A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint
Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.
A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)
II. – A szellemi valóság ismerete
A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)
a.) Az ember Isten előtt
– A végtelen és a véges különbsége:
"Isten a végtelen lét. Ő a mi teremtőnk. Mi véges lények vagyunk, az Ő teremtményei és mindenben Tőle függünk.
Isten és köztünk áthatolhatatlan szakadék tátong, amely elválasztja a végtelent és a végest, az örök, önmagában megálló létet és az idõben létbe hívott teremtményt.
Még az a belső közösség Istennel, amelyre Ő Maga hív minket, még az sem képes ezt a szakadékot feltölteni. Isten most és mindörökké "Isten" az ember pedig – noha a kegyelem megisteníti – lehatárolt teremtmény marad". (54)
"Sziénai Katalinnak azt mondta egyszer az Úr: « Tudod lányom, ki vagy te és ki vagyok Én? Te az vagy, aki nincs és Én az vagyok Aki van.»" (Dialógus X.) (54)
Olyan korlátozottak vagyunk, hogy fel sem tudjuk ennek a szakadéknak a mélységét fogni. Csak Jézus volt az egyetlen ember, aki ezt teljes mélységében felfogta. Utána pedig Mária, aki ezt a legmélyebben felfogta. (55)
– Isten az abszolút tisztaság, mi pedig bűnösök vagyunk.
"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát.
Ennek a ketőts ismeretnek, hogy Isten minden és az ember semmi, alapvető jelentősége van a lelkiéletben és a lelki fejlődés során egyre jobban elmélyül. Folignoi Angela szerint, aki eljutott ennek az ismeretnek a legmagasabb fokára, az elérte a tökéletességet. Ebből az ismeretből nyeri a keresztény azt az alapvető alázatosságot, amit semmi nem tud megrendíteni és ez olyan őszinteséghez segíti, amely Isten összes kegyelmét lehívja rá." (55-56)
Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.
A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)
II. – A szellemi valóság ismerete
A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)
a.) Az ember Isten előtt
– A végtelen és a véges különbsége:
"Isten a végtelen lét. Ő a mi teremtőnk. Mi véges lények vagyunk, az Ő teremtményei és mindenben Tőle függünk.
Isten és köztünk áthatolhatatlan szakadék tátong, amely elválasztja a végtelent és a végest, az örök, önmagában megálló létet és az idõben létbe hívott teremtményt.
Még az a belső közösség Istennel, amelyre Ő Maga hív minket, még az sem képes ezt a szakadékot feltölteni. Isten most és mindörökké "Isten" az ember pedig – noha a kegyelem megisteníti – lehatárolt teremtmény marad". (54)
"Sziénai Katalinnak azt mondta egyszer az Úr: « Tudod lányom, ki vagy te és ki vagyok Én? Te az vagy, aki nincs és Én az vagyok Aki van.»" (Dialógus X.) (54)
Olyan korlátozottak vagyunk, hogy fel sem tudjuk ennek a szakadéknak a mélységét fogni. Csak Jézus volt az egyetlen ember, aki ezt teljes mélységében felfogta. Utána pedig Mária, aki ezt a legmélyebben felfogta. (55)
– Isten az abszolút tisztaság, mi pedig bűnösök vagyunk.
"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát.
Ennek a ketőts ismeretnek, hogy Isten minden és az ember semmi, alapvető jelentősége van a lelkiéletben és a lelki fejlődés során egyre jobban elmélyül. Folignoi Angela szerint, aki eljutott ennek az ismeretnek a legmagasabb fokára, az elérte a tökéletességet. Ebből az ismeretből nyeri a keresztény azt az alapvető alázatosságot, amit semmi nem tud megrendíteni és ez olyan őszinteséghez segíti, amely Isten összes kegyelmét lehívja rá." (55-56)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése