Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése1
Doria személyében II. Fülöp megtalálta a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Néhány éves közös tevékenységük eredményeképpen a spanyol sarutlan kármelitákat elszakították a kármelita rendttől és egy szorosan királyi hatalom alatt lévő zárt spanyol képződményt hoztak létre belőle.
Elsőként II. Fülöp szerzett a pápától egy olyan brévét, amely a szétválás kimondása mellett új kiváltságokat is ad a sarutlanoknak: közvetlenül Rómához tartoznak a kármelita joghatóság helyett és saját követségük legyen Rómában, amely közvetlenül a Szentszékkel van kapcsolatban, a kármeliták mellőzésével.
A pápa 1587. július 10-én kiadja a Cum de Statu kezdetű brévét, amelyben a kongregációvá emeli a sarutlanokat, s vikárius-generálist rendel az élükre, akit a provinciálisok közül kell választani.
Ez hat évig kormányoz, a provinciálisok három évig, s nem lehet őket újraválasztani.
Mindezeket, valamint a vikárius-generális hat tanácsadóját, ezenkívül az összes kolostor perjelét is a káptalan választja. Káptalant háromévenként tartanak. A káptalanon ezentúl a vikárius-generális, a provinciálisok egy kísérővel, a hat tanácsadó és a káptalan definitorai vesznek részt.
Azért, hogy Doria legyen a vikárius-generális, előrehozza egy évvel a választást (különben nem lenne választható). 1588 június második felében Madridban a rendkívüli káptalan megválasztja Doriát vikárius-generálisnak.
Itt – azt hazudva, hogy ez csak ideiglenes lenne – Doria visszaállítja a Consulta intézményét (Gracián az 1587-es káptalanon elérte, hogy megszüntessék azt) és még azzal a joggal is felruháztatja, hogy az hozzon jogi döntéseket. A nunciussal szeptemberben azonban ezt már úgy erősítetti meg, mint állandó intézményt.
Az 1593-as rendi nagykáptalanon Doria bejelenti, hogy a sarutlanok külön rendet kívánnak létrehozni.Nincs ellenkezés. 1593. dec 20-i Pastoralis Officii kezdetű brévéjében VIII. Kelemen létrehozza a sarutlan kármelita rendet.
Első generális: Doria, aki a következő rendes káptalanig, 1594 pünkösdjéig van kinevezve erre a posztra. Nehogy azonban a terézi irány képviselője lehessen mégis generális, VIII. Kelemen pápa 1594. márc. 30-án további hat évre meghosszabbítja Doria mandátumát.
Azonban azon a káptalanon, amelynek csak annyi feladata lett volna, hogy ezt a döntést elfogadja, a ceremóniák befejeződésével Doria váratlanul 1594. május 9-én meghal .
A mű azonban eddigre már elkészült. A spanyol kongregáció egész történelme során magán viselte Doria kilencéves kormányzásának jegyeit. Nem csak a jogi szabályozás, hanem a szellemi irányultság szintjén is.
Doria utódja, Elias de San Martín kinevezett egy héttagú bizottságot, hogy az felülvizsgálja a szabályzatot. Az őt követõ Francisco de la Madre de Dios azonban a Doria féle állapotokat állította vissza.
Az ideál a világtól szigorúan elzárt, a kolostorban engedelmeskedő kármelita lett. Bármilyen missziós vagy apostoli tevékenység vagy akárcsak nagyobb kapcsolat az emberekkel, a rendből való kizárással járt.
A konstitúciókat a káptalanok 1640 és 1652 között felülvizsgálták, s VII. Sándor pápa 1658-ban megerősítette. Ez lényeges pontokban azonban nem változott. Teljes elzártságot írt elő, s a perjelek kinevezését a rendi káptalan hatáskörében hagyta. Itt is maradt 1786-ig, amikor is a pápai nuncius a provinciák káptalanjainak hatáskörébe rendelte. A kongregáció soha többet nem tért vissza ahhoz a terézi szabályhoz, hogy minden közösség maga választja az elöljáróját.
Ezt az álláspontot Alonso de Jesús María (1607-1613 és 1619-1625), akit Spanyol Kongregáció ideológusának tartanak elméletileg is igyekezett alátámasztani Doctrina de Religiosos c. könyvében (Madrid 1613). Ebben nyíltan tagadja Teresa jogát arra, hogy őt a férfi ág alapítójának is tekintsék.
Teresa útjára való visszatérés kísérletei nem sikerültek. Ezek közül a legjelentősebb Diego de San Rafael (generális 1742-48), akinek az volt nézete, hogy a rend bajai abból származnak, hogy letértek Teresa útjáról, de eljön még az idő, amikor sok gyom alól kikel az a mag, amit Teresa vetett.
Csak a 18. század végén kezdtek el visszatérjeni a terézi útra. Juan del Espiritu Santo (generális 1790-1796) volt az, aki elkezdte rehabilitálni Teresát. Alonso de Jesus Mariával szemben megvédte Teresa jogát az alapítói tisztre, s ő volt az, aki Doria csontjait, amelyek Alonso óta a rendi káptalan termében voltak, eltemettette.
A 19. századi üldözések azonban nem csak a megújulási kísérleteket, hanem magát a kongregációt is megszüntették.
A Szent József Kongregáció története különben is inkább stagnálást, mintsem fejlődést mutat. Doria halálakor a sarutlanok kb. 1000 szerzetest (58 házban) és kb. 400 nővért (34 házban) számláltak. A 18. század végére az 1588-as öt provincia mellé még csatlakozott Portugális (1612), Aragón és Valencia (1685), Navarra (1706) és Murcia (1713). A kongregációnak (beleértve Braziliát és Mexikót is) 120 háza volt 3500-4000 taggal. Tekintettel a közben jelentősen megnövekedett népességszámra, ez a növekedés, valójában inkább stagnálást vagy csökkenést jelent.
A 19. században viszont már teljesen egyértelmű a hanyatlás. 1834. április 22-én megtiltották új noviciusok felvételét. 1835. július 25-én megszüntettek minden olyan kolostort, amelynek 12-nél kevesebb tagja volt. 1836. március 8-án megszüntettek minden kolostort Spanyolországban. Ekkor 112 házban 2106 tagja volt a kongregációnak (1071 pap, 124 diakónus és szubdiakónus, 324 fogadalmas testvér, 91 novicius, 478 laikus-testvér.)
A spanyol kongregáció, mint olyan, soha többet nem jött létre.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spanish Congregation
Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése1
Doria személyében II. Fülöp megtalálta a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Néhány éves közös tevékenységük eredményeképpen a spanyol sarutlan kármelitákat elszakították a kármelita rendttől és egy szorosan királyi hatalom alatt lévő zárt spanyol képződményt hoztak létre belőle.
Elsőként II. Fülöp szerzett a pápától egy olyan brévét, amely a szétválás kimondása mellett új kiváltságokat is ad a sarutlanoknak: közvetlenül Rómához tartoznak a kármelita joghatóság helyett és saját követségük legyen Rómában, amely közvetlenül a Szentszékkel van kapcsolatban, a kármeliták mellőzésével.
A pápa 1587. július 10-én kiadja a Cum de Statu kezdetű brévét, amelyben a kongregációvá emeli a sarutlanokat, s vikárius-generálist rendel az élükre, akit a provinciálisok közül kell választani.
Ez hat évig kormányoz, a provinciálisok három évig, s nem lehet őket újraválasztani.
Mindezeket, valamint a vikárius-generális hat tanácsadóját, ezenkívül az összes kolostor perjelét is a káptalan választja. Káptalant háromévenként tartanak. A káptalanon ezentúl a vikárius-generális, a provinciálisok egy kísérővel, a hat tanácsadó és a káptalan definitorai vesznek részt.
Azért, hogy Doria legyen a vikárius-generális, előrehozza egy évvel a választást (különben nem lenne választható). 1588 június második felében Madridban a rendkívüli káptalan megválasztja Doriát vikárius-generálisnak.
Itt – azt hazudva, hogy ez csak ideiglenes lenne – Doria visszaállítja a Consulta intézményét (Gracián az 1587-es káptalanon elérte, hogy megszüntessék azt) és még azzal a joggal is felruháztatja, hogy az hozzon jogi döntéseket. A nunciussal szeptemberben azonban ezt már úgy erősítetti meg, mint állandó intézményt.
Az 1593-as rendi nagykáptalanon Doria bejelenti, hogy a sarutlanok külön rendet kívánnak létrehozni.Nincs ellenkezés. 1593. dec 20-i Pastoralis Officii kezdetű brévéjében VIII. Kelemen létrehozza a sarutlan kármelita rendet.
Első generális: Doria, aki a következő rendes káptalanig, 1594 pünkösdjéig van kinevezve erre a posztra. Nehogy azonban a terézi irány képviselője lehessen mégis generális, VIII. Kelemen pápa 1594. márc. 30-án további hat évre meghosszabbítja Doria mandátumát.
Azonban azon a káptalanon, amelynek csak annyi feladata lett volna, hogy ezt a döntést elfogadja, a ceremóniák befejeződésével Doria váratlanul 1594. május 9-én meghal .
A mű azonban eddigre már elkészült. A spanyol kongregáció egész történelme során magán viselte Doria kilencéves kormányzásának jegyeit. Nem csak a jogi szabályozás, hanem a szellemi irányultság szintjén is.
Doria utódja, Elias de San Martín kinevezett egy héttagú bizottságot, hogy az felülvizsgálja a szabályzatot. Az őt követõ Francisco de la Madre de Dios azonban a Doria féle állapotokat állította vissza.
Az ideál a világtól szigorúan elzárt, a kolostorban engedelmeskedő kármelita lett. Bármilyen missziós vagy apostoli tevékenység vagy akárcsak nagyobb kapcsolat az emberekkel, a rendből való kizárással járt.
A konstitúciókat a káptalanok 1640 és 1652 között felülvizsgálták, s VII. Sándor pápa 1658-ban megerősítette. Ez lényeges pontokban azonban nem változott. Teljes elzártságot írt elő, s a perjelek kinevezését a rendi káptalan hatáskörében hagyta. Itt is maradt 1786-ig, amikor is a pápai nuncius a provinciák káptalanjainak hatáskörébe rendelte. A kongregáció soha többet nem tért vissza ahhoz a terézi szabályhoz, hogy minden közösség maga választja az elöljáróját.
Ezt az álláspontot Alonso de Jesús María (1607-1613 és 1619-1625), akit Spanyol Kongregáció ideológusának tartanak elméletileg is igyekezett alátámasztani Doctrina de Religiosos c. könyvében (Madrid 1613). Ebben nyíltan tagadja Teresa jogát arra, hogy őt a férfi ág alapítójának is tekintsék.
Teresa útjára való visszatérés kísérletei nem sikerültek. Ezek közül a legjelentősebb Diego de San Rafael (generális 1742-48), akinek az volt nézete, hogy a rend bajai abból származnak, hogy letértek Teresa útjáról, de eljön még az idő, amikor sok gyom alól kikel az a mag, amit Teresa vetett.
Csak a 18. század végén kezdtek el visszatérjeni a terézi útra. Juan del Espiritu Santo (generális 1790-1796) volt az, aki elkezdte rehabilitálni Teresát. Alonso de Jesus Mariával szemben megvédte Teresa jogát az alapítói tisztre, s ő volt az, aki Doria csontjait, amelyek Alonso óta a rendi káptalan termében voltak, eltemettette.
A 19. századi üldözések azonban nem csak a megújulási kísérleteket, hanem magát a kongregációt is megszüntették.
A Szent József Kongregáció története különben is inkább stagnálást, mintsem fejlődést mutat. Doria halálakor a sarutlanok kb. 1000 szerzetest (58 házban) és kb. 400 nővért (34 házban) számláltak. A 18. század végére az 1588-as öt provincia mellé még csatlakozott Portugális (1612), Aragón és Valencia (1685), Navarra (1706) és Murcia (1713). A kongregációnak (beleértve Braziliát és Mexikót is) 120 háza volt 3500-4000 taggal. Tekintettel a közben jelentősen megnövekedett népességszámra, ez a növekedés, valójában inkább stagnálást vagy csökkenést jelent.
A 19. században viszont már teljesen egyértelmű a hanyatlás. 1834. április 22-én megtiltották új noviciusok felvételét. 1835. július 25-én megszüntettek minden olyan kolostort, amelynek 12-nél kevesebb tagja volt. 1836. március 8-án megszüntettek minden kolostort Spanyolországban. Ekkor 112 házban 2106 tagja volt a kongregációnak (1071 pap, 124 diakónus és szubdiakónus, 324 fogadalmas testvér, 91 novicius, 478 laikus-testvér.)
A spanyol kongregáció, mint olyan, soha többet nem jött létre.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spanish Congregation
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése