárólag az elmélkedésre szorítkoznak.

Az aszkézis kérdésében pedig azt a szélsőségesen rigorista álláspontot teszik kötelezővé, amely az aszkézist nem az Isten iránti szereteten keresztül értelmezi, hanem önértéknek tekinti - ami ellen Teresa szintén egész életében harcolt. Doria barátjának, Ambrosio Marianónak, külön levelet is írt:

"Értse meg atyám, hogy én barátja vagyok annak, ha valaki erősen törekszik az erényekre, de nem vagyok barátja a rigorózusságnak, ahogy majd látni fogja ezt a mi házainkban. Lehet, mindazonáltal, hogy én nem vagyok eléggé vezeklő. Nagyon kérem az Urat, hogy világosítsa meg Tisztelendőségedet ebben a nagyon fontos kérdésben. Nagy dolog mindenben Isten dicséretét és dicsőségét keresni."2

A Teresa féle szabadságot hasonlóképpen a legteljesebb mértékben felszámolják. Doria bevezet egy intézményt, a Consultát, amely segítségével a kármeliták addigi teljes belső demokráciáját felszámolja és minden hatalmat egy kézben összpontosít. S emellett lépésről-lépésre felszámol minden szabadságot a renden belül. Doria megtiltja perjelek (perjelnők) újraválasztását, s ezzel megszünteti azt anyai és támogatói szerepet, amelyet Teresa a perjelnõknél a legfontosabbnak tartott.

Majd megszűnik az perjelek választásának gyakorlata is, azokat a rendi káptalan nevezi ki. Ezzel a perjelek a közösség autonómiájának védelmezőiből a fennsőbbség akaratának végrehajtóivá válnak. Megszünteti a szabad gyóntatóválasztását jogát és gyakorlatilag (azzal, hogy erősen korlátozta a kapcsolatot férfi szerzetesekkel) megszüntette a tanácskérés lehetőségét.

A nővéreket a férfi-provinciák alá sorolta és így megszüntette azt a szellemi egységet, amit Teresa olyan fontosnak tartott. Hasonlóképpen a vizitációban is a férfirend alá rendelte a nőket és a vizitációt egyszerű ellenőrzéssé tette. Ha egy nővér engedetlen volt, akkor azt megfosztották minden jogától és a perjelnőjét mivel erre lehetőséget adott, leváltották.

Teresa halálakor a szabályzat 59 pontból állt, Doria halálakor 461-pontból.

Erről a szellemről írja kicsit később Isabel de los Angeles:

"Meg kell valljam, Anyám, ahogy a dolgok most Spanyolországban haladnak, az megrémít engem. Az új konstitúciókat olvasva az elmúlt napokban, az mondtam magamnak: «Istenem, nem ez az útja a te szolgáid és lányaid kezelésének! Ők többek mint szolgák, akik félelemből tesznek vagy nem tesznek valamit» Én nem hiszem kedves Anyám, hogy ezekkel az eszközökkel megőrizhető a mi rendünk szelleme; ez inkább arra vezet, hogy elhagyjuk azt az utat, amelyet a mi Szent Anyánk mutatott nekik Isten felé. Tudom, hogy a szent engedelmesség nagyon fontos, de ha valaki inkább félelemből, mint szeretetbõl engedelmes, nem tudom, hogy milyen haladást fog elérni a tökéletességben."3

A nővérek azonnal érzékelik, hogy Doria eltér Teréz irányvonalától. 1586 elejérõl megmaradt egy dal (máig), amelyben María San José, Teresa egyik legközelebbi tanítványa figyelmezteti erre a többieket.

"Félre képmutatás, félre tettetések!
Vallják be már egyszer nyíltan az igazat:
Gonosz hamissággal fizettek a jóért!

Gondoljanak vissza arra, amikor még
Saját köpenyünket terítettük rájuk,
Mikor oly szegények, nyomorultak voltak.

Ha nem lettünk volna, ők nem léteznének
S mikor még utolsók valának a nyájaban,
Juhaink tejével mi etettük õket

Mikor meg nyájon s legezlõn osztoztunk
A vén pásztorokkal, odahagyva őket,
Mi fizettük akkor a szabadság árát.

Mondják, nem igaz-e, hogy a mi pásztornőnk
Tanította őket nyájat terelni,
S aklot építeni juhaik számára.

O, vak hálátlanság, fekete örvénybe
Dobod bele a jótettek emlékét,
S önmagad fogsz végre abba belebukni."4

1587 február 17-i keltezéssel Gracián is küld egy levelet az összes nővéreknek, amelyben ugyanerre figyelmezteti őket. Elmondja, hogy tapasztalattal nem rendelkező szerzetesek meg akarják változtatni a terézi konstitúciókat, ami ha sikerül, nagy baj lenne. S azt javasolja nekik, hogy a következő káptalanon kérjék, hogy a konstitúcióikat ne lehessen megváltoztatni, hogy erre ne kötelezhessék őket a szerzetesek, s hogy új konstitúciót tervezni a nővérekkel való konzultáció nélkül.

Az 1587 áprilisában összeülő káptalanra a nővérek beadják azt a kérésüket, hogy ne lehessen a konstítúcióikat megváltoztani. Ezt a káptalan azzal utasítja vissza, hogy azt senki sem akarja, csak bizonyos szerzetesek izgatták fel őket.

A nővéreknek először sikerül elérniük a pápánál, hogy V. Sixtus Salvatoris kezdetű brévéjében (1590. jún. 5.) megerősíti Teresa konstitúcióit és visszavonja Doria változtatásait. Azonban Doria eléri, hogy XVI. Gergely Quoniam non ignoramus brévéjében (1591. ápr. 25.) visszavonja az előző brévét és teljes mértékben Doria mellé áll. Hiába próbálkoznak Gracián és a nõvérek, a spanyol udvar is Doriát támogatja.

1592-ben Doria mind a nővérek mind a férfi szerzetesek számára kötelezővé teszi az új szabályzatotot.

Vélhetően emiatt jött létre az a megoldás, hogy a renden kívül, a helyi püspök fennhatósága alatt hoznak létre olyan kolostorokat, amelyek Teresa 1581-es szabályzatát követik: Zaragoza 1624, Tarazona 1632, Vich 1637, Teruel 1660, Caudiel 1671.

A rendi krónikáknak azonban ezekről tilos volt írniuk. A 17. század végére 71 kolostor volt, ebből 48 a rendi főnökség alatt és 23 püspöknek alárendelve.

A 18. század végére a kolostorok száma mindösszesen 82-re bővült. A 19. századi egyházüldözés során a nővérek csak kevés kolostort vesztettek, és azok elmúltával új feljődének indultak.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 -ban idézi Dobhan, Cta 156,10.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
4 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 405

Teljes búcsú ezen a héten

I.
Mostanában nem népszerű a búcsú.

Egy olyan világban ahol Észak-Amerika és Nyugat-Európa jómódú rétegei egy egészen kicsit sem hajlandóak mérsékelni eszelős és önpusztító fogyasztásukat azért, hogy segítsenek azokon a milliókon, akik a legelemibb javakhoz sem jutnak hozzá, az ember ne várja, hogy a szolidaritás népszerű lesz.

A búcsú pedig nem más, mint szolidaritás.

Isten ránk, a földön élőkre, vagy azzal a szép kifejezéssel, amit úgy szeretek, a küzdő Egyházra bízta a szenvedő Egyházat vagyis a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Ők nem tudják a saját szenvedéseiket csökkenteni. Azt mi tehetjük meg.

Persze a tisztítótüzet sem kell feltétlenül a 19. századi népszerű olajnyomatok mintájára elképzelni. Talán jobb egyáltalán nem elképzelni.

Elég azt világosan látni, hogy az emberek többsége halála pillanatában nincs abban az állapotban, hogy közvetlenül beléphessen a Szentháromságos Isten szeretetközösségébe. Ehhez sokat kell tisztulnia. Ez pedig fájdalmas.

Isten rengeteg féle segítséget ad nekünk ahhoz, hogy eljussunk a Vele való szeretetközösségbe. Azt a tisztuló lelket, aki elnyeri a búcsút, Isten azonnal eljuttatja a tisztaságnak abba az állapotba, hogy beléphet a Szentháromság közösségébe.

Nem érdemes azzal az eleve megoldhatatlan problémával birkózni, hogy amit mi itt időnek hívunk, az ott micsoda. Pontosan elég azt látni, hogy van egy eszköz a kezünkben, amivel valakinek a szenvedését csökkenthetjük vagy megszüntethetjük.

S ettől kezdve csak az a kérdés, fontos-e számunkra, hogy mások szenvedését csökkentsük vagy megszüntessük.

II.
"A teljes búcsú elnyeréséhez el kell végezni a búcsúval ellátott cselekményt, és teljesíteni kell három föltételt: szentgyónás, szentáldozás és imádság a Szentatya szándékára. Ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is. " (Indulgentiarum Doctrina)

November 2-án a "búcsúval ellátot cselekmény" egy templom vagy kápolna meglátogatása és ott egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozása, november 1. és 8. között pedig egy temető meglátogatása. Tehát ha ezt megtesszük és teljesítjük még a fenti három feltételt (egy gyónás húsz napig érvényes ebből a szempontból), teljes búcsút nyerhetünk.

2-án kizárólag a halottak javára 1. és 8. között talán a saját javunkra is, de a halottak javára biztosan, amelyet felajánlhatunk konkrét meghaltak számára is, de rábízhatjuk Istenre is, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek közül kinek a javára használja az általunk szerzett búcsút.

Ha az ember most minden búcsúnyerési lehetőséggel él, akkor mától összesen 9 búcsút szerezhet és ajánlhat fel a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára 8.-ig.

Mivel ilyen csekélységgel hatalmas segítséget tudunk adni a szenvedő Egyház tagjai számára, kérek minden katolikus olvasót, hogy ezen a héten éljen ezzel a lehetőséggel, szerezzen minél több búcsút és ajánlja fel a környezetében meghaltak vagy általában a tisztitótűzben szenvedők javára.

Ha valaki többet szeretne tudni a búcsúrúl:

VI. Pál pápa Indulgentiarum Doctrina kezdetû apostoli konstitúciója, a búcsú ma érvényes szabályzata.

Ezenkívül nagyon jó összefoglalást lehet találni a Wikipédiában is a búcsúról.