Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
A Szent Illés Kongregáció és a sarutlan kármel elterjedése1
Doria maga volt, aki az almodóvári káptlan döntését (1583) megvalósítva, az első sarutlan kolostort Itáliában, Genovában létrehozta 1584. dec. 1-én. Ő volt itt az első perjel is, egészen 1585-ig, amíg vissza nem tért Spanyolországba, hogy provinciális legyen.
1592-ben az olaszok is átveszik a Doria-féle szabályokat, de nehogy Gracián innét visszatérhessen 1597-ben a genovai és a közben létrejött római házat a spanyolok levágták magukról. 1600-ban jöttek létre Szent Illés Kongregáció néven független kongregációként.
A sarutlan kármeliták a Szent Illés Kongregáción keresztül terjedek el világszerte.
1614-ben már 300 szerzetesük volt Európa szinte minden országában. 1617-ben 3 provincia van Itáliában, 1 Lengyelországban, 1 Franciaországban és ezekhez hozzátartozott Belgium és a német területek is. További bővülések: Szicília és Párizs 1626, Írország 1638, Aquitania 1641, Piemont és Burgundia 1643. A 17. század második felére 14 provincia volt, 149 kolostorral és 2326 szerzetessel.
Kb. száz misszionáriust küldtek Perzsiába, Indiába, Arábiába, Szíriába, Libanonba, Angliába és Hollandiába; három speciálisan missziós szemináriumuk volt: Rómában, Löwenben és Máltán. A Kármel hegyén felújították a szerzetesi életet 1631-ben.
A 17. század második felében folytatódott a fejlődés. Hat új provincia Belgiumban, Franciaországban, Itáliában. Missziók Malabárba és Mogulba Indiában, Patraxban Görögországban. 1701-ben 181 kolostorban 3855 szerzetes.
A 18. század elsõ fele még mindig növekedést mutat. 23 provinciában 4270 szerzetes (Ausztria 1701, Litvánia 1743, Lorraine 1740, Bavaria 1740, Flandria 1761). Kétszáz misszionárius Perzsiában, Mezopotámiában, Indiában, Szíriában, Libanonban, Kínában, Lousianában, Angliában, Hollandiában és Írországban. Az utolsó kolostort 1735-ben Imolán alapították.
Az első vészjósló jel Franciaországban volt a Comission des Réguliers rendelkezés 1766-ban. Ez 750 szerzetest érintett a hat francia provinciában. Válaszképpen megreformálták a konstitúciókat, amelyt VI. Pius Iniunctae nobis kezdetű brévéjében 1776. márc. 15-én megerősített. Ez azonban már nem számított. A francia forradalom 1793-ban minden szerzetesrendet feloszlatott.
A Habsburg területeken hasonlóképpen: II. József 1782-83-ban megszüntette a legtöbb házat Ausztriában, majd Legyelországban és Litvániában is 1783-84-ben. 1797-től az elnyomás átterjedt az itáliai területekre is: Lombardia, Piemont, Liguria, Velence, Toszkána és Nápoly.
1802-ben számos ház elveszett Németországban. 1810-ben az összes házat eltörölték Itáliában és Belgiumban, bár később egy részüket visza tudták szerezni. 1864-ben a lengyel provincia gyakorlatilag megszünt, néhány tagját még Szibériába is deportálták.
A rendi káptalanon 1785-ben 16 provinciális van jelen, 1789-ben 19 hiányzik, 1791-ben 6-an vannak és 1823-ig nincs is rendi káptalan. 1823-ban 278 tagja van a kongregációnak, ettől kezdve az öt itáliai provinciális minden hat évben találkoznak – noha ez tilos volt.
1859-ben 970-en vannak, de tíz év alatt lecsökkennek 728-ra. A túlélést jórészt az tette lehetővé, hogy sokan a keleti missziókba vagy a Kármel hegyére menekültek.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spread of the Italian Congregation.
A Szent Illés Kongregáció és a sarutlan kármel elterjedése1
Doria maga volt, aki az almodóvári káptlan döntését (1583) megvalósítva, az első sarutlan kolostort Itáliában, Genovában létrehozta 1584. dec. 1-én. Ő volt itt az első perjel is, egészen 1585-ig, amíg vissza nem tért Spanyolországba, hogy provinciális legyen.
1592-ben az olaszok is átveszik a Doria-féle szabályokat, de nehogy Gracián innét visszatérhessen 1597-ben a genovai és a közben létrejött római házat a spanyolok levágták magukról. 1600-ban jöttek létre Szent Illés Kongregáció néven független kongregációként.
A sarutlan kármeliták a Szent Illés Kongregáción keresztül terjedek el világszerte.
1614-ben már 300 szerzetesük volt Európa szinte minden országában. 1617-ben 3 provincia van Itáliában, 1 Lengyelországban, 1 Franciaországban és ezekhez hozzátartozott Belgium és a német területek is. További bővülések: Szicília és Párizs 1626, Írország 1638, Aquitania 1641, Piemont és Burgundia 1643. A 17. század második felére 14 provincia volt, 149 kolostorral és 2326 szerzetessel.
Kb. száz misszionáriust küldtek Perzsiába, Indiába, Arábiába, Szíriába, Libanonba, Angliába és Hollandiába; három speciálisan missziós szemináriumuk volt: Rómában, Löwenben és Máltán. A Kármel hegyén felújították a szerzetesi életet 1631-ben.
A 17. század második felében folytatódott a fejlődés. Hat új provincia Belgiumban, Franciaországban, Itáliában. Missziók Malabárba és Mogulba Indiában, Patraxban Görögországban. 1701-ben 181 kolostorban 3855 szerzetes.
A 18. század elsõ fele még mindig növekedést mutat. 23 provinciában 4270 szerzetes (Ausztria 1701, Litvánia 1743, Lorraine 1740, Bavaria 1740, Flandria 1761). Kétszáz misszionárius Perzsiában, Mezopotámiában, Indiában, Szíriában, Libanonban, Kínában, Lousianában, Angliában, Hollandiában és Írországban. Az utolsó kolostort 1735-ben Imolán alapították.
Az első vészjósló jel Franciaországban volt a Comission des Réguliers rendelkezés 1766-ban. Ez 750 szerzetest érintett a hat francia provinciában. Válaszképpen megreformálták a konstitúciókat, amelyt VI. Pius Iniunctae nobis kezdetű brévéjében 1776. márc. 15-én megerősített. Ez azonban már nem számított. A francia forradalom 1793-ban minden szerzetesrendet feloszlatott.
A Habsburg területeken hasonlóképpen: II. József 1782-83-ban megszüntette a legtöbb házat Ausztriában, majd Legyelországban és Litvániában is 1783-84-ben. 1797-től az elnyomás átterjedt az itáliai területekre is: Lombardia, Piemont, Liguria, Velence, Toszkána és Nápoly.
1802-ben számos ház elveszett Németországban. 1810-ben az összes házat eltörölték Itáliában és Belgiumban, bár később egy részüket visza tudták szerezni. 1864-ben a lengyel provincia gyakorlatilag megszünt, néhány tagját még Szibériába is deportálták.
A rendi káptalanon 1785-ben 16 provinciális van jelen, 1789-ben 19 hiányzik, 1791-ben 6-an vannak és 1823-ig nincs is rendi káptalan. 1823-ban 278 tagja van a kongregációnak, ettől kezdve az öt itáliai provinciális minden hat évben találkoznak – noha ez tilos volt.
1859-ben 970-en vannak, de tíz év alatt lecsökkennek 728-ra. A túlélést jórészt az tette lehetővé, hogy sokan a keleti missziókba vagy a Kármel hegyére menekültek.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spread of the Italian Congregation.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése