Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
A történet még nem ért véget
Isten megengedte, hogy az első öt sarutlan kármelitából négy értetlenül vagy kimondottan ellenségesen viszonyuljon Teresa szelleméhez. Hogy Keresztes János mindig valami félreeső helyre kerüljön és a létrejövő sarutlan rend pozíciói ezeknek és hozzájuk hasonló ostoba, mûveletlen, önelégült, hatalomvágyó és jellemtelen gazemberek kezébe kerüljenek. Hogy ezek mindenkit, akinek bármi köze is van Istenhez, félreállítsanak, lehetetlenné tegyenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak, üldözzenek.
Hogy Teresa szabályzatát, az általa bevezetett bensőségességet és szabadságot megszüntessék. Hogy Jerónimo Graciánt, aki ezek ellen felemeli a szavát, és azokat a nővéreket, akik Teresa szabályához és szelleméhez ragaszkodnak, kitaszítsák a rendből. Hogy ezt az állapotot évszázadokig fenntartsák és az igazságot évszázadokig meghamisítsák.
De mindezzel a történet még nem ért véget.
A hatalomért, a népszerűségért, a posztokért és koncokért való tülekedésben, ami kortársak számára gyakran magának a történetnek tűnik, ugyan kit érdekel, hogy milyen tanácsokat ad egy vidéki pap a közeli jelentéktelen kis kolostor szerzetesnőinek, vagy mit írogat össze a társnői meg a fiókja számára egy öregedő apáca. Egész életükben egy sor sem jelenik meg tőlük.
Isten azonban eléri, hogy az Egyház Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz néven szentekké avassa és egyháztanítókká tegye őket. Több mint négy olyan évszázadon keresztül, ahol szinte minden a hit bensőségessége és szabadsága ellen dolgozik, Isten nemcsak hogy megőrzi műveiket, hanem a keresztény misztika megkerülhetetlen mércéivé teszi őket.
Milyen fájdalmas lehetett az olasz sarutlanoknak, hogy a spanyolok levágták őket magukról. Valószínű, hogy akkor senki nem gondolt arra, hogy ezzel egyben megszabadultak az abszolutista spanyol uralkodók elnyomásától is, és éppen ez teszi majd lehetővé számukra, hogy tőlük induljon el a Sarutlan Kármelita Rend világméretű elterjedése.
Teresa nővérei a terézi szellem és szabály megvédése érdekében hiába fordultak a pápához, II. Fülöp akarata fontosabb volt az ő igazságuknál. De nem Fülöp volt az egyetlen hatalom a világon és amikor olyan francia előkelőségek mint Pierre de Bérulle ragaszkodtak hozzá, hogy Teresa követőit küldjék át Franciaországba, akkor fogcsikorgatva ugyan, de átengedik Ana de Jesúst és társnőit, akik átmentik Teresa szabályait és szellemét Franciaországnak és az utókornak.
A rend által kitaszított "angol konvent"-ből terjedek tovább a sarutlan kármelita nővérek Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.
S ha a renden belül nem lehet megtartani a terézi szabályt, akkor jön a már Teresánál is bevált módszer: a terézi szabályt követő kolostorok püspöki fennhatóság alatt. Ahol a Doria-féle szabály volt érvényben, a női kolostorok kb. egyharmada ezt az utat követte.
Sokszor jutnak eszembe azok a spanyol nővérek, akik nem láthatták, hogy mi lesz évtizedek vagy évszázadok múlva, hanem csak végig kellett éljék Teresa művének szétverését. Azt hiszem, Isten kezébe tették az ügyüket és abban reménykedtek, hogy mindezzel a történet még nem ért véget. Úgy vélem, hogy az ő felajánlott szenvedéseik is jelentősen hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.
S úgy gondolom, hogy amikor az ember semmi mást nem lát maga körül, mint II. Fülöp karikatúráit, meg olyan senki által meg nem reformálható, a kényelmes jólétért mindenre képes, züllött gazembereket, mint a terézi reform ellenfelei, valamint olyan hataloméhes maffiózókat, mint Nicolas Doria, Antonio Heredia, Baltasar Nieto, teljes életnagyságban és kis vidéki változatokban, akik minden módon züllesztik, szétverik és prédálják az Egyházat - akkor Teresa nővéreihez hasonlóan Isten kezébe kell tenni az ügyet, fel kell ajánlani a szenvedéseket, és akármekkora is a pusztítás, tudni kell, hogy mindezzel a történet még nem ért véget.
A történet még nem ért véget
Isten megengedte, hogy az első öt sarutlan kármelitából négy értetlenül vagy kimondottan ellenségesen viszonyuljon Teresa szelleméhez. Hogy Keresztes János mindig valami félreeső helyre kerüljön és a létrejövő sarutlan rend pozíciói ezeknek és hozzájuk hasonló ostoba, mûveletlen, önelégült, hatalomvágyó és jellemtelen gazemberek kezébe kerüljenek. Hogy ezek mindenkit, akinek bármi köze is van Istenhez, félreállítsanak, lehetetlenné tegyenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak, üldözzenek.
Hogy Teresa szabályzatát, az általa bevezetett bensőségességet és szabadságot megszüntessék. Hogy Jerónimo Graciánt, aki ezek ellen felemeli a szavát, és azokat a nővéreket, akik Teresa szabályához és szelleméhez ragaszkodnak, kitaszítsák a rendből. Hogy ezt az állapotot évszázadokig fenntartsák és az igazságot évszázadokig meghamisítsák.
De mindezzel a történet még nem ért véget.
A hatalomért, a népszerűségért, a posztokért és koncokért való tülekedésben, ami kortársak számára gyakran magának a történetnek tűnik, ugyan kit érdekel, hogy milyen tanácsokat ad egy vidéki pap a közeli jelentéktelen kis kolostor szerzetesnőinek, vagy mit írogat össze a társnői meg a fiókja számára egy öregedő apáca. Egész életükben egy sor sem jelenik meg tőlük.
Isten azonban eléri, hogy az Egyház Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz néven szentekké avassa és egyháztanítókká tegye őket. Több mint négy olyan évszázadon keresztül, ahol szinte minden a hit bensőségessége és szabadsága ellen dolgozik, Isten nemcsak hogy megőrzi műveiket, hanem a keresztény misztika megkerülhetetlen mércéivé teszi őket.
Milyen fájdalmas lehetett az olasz sarutlanoknak, hogy a spanyolok levágták őket magukról. Valószínű, hogy akkor senki nem gondolt arra, hogy ezzel egyben megszabadultak az abszolutista spanyol uralkodók elnyomásától is, és éppen ez teszi majd lehetővé számukra, hogy tőlük induljon el a Sarutlan Kármelita Rend világméretű elterjedése.
Teresa nővérei a terézi szellem és szabály megvédése érdekében hiába fordultak a pápához, II. Fülöp akarata fontosabb volt az ő igazságuknál. De nem Fülöp volt az egyetlen hatalom a világon és amikor olyan francia előkelőségek mint Pierre de Bérulle ragaszkodtak hozzá, hogy Teresa követőit küldjék át Franciaországba, akkor fogcsikorgatva ugyan, de átengedik Ana de Jesúst és társnőit, akik átmentik Teresa szabályait és szellemét Franciaországnak és az utókornak.
A rend által kitaszított "angol konvent"-ből terjedek tovább a sarutlan kármelita nővérek Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.
S ha a renden belül nem lehet megtartani a terézi szabályt, akkor jön a már Teresánál is bevált módszer: a terézi szabályt követő kolostorok püspöki fennhatóság alatt. Ahol a Doria-féle szabály volt érvényben, a női kolostorok kb. egyharmada ezt az utat követte.
Sokszor jutnak eszembe azok a spanyol nővérek, akik nem láthatták, hogy mi lesz évtizedek vagy évszázadok múlva, hanem csak végig kellett éljék Teresa művének szétverését. Azt hiszem, Isten kezébe tették az ügyüket és abban reménykedtek, hogy mindezzel a történet még nem ért véget. Úgy vélem, hogy az ő felajánlott szenvedéseik is jelentősen hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.
S úgy gondolom, hogy amikor az ember semmi mást nem lát maga körül, mint II. Fülöp karikatúráit, meg olyan senki által meg nem reformálható, a kényelmes jólétért mindenre képes, züllött gazembereket, mint a terézi reform ellenfelei, valamint olyan hataloméhes maffiózókat, mint Nicolas Doria, Antonio Heredia, Baltasar Nieto, teljes életnagyságban és kis vidéki változatokban, akik minden módon züllesztik, szétverik és prédálják az Egyházat - akkor Teresa nővéreihez hasonlóan Isten kezébe kell tenni az ügyet, fel kell ajánlani a szenvedéseket, és akármekkora is a pusztítás, tudni kell, hogy mindezzel a történet még nem ért véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése