Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Teresa szabályzatának megszüntetése1
Doria új szabályzatot vezet be. Ez a lelkiélethez mit sem értő, ostoba és műveletlen rigoristák gyakorlatán alapul, s homlokegyenest ellenkezik Teresának mind elméletével mind gyakorlatával. Az új szabályzat megszünteti a Teresa által bevezetett bensőségességet és szabadságot.
Megszüntetik a bensőségesség elengedhetetlen külső feltételét, az egyéni imát és ehelyett kizárólag a kóruson, a többiek jelenlétében lehet imádkozni. Felszámolják a bensőségességhez vezetõ legfontosabb utat, a szemlélődést. Az újoncokat nem ismertetik meg a szemlélődéssel - Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János rendjében - , hanem kizárólag az elmélkedésre szorítkoznak.
Az aszkézis kérdésében pedig azt a szélsőségesen rigorista álláspontot teszik kötelezővé, amely az aszkézist nem az Isten iránti szereteten keresztül értelmezi, hanem önértéknek tekinti - ami ellen Teresa szintén egész életében harcolt. Doria barátjának, Ambrosio Marianónak, külön levelet is írt:
"Értse meg atyám, hogy én barátja vagyok annak, ha valaki erősen törekszik az erényekre, de nem vagyok barátja a rigorózusságnak, ahogy majd látni fogja ezt a mi házainkban. Lehet, mindazonáltal, hogy én nem vagyok eléggé vezeklő. Nagyon kérem az Urat, hogy világosítsa meg Tisztelendőségedet ebben a nagyon fontos kérdésben. Nagy dolog mindenben Isten dicséretét és dicsőségét keresni."2
A Teresa féle szabadságot hasonlóképpen a legteljesebb mértékben felszámolják. Doria bevezet egy intézményt, a Consultát, amely segítségével a kármeliták addigi teljes belső demokráciáját felszámolja és minden hatalmat egy kézben összpontosít. S emellett lépésről-lépésre felszámol minden szabadságot a renden belül. Doria megtiltja perjelek (perjelnők) újraválasztását, s ezzel megszünteti azt anyai és támogatói szerepet, amelyet Teresa a perjelnõknél a legfontosabbnak tartott.
Majd megszűnik az perjelek választásának gyakorlata is, azokat a rendi káptalan nevezi ki. Ezzel a perjelek a közösség autonómiájának védelmezőiből a fennsőbbség akaratának végrehajtóivá válnak. Megszünteti a szabad gyóntatóválasztását jogát és gyakorlatilag (azzal, hogy erősen korlátozta a kapcsolatot férfi szerzetesekkel) megszüntette a tanácskérés lehetőségét.
A nővéreket a férfi-provinciák alá sorolta és így megszüntette azt a szellemi egységet, amit Teresa olyan fontosnak tartott. Hasonlóképpen a vizitációban is a férfirend alá rendelte a nőket és a vizitációt egyszerű ellenőrzéssé tette. Ha egy nővér engedetlen volt, akkor azt megfosztották minden jogától és a perjelnőjét mivel erre lehetőséget adott, leváltották.
Teresa halálakor a szabályzat 59 pontból állt, Doria halálakor 461-pontból.
Erről a szellemről írja kicsit később Isabel de los Angeles:
"Meg kell valljam, Anyám, ahogy a dolgok most Spanyolországban haladnak, az megrémít engem. Az új konstitúciókat olvasva az elmúlt napokban, az mondtam magamnak: «Istenem, nem ez az útja a te szolgáid és lányaid kezelésének! Ők többek mint szolgák, akik félelemből tesznek vagy nem tesznek valamit» Én nem hiszem kedves Anyám, hogy ezekkel az eszközökkel megőrizhető a mi rendünk szelleme; ez inkább arra vezet, hogy elhagyjuk azt az utat, amelyet a mi Szent Anyánk mutatott nekik Isten felé. Tudom, hogy a szent engedelmesség nagyon fontos, de ha valaki inkább félelemből, mint szeretetbõl engedelmes, nem tudom, hogy milyen haladást fog elérni a tökéletességben."3
A nővérek azonnal érzékelik, hogy Doria eltér Teréz irányvonalától. 1586 elejérõl megmaradt egy dal (máig), amelyben María San José, Teresa egyik legközelebbi tanítványa figyelmezteti erre a többieket.
"Félre képmutatás, félre tettetések!
Vallják be már egyszer nyíltan az igazat:
Gonosz hamissággal fizettek a jóért!
Gondoljanak vissza arra, amikor még
Saját köpenyünket terítettük rájuk,
Mikor oly szegények, nyomorultak voltak.
Ha nem lettünk volna, ők nem léteznének
S mikor még utolsók valának a nyájaban,
Juhaink tejével mi etettük õket
Mikor meg nyájon s legezlõn osztoztunk
A vén pásztorokkal, odahagyva őket,
Mi fizettük akkor a szabadság árát.
Mondják, nem igaz-e, hogy a mi pásztornőnk
Tanította őket nyájat terelni,
S aklot építeni juhaik számára.
O, vak hálátlanság, fekete örvénybe
Dobod bele a jótettek emlékét,
S önmagad fogsz végre abba belebukni."4
1587 február 17-i keltezéssel Gracián is küld egy levelet az összes nővéreknek, amelyben ugyanerre figyelmezteti őket. Elmondja, hogy tapasztalattal nem rendelkező szerzetesek meg akarják változtatni a terézi konstitúciókat, ami ha sikerül, nagy baj lenne. S azt javasolja nekik, hogy a következő káptalanon kérjék, hogy a konstitúcióikat ne lehessen megváltoztatni, hogy erre ne kötelezhessék őket a szerzetesek, s hogy új konstitúciót tervezni a nővérekkel való konzultáció nélkül.
Az 1587 áprilisában összeülő káptalanra a nővérek beadják azt a kérésüket, hogy ne lehessen a konstítúcióikat megváltoztani. Ezt a káptalan azzal utasítja vissza, hogy azt senki sem akarja, csak bizonyos szerzetesek izgatták fel őket.
A nővéreknek először sikerül elérniük a pápánál, hogy V. Sixtus Salvatoris kezdetű brévéjében (1590. jún. 5.) megerősíti Teresa konstitúcióit és visszavonja Doria változtatásait. Azonban Doria eléri, hogy XVI. Gergely Quoniam non ignoramus brévéjében (1591. ápr. 25.) visszavonja az előző brévét és teljes mértékben Doria mellé áll. Hiába próbálkoznak Gracián és a nõvérek, a spanyol udvar is Doriát támogatja.
1592-ben Doria mind a nővérek mind a férfi szerzetesek számára kötelezővé teszi az új szabályzatotot.
Vélhetően emiatt jött létre az a megoldás, hogy a renden kívül, a helyi püspök fennhatósága alatt hoznak létre olyan kolostorokat, amelyek Teresa 1581-es szabályzatát követik: Zaragoza 1624, Tarazona 1632, Vich 1637, Teruel 1660, Caudiel 1671.
A rendi krónikáknak azonban ezekről tilos volt írniuk. A 17. század végére 71 kolostor volt, ebből 48 a rendi főnökség alatt és 23 püspöknek alárendelve.
A 18. század végére a kolostorok száma mindösszesen 82-re bővült. A 19. századi egyházüldözés során a nővérek csak kevés kolostort vesztettek, és azok elmúltával új feljődének indultak.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 -ban idézi Dobhan, Cta 156,10.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
4 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 405
Teresa szabályzatának megszüntetése1
Doria új szabályzatot vezet be. Ez a lelkiélethez mit sem értő, ostoba és műveletlen rigoristák gyakorlatán alapul, s homlokegyenest ellenkezik Teresának mind elméletével mind gyakorlatával. Az új szabályzat megszünteti a Teresa által bevezetett bensőségességet és szabadságot.
Megszüntetik a bensőségesség elengedhetetlen külső feltételét, az egyéni imát és ehelyett kizárólag a kóruson, a többiek jelenlétében lehet imádkozni. Felszámolják a bensőségességhez vezetõ legfontosabb utat, a szemlélődést. Az újoncokat nem ismertetik meg a szemlélődéssel - Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János rendjében - , hanem kizárólag az elmélkedésre szorítkoznak.
Az aszkézis kérdésében pedig azt a szélsőségesen rigorista álláspontot teszik kötelezővé, amely az aszkézist nem az Isten iránti szereteten keresztül értelmezi, hanem önértéknek tekinti - ami ellen Teresa szintén egész életében harcolt. Doria barátjának, Ambrosio Marianónak, külön levelet is írt:
"Értse meg atyám, hogy én barátja vagyok annak, ha valaki erősen törekszik az erényekre, de nem vagyok barátja a rigorózusságnak, ahogy majd látni fogja ezt a mi házainkban. Lehet, mindazonáltal, hogy én nem vagyok eléggé vezeklő. Nagyon kérem az Urat, hogy világosítsa meg Tisztelendőségedet ebben a nagyon fontos kérdésben. Nagy dolog mindenben Isten dicséretét és dicsőségét keresni."2
A Teresa féle szabadságot hasonlóképpen a legteljesebb mértékben felszámolják. Doria bevezet egy intézményt, a Consultát, amely segítségével a kármeliták addigi teljes belső demokráciáját felszámolja és minden hatalmat egy kézben összpontosít. S emellett lépésről-lépésre felszámol minden szabadságot a renden belül. Doria megtiltja perjelek (perjelnők) újraválasztását, s ezzel megszünteti azt anyai és támogatói szerepet, amelyet Teresa a perjelnõknél a legfontosabbnak tartott.
Majd megszűnik az perjelek választásának gyakorlata is, azokat a rendi káptalan nevezi ki. Ezzel a perjelek a közösség autonómiájának védelmezőiből a fennsőbbség akaratának végrehajtóivá válnak. Megszünteti a szabad gyóntatóválasztását jogát és gyakorlatilag (azzal, hogy erősen korlátozta a kapcsolatot férfi szerzetesekkel) megszüntette a tanácskérés lehetőségét.
A nővéreket a férfi-provinciák alá sorolta és így megszüntette azt a szellemi egységet, amit Teresa olyan fontosnak tartott. Hasonlóképpen a vizitációban is a férfirend alá rendelte a nőket és a vizitációt egyszerű ellenőrzéssé tette. Ha egy nővér engedetlen volt, akkor azt megfosztották minden jogától és a perjelnőjét mivel erre lehetőséget adott, leváltották.
Teresa halálakor a szabályzat 59 pontból állt, Doria halálakor 461-pontból.
Erről a szellemről írja kicsit később Isabel de los Angeles:
"Meg kell valljam, Anyám, ahogy a dolgok most Spanyolországban haladnak, az megrémít engem. Az új konstitúciókat olvasva az elmúlt napokban, az mondtam magamnak: «Istenem, nem ez az útja a te szolgáid és lányaid kezelésének! Ők többek mint szolgák, akik félelemből tesznek vagy nem tesznek valamit» Én nem hiszem kedves Anyám, hogy ezekkel az eszközökkel megőrizhető a mi rendünk szelleme; ez inkább arra vezet, hogy elhagyjuk azt az utat, amelyet a mi Szent Anyánk mutatott nekik Isten felé. Tudom, hogy a szent engedelmesség nagyon fontos, de ha valaki inkább félelemből, mint szeretetbõl engedelmes, nem tudom, hogy milyen haladást fog elérni a tökéletességben."3
A nővérek azonnal érzékelik, hogy Doria eltér Teréz irányvonalától. 1586 elejérõl megmaradt egy dal (máig), amelyben María San José, Teresa egyik legközelebbi tanítványa figyelmezteti erre a többieket.
"Félre képmutatás, félre tettetések!
Vallják be már egyszer nyíltan az igazat:
Gonosz hamissággal fizettek a jóért!
Gondoljanak vissza arra, amikor még
Saját köpenyünket terítettük rájuk,
Mikor oly szegények, nyomorultak voltak.
Ha nem lettünk volna, ők nem léteznének
S mikor még utolsók valának a nyájaban,
Juhaink tejével mi etettük õket
Mikor meg nyájon s legezlõn osztoztunk
A vén pásztorokkal, odahagyva őket,
Mi fizettük akkor a szabadság árát.
Mondják, nem igaz-e, hogy a mi pásztornőnk
Tanította őket nyájat terelni,
S aklot építeni juhaik számára.
O, vak hálátlanság, fekete örvénybe
Dobod bele a jótettek emlékét,
S önmagad fogsz végre abba belebukni."4
1587 február 17-i keltezéssel Gracián is küld egy levelet az összes nővéreknek, amelyben ugyanerre figyelmezteti őket. Elmondja, hogy tapasztalattal nem rendelkező szerzetesek meg akarják változtatni a terézi konstitúciókat, ami ha sikerül, nagy baj lenne. S azt javasolja nekik, hogy a következő káptalanon kérjék, hogy a konstitúcióikat ne lehessen megváltoztatni, hogy erre ne kötelezhessék őket a szerzetesek, s hogy új konstitúciót tervezni a nővérekkel való konzultáció nélkül.
Az 1587 áprilisában összeülő káptalanra a nővérek beadják azt a kérésüket, hogy ne lehessen a konstítúcióikat megváltoztani. Ezt a káptalan azzal utasítja vissza, hogy azt senki sem akarja, csak bizonyos szerzetesek izgatták fel őket.
A nővéreknek először sikerül elérniük a pápánál, hogy V. Sixtus Salvatoris kezdetű brévéjében (1590. jún. 5.) megerősíti Teresa konstitúcióit és visszavonja Doria változtatásait. Azonban Doria eléri, hogy XVI. Gergely Quoniam non ignoramus brévéjében (1591. ápr. 25.) visszavonja az előző brévét és teljes mértékben Doria mellé áll. Hiába próbálkoznak Gracián és a nõvérek, a spanyol udvar is Doriát támogatja.
1592-ben Doria mind a nővérek mind a férfi szerzetesek számára kötelezővé teszi az új szabályzatotot.
Vélhetően emiatt jött létre az a megoldás, hogy a renden kívül, a helyi püspök fennhatósága alatt hoznak létre olyan kolostorokat, amelyek Teresa 1581-es szabályzatát követik: Zaragoza 1624, Tarazona 1632, Vich 1637, Teruel 1660, Caudiel 1671.
A rendi krónikáknak azonban ezekről tilos volt írniuk. A 17. század végére 71 kolostor volt, ebből 48 a rendi főnökség alatt és 23 püspöknek alárendelve.
A 18. század végére a kolostorok száma mindösszesen 82-re bővült. A 19. századi egyházüldözés során a nővérek csak kevés kolostort vesztettek, és azok elmúltával új feljődének indultak.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 -ban idézi Dobhan, Cta 156,10.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
4 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 405
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése