Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Egy nehezen megírható történet1
Doria utódja, Elías de San Martín által megbízott első történetíró, José de Jesús Mária (Quiroga) volt. Ő 1562-ben született és már mint toledói kanonok lépett be a rendbe 1596-ban. Vagyis a pártatlan volt. Igyekezett tisztességes művet írni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de éppen emiatt elhallgattatták.
Művének az első két részét a rend Teresáig tartó fejlődésének szentelte. A második két részben úgy írta le Teresa munkáját, mint reformot és a régi rend revitalizását. Azt állította, hogy mind régi mind új tanúk azt bizonyítják, hogy Isten nem akart új rendet létrehozni, hanem a régit akarta megújítani.
Műve egy részét, ami Keresztes Jánosról szól, sikerült kicsempésznie Flandriában, ahol ki is adták Brüsszelben 1628-ban, majd franciául, olaszul és latinul is megjelent. A spanyolok csak 1927-ben adták ki. Művének a többi része kiadatlan maradt és elveszett. Az elhallgattatás annyira megviselte, hogy még azévben, 1628. december 28-án meghalt.
Az ő anyagát két embernek adták át, hogy írják újra: Francisco de Santa María (Pulgar) (1567-1649) kapta az első két kötetet, aki ebből 1630-ban ki is adott egy kötetet Historia general profética de la Orden de N. Sra. del Carmen címmel, s ez újra kinyomva 1641-ben, majd ennek egy megvédése 1649-ben. A második kötet soha nem lett publikálva.
A második két kötetet újraírásával Jerónimo de San Josét (Ezquerra) (1587-1654) bízták meg. Ő 1609-ben lépett be a kármelitákhoz, a novicátusát Juan del Espíritu Santo alatt végezte, majd filozófiát tanult Segoviában 1613-ig, és teológiát Salamancában 1613-16 között. 1626-ban a noviciamestere, aki 1625-ben generális lett, bízta meg Quiroga munkájának átírásával.
Alapos munkát végzett, saját kutatásokat csinált és kilenc év múlva 1635-ben átadta a kész munkát. Ezt átvizsgálták a cenzorok (ő okulva elődjéből nem vitatkozott velük) és nyomdába engedték a mővet. 1637-ben, amikor első kötet kész lett, a cenzor azt látta, hogy a nyomtatott szöveg nem teljesen azonos a kézirattal. A kötetet visszavonták és Jerónimot elmozdították a történészi posztról. Műve úgy menekült csak meg, hogy egy jezsuita barátjának átadott egy példányt, az maradt ránk.
Noha ő is, mint elődei, igyekezett a felettesek szája íze szerint megírni a történetet és aszerint elferdíteni a tényeket, de mivel ezt mégsem tette meg eléggé és megemlítette a másik oldalt is, így a többiek sorsára jutott.
Az új kiadást készítését Francisco de Santa Maríara bízták. S benne végre megtalálták az emberüket. Ő már az új garnitúra terméke volt és szenvedélyes Doria-rajongó. Végre sikerült a mű, Francisco a kívánalmaknak megfelelően hamisította meg a történetet, s Reforma de los Descalzos de N. Sra. del Carmen de la primitiva observancia hecha por Santa Teresa de Jesús en la antiquíssima Religión fundada por el gran Profeta Elías címmel Madridban jelentették meg, az első kötetet 1644-ben, a másodikat 1655-ben. (A szakirodalomban Reforma vagy Crónicas címmel fut.).
Francisco hamisításai:
1. Isten szándéka Teresa küldésével a "csodálatos Illés próféta által a Kármel hegyén alapított régi prófétai rend megújítása" volt, melynek megvalósítása a Sarutlan Kármelita Rend.
2. A reform a tökéletességet az első négy generális alatt érte el – Nichola Doria (1585-1594), Elías de San Martín (1595-1600), Francisco de la Madre de Dios (1600-1607), Alonso de Jesús María (1607-1613) – s mindenkinek az ő nyomukban kell járni.
3. Az egyetlen, ami veszélyeztette a reformot, az Gracián volt, az ő eltávolítása megmentett másokat attól, hogy megfertőződjenek.
4. A három szilárd pillér, amin a rend alapul: az elmélkedés, amely kizárja az apostoli vagy missziós munkát; a visszavonultság, amely annyira korlátozza a kolostor elhagyását, amennyire csak lehet; és a rigorózus önsanyargatás.
5. Teresa csak a nők tanítója volt, a férfiaknak csak annyiban kell követniük, amennyiben nem tanít nőies dolgokat. A férfiaknak saját tanítójuk van, Keresztes János.
Ezzel szemben a valóság:
1. Teresa az egész új család alapítója, az egész Kármelt és az egész egyházat gazdagította.
2. Ő az igazi modell és az ő jogi felfogását és kormányzási stílusát kell követni.
3. Gracián képviseli Teresa valódi szellemét és gyakorlati elképzeléseit.
4. A rend két pilléren nyugszik: az ima és mint cél, a lelkek megmentése.
5. Teresa mindenkinek az alapítója és anyja.
A Reformát gyorsan lefordították olaszra (I/1654, II/1662), franciára (I/1655, II/1666). Noha a hazugságai ellen volt tiltakozás, például Luisa de Jesucristo a brüsszeli perjelnő szégyenletes műnek nevezte – mégis ez volt a hivatalos rendtörténet.
Sokan voltak akik bevették az egészet. Voltak akik bizonyos részletekben kritizálták.Csak akik a szájhagyományból ismerték a valódi történetet, azok tudták figyelmen kívül hagyni . De csak a 18. század legvégén jutottak el oda – Antonio de los Reyes (general 1796-1802) –, hogy a történethamísítást fel kell számolni és újra kell írni a rend történetét.
Ekkor volt egy komoly mozgalom arra, hogy vissza kell térni Teresához és valódi képet kell adni a rend kezdeteiről. Ennek a legjelentősebb képviselõje Manuel de Santo Tomás (Traggia), akit 1817-ben bíztak meg azzal, hogy legyen a rend történésze, azonban két év múlva meghalt. Az ő követõje volt Juan de San Andrés, de a spanyol konkregáció feloszlatása miatt (1835) ő sem tudott írni semmit.
Egészen Silverius de Santa Teresa (1878-1954) fellépéséig minden maradt a régiben. De ekkor is még a Historia del Carmen Descalzo első hat kötete a Reforma átvétele. Silverius az 1937-ben megjelent Historia del Carmen Descalzo VI. kötetében már egy csomó elfogulatlan anyagot hozot, de nyílt végkövetkeztetéseket nem volt le. Amikor 1950-ben megkérdezték, hogy miért, azt válaszolta, hogy az idő még nem volt érett erre.
Fr. Hipólito of the Holy Family a noviciátusa során (1908) felvetette a novicius-mesternek azt a kérdést hogyan lehet, hogy Gracián Teresa leveliben egészen más megvilágításban jelenik meg, mint a rend történetében. A novicius-mester erre azt válszolta, hogy ha nem hisz a rend történetében, akkor nincs hivatása.
Ő sokkolva a noviciátusbeli élménye által, alapos kutatásokba kezdett és 1945-re kész volt egy 400 oldalas önyvvel: P. Jérome ... Gratien, coadjuteur de Ste. Thérèse - Etude Historique-juridique címmel, amelyet soha nem adtak ki.
Ezek után, de tőle teljesen függetlenül ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutott José de Jésús Crucificado (Valdivielso) (1914-1972) is az International College 1951-52-es kurzusán, amelyekkel Silverius is egyetértett.
A II. Vatikáni Zsinat befogadására összehívott Special Chapter 1967-68-ban újra felvetette a Teréz munkássága értékelésének a kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy vissza kell térni az eredethez, de ez kérdés volt, hogy mi az eredet, Teresát alapítónak vagy reformátornak kell-e tekineni.
"A francia szárny egy olyan Szent Terézzel akart hazatérni, aki a régi Illés féle Kármel-fa ágának a reformátora volt, s ez a nézet szimpátiára talált az itáliai szárnynál is. A spanyol szárny viszont világos törést akart; ők nemzeti Teresával akartak hazatérni, a nővérek és a testvérek – akiket ők egyszerûen Terézi Kármelnek akartak hívni – alapítójával."2
Senki nem akart engedni. Végül a Decrétumokban Teresa megkapta mind a két titulust, új rendet alapított, de nem hagyta el a régi Kármelt.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - A History that was difficult to write.
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Carmel and the Vatican II Renewal.
Egy nehezen megírható történet1
Doria utódja, Elías de San Martín által megbízott első történetíró, José de Jesús Mária (Quiroga) volt. Ő 1562-ben született és már mint toledói kanonok lépett be a rendbe 1596-ban. Vagyis a pártatlan volt. Igyekezett tisztességes művet írni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de éppen emiatt elhallgattatták.
Művének az első két részét a rend Teresáig tartó fejlődésének szentelte. A második két részben úgy írta le Teresa munkáját, mint reformot és a régi rend revitalizását. Azt állította, hogy mind régi mind új tanúk azt bizonyítják, hogy Isten nem akart új rendet létrehozni, hanem a régit akarta megújítani.
Műve egy részét, ami Keresztes Jánosról szól, sikerült kicsempésznie Flandriában, ahol ki is adták Brüsszelben 1628-ban, majd franciául, olaszul és latinul is megjelent. A spanyolok csak 1927-ben adták ki. Művének a többi része kiadatlan maradt és elveszett. Az elhallgattatás annyira megviselte, hogy még azévben, 1628. december 28-án meghalt.
Az ő anyagát két embernek adták át, hogy írják újra: Francisco de Santa María (Pulgar) (1567-1649) kapta az első két kötetet, aki ebből 1630-ban ki is adott egy kötetet Historia general profética de la Orden de N. Sra. del Carmen címmel, s ez újra kinyomva 1641-ben, majd ennek egy megvédése 1649-ben. A második kötet soha nem lett publikálva.
A második két kötetet újraírásával Jerónimo de San Josét (Ezquerra) (1587-1654) bízták meg. Ő 1609-ben lépett be a kármelitákhoz, a novicátusát Juan del Espíritu Santo alatt végezte, majd filozófiát tanult Segoviában 1613-ig, és teológiát Salamancában 1613-16 között. 1626-ban a noviciamestere, aki 1625-ben generális lett, bízta meg Quiroga munkájának átírásával.
Alapos munkát végzett, saját kutatásokat csinált és kilenc év múlva 1635-ben átadta a kész munkát. Ezt átvizsgálták a cenzorok (ő okulva elődjéből nem vitatkozott velük) és nyomdába engedték a mővet. 1637-ben, amikor első kötet kész lett, a cenzor azt látta, hogy a nyomtatott szöveg nem teljesen azonos a kézirattal. A kötetet visszavonták és Jerónimot elmozdították a történészi posztról. Műve úgy menekült csak meg, hogy egy jezsuita barátjának átadott egy példányt, az maradt ránk.
Noha ő is, mint elődei, igyekezett a felettesek szája íze szerint megírni a történetet és aszerint elferdíteni a tényeket, de mivel ezt mégsem tette meg eléggé és megemlítette a másik oldalt is, így a többiek sorsára jutott.
Az új kiadást készítését Francisco de Santa Maríara bízták. S benne végre megtalálták az emberüket. Ő már az új garnitúra terméke volt és szenvedélyes Doria-rajongó. Végre sikerült a mű, Francisco a kívánalmaknak megfelelően hamisította meg a történetet, s Reforma de los Descalzos de N. Sra. del Carmen de la primitiva observancia hecha por Santa Teresa de Jesús en la antiquíssima Religión fundada por el gran Profeta Elías címmel Madridban jelentették meg, az első kötetet 1644-ben, a másodikat 1655-ben. (A szakirodalomban Reforma vagy Crónicas címmel fut.).
Francisco hamisításai:
1. Isten szándéka Teresa küldésével a "csodálatos Illés próféta által a Kármel hegyén alapított régi prófétai rend megújítása" volt, melynek megvalósítása a Sarutlan Kármelita Rend.
2. A reform a tökéletességet az első négy generális alatt érte el – Nichola Doria (1585-1594), Elías de San Martín (1595-1600), Francisco de la Madre de Dios (1600-1607), Alonso de Jesús María (1607-1613) – s mindenkinek az ő nyomukban kell járni.
3. Az egyetlen, ami veszélyeztette a reformot, az Gracián volt, az ő eltávolítása megmentett másokat attól, hogy megfertőződjenek.
4. A három szilárd pillér, amin a rend alapul: az elmélkedés, amely kizárja az apostoli vagy missziós munkát; a visszavonultság, amely annyira korlátozza a kolostor elhagyását, amennyire csak lehet; és a rigorózus önsanyargatás.
5. Teresa csak a nők tanítója volt, a férfiaknak csak annyiban kell követniük, amennyiben nem tanít nőies dolgokat. A férfiaknak saját tanítójuk van, Keresztes János.
Ezzel szemben a valóság:
1. Teresa az egész új család alapítója, az egész Kármelt és az egész egyházat gazdagította.
2. Ő az igazi modell és az ő jogi felfogását és kormányzási stílusát kell követni.
3. Gracián képviseli Teresa valódi szellemét és gyakorlati elképzeléseit.
4. A rend két pilléren nyugszik: az ima és mint cél, a lelkek megmentése.
5. Teresa mindenkinek az alapítója és anyja.
A Reformát gyorsan lefordították olaszra (I/1654, II/1662), franciára (I/1655, II/1666). Noha a hazugságai ellen volt tiltakozás, például Luisa de Jesucristo a brüsszeli perjelnő szégyenletes műnek nevezte – mégis ez volt a hivatalos rendtörténet.
Sokan voltak akik bevették az egészet. Voltak akik bizonyos részletekben kritizálták.Csak akik a szájhagyományból ismerték a valódi történetet, azok tudták figyelmen kívül hagyni . De csak a 18. század legvégén jutottak el oda – Antonio de los Reyes (general 1796-1802) –, hogy a történethamísítást fel kell számolni és újra kell írni a rend történetét.
Ekkor volt egy komoly mozgalom arra, hogy vissza kell térni Teresához és valódi képet kell adni a rend kezdeteiről. Ennek a legjelentősebb képviselõje Manuel de Santo Tomás (Traggia), akit 1817-ben bíztak meg azzal, hogy legyen a rend történésze, azonban két év múlva meghalt. Az ő követõje volt Juan de San Andrés, de a spanyol konkregáció feloszlatása miatt (1835) ő sem tudott írni semmit.
Egészen Silverius de Santa Teresa (1878-1954) fellépéséig minden maradt a régiben. De ekkor is még a Historia del Carmen Descalzo első hat kötete a Reforma átvétele. Silverius az 1937-ben megjelent Historia del Carmen Descalzo VI. kötetében már egy csomó elfogulatlan anyagot hozot, de nyílt végkövetkeztetéseket nem volt le. Amikor 1950-ben megkérdezték, hogy miért, azt válaszolta, hogy az idő még nem volt érett erre.
Fr. Hipólito of the Holy Family a noviciátusa során (1908) felvetette a novicius-mesternek azt a kérdést hogyan lehet, hogy Gracián Teresa leveliben egészen más megvilágításban jelenik meg, mint a rend történetében. A novicius-mester erre azt válszolta, hogy ha nem hisz a rend történetében, akkor nincs hivatása.
Ő sokkolva a noviciátusbeli élménye által, alapos kutatásokba kezdett és 1945-re kész volt egy 400 oldalas önyvvel: P. Jérome ... Gratien, coadjuteur de Ste. Thérèse - Etude Historique-juridique címmel, amelyet soha nem adtak ki.
Ezek után, de tőle teljesen függetlenül ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutott José de Jésús Crucificado (Valdivielso) (1914-1972) is az International College 1951-52-es kurzusán, amelyekkel Silverius is egyetértett.
A II. Vatikáni Zsinat befogadására összehívott Special Chapter 1967-68-ban újra felvetette a Teréz munkássága értékelésének a kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy vissza kell térni az eredethez, de ez kérdés volt, hogy mi az eredet, Teresát alapítónak vagy reformátornak kell-e tekineni.
"A francia szárny egy olyan Szent Terézzel akart hazatérni, aki a régi Illés féle Kármel-fa ágának a reformátora volt, s ez a nézet szimpátiára talált az itáliai szárnynál is. A spanyol szárny viszont világos törést akart; ők nemzeti Teresával akartak hazatérni, a nővérek és a testvérek – akiket ők egyszerûen Terézi Kármelnek akartak hívni – alapítójával."2
Senki nem akart engedni. Végül a Decrétumokban Teresa megkapta mind a két titulust, új rendet alapított, de nem hagyta el a régi Kármelt.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - A History that was difficult to write.
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Carmel and the Vatican II Renewal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése