2008. november 19., szerda

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 17.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal1

Doria nem elégedett meg azzal, hogy a terézi szabályzat megváltoztatásával felszámolta a terézi szellem intézményes biztosítékait, hanem azokkal az emberekkel is leszámolt, akik ennek személyes biztosítékai lehettek volna.

Doria egyik első intézkedése az volt, hogy megtámadta Graciánt.

Gracián 1585 végén Lisszabonban kiadott egy könyvet Estímulo de la propagación de la fe címmel, amelyben missziók fontosságát taglalta . Doria, aki a missziók ellen volt, megvádolta Graciánt, hogy az engedélye nélkül adta ki a könyvet és azt követelte, hogy Gracián vonja vissza azt a forgalomból. Gracián azzal védekezett, hogy az érvényben lévő szabályok szerint járt el és nem követett el engedetlenséget. Doria ekkor a könyv tartalmát kifogásolta, s ezért ítélte el Graciánt. Ez azonban nem volt jogszerű, Doria nem lehetett volna egyszerre vádló és bíró, el kellett volna megbírálásra küldenie a könyvet Salamancába az egyetemre.

Az 1587-es káptalan Graciánt és Keresztes Jánost eltávolította a hatalom közeléből, Graciánt Mexikóba küldte a káptalan, Keresztes Szent Jánost granadai priornak. Ezzel azonban nem elégedtek meg.

Doriának a Grácián elleni fellépéséhez

"... a királyra volt szüksége, hogy pedig ezt megnyerhesse, súlyos és kézzelfogható vádakkal kellett Gracián ellen fellépnie. A vádirat anyagának összehalmozásával megbízott egy nagyon tehetséges, de rendkívül tág lelkiismeretű embert, Diégó Evangélista atyát, aki azután a lehető legutálatosabb módon végezte el ezt a munkát. Sorra járta a nõvérek zárdáit s ott ravaszul állított kelepcékkel, ijesztgetésekkel és más egyéb furfangos fogásokkal olyan nyilatkozatokba ugratta bele azokat az ártatlan, tiszta lelkeket Grácián ellen s olyan vallomásokat iratott velük alá, amelyeknek értelméről halvány sejtelmük sem volt. Ugyanezt tette ... Keresztes Szent János személyére vonatkozólag is .. és sikerült ellene is éppen olyan súlyos vádakat összehoznia, mint Gracián ellen. ... Dória a Keresztes Szent Jánosra vonatkozó részt, mivel arra nem volt szüksége, tűzbe dobta. Mindamellett egy ideig az a hír volt elterjedve, hogy őt is kitaszítják a rendből." 2

1591-es káptalan Keresztes Jánost minden hivatalától megfosztja és Mexikóba küldi. További eljárásra azonban már nincsen lehetőség, mert december 14-én Ubedában 49 évesen meghal.

Graciánt viszont 1592 február 17-én kitaszítják a rendből.

Gracián Rómába ment, hogy jogorvoslatot keressen, de Doria szentszéki kapcsolati ellen, amelyet II. Fülöp nagyövete is támogatott, nem tudott mit tenni.

Ezért Sziciliába utazott, hogy ott várja ki a jobb időket. Papként működött, katonákat katekizált és betegeket látogatott a kórházban. 1593. január 27-én VIII. Kelemen pápa Uberes fructus brévéjében megerősítette Doria döntését és megtiltotta Graciánnak, hogy akár a sarus, akár a sarutlan kármelitákhoz visszatérjen és az ágostonosokhoz utasította őt. Ebbe Gracián bele is törődött. Rómába ment, hogy alávesse magát a döntésnek, amikor 1593. okt. 11-én Gaetánál a törökök elfogták és Tunisba vitték rabszolgának.

Innét 1595. áprilisában szabadult. Ekkor értesült a Doria haláláról. Rómába ment és 1595. november 25-én újra kérte az ügye felülbírálatát. 1596. márc. 5-én kedvező választ kapott: a pápa az Apostolicae Sedis benignitas kezdetû brévéjében neki adott igazat, megszüntette a kitaszítást és visszaállította minden jogába és utasította a vezetőket, hogy vegyék vissza.

Teresa követői boldogok voltak, de Doria tábora semmiképpen sem akarta Graciánt. Ezért húzták az időt, azt javasolták, hogy várják meg ezzel a következő káptalant. Míg Gracián várt, ők a szokásos módon a királyhoz folyamodtak Gracián ellen. A káptalan úgy döntött, hogy nem veszik vissza Graciánt.

S nehogy az olasz reformkolostorok visszavegyék és így kerüljön vissza hozzájuk, elérték II. Fülöp segítségével, hogy a pápa Sacrum Religionum kezdetű brévéjével 1597. márc. 20-án az olaszországi házakat kivette a spanyol fennhatóság alól, s 1600. nov. 13-i In Apostolicae dignitatis kezdetű brévében pedig felállította a Spanyol Királyság területén a Szent József Kongregációt, az összes többi sarust pedig a Szent Illés kongregációhoz csatolta.

Graciánt végül is a brüsszeli sarus kármeliták veszik fel. Itt még számos művet ír a misztika különböző kérdéseiről. Ana de Jesussal 1610-ben kiadják Teresától Az alapítások könyvét. Az életszentség hírében hal meg 1614-ben ugyanittt.3 A Sarutlan Kármelita Rend 2000. december 15-én megindította a boldoggá avatási eljárását.4

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior.
2 - Szeghy Ernő OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 409.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Break rather than Bend.
4 -José Alberto Pedra:Jerônimo Gracián de la Madre de Dios OCD: o herdeiro exilado.

Nincsenek megjegyzések: