Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése1
Elsőként Portugáliában (1584) és Olaszországban (1590) jönnek létre új alapítások, de a Sarutlan Kármel nem ezekből, hanem majd Franciaországból terjed el.
Noha a nővérek szerettek volna Franciországban alapítani és volt is valaki (Jean de Quintanadueñas), aki szponzorálta volna, a sokféle politikai és renden belüli nehézségek miatt nem tudtak. Csak akkor sikerült az alapítás, amikor a francia lelki megújulás vezetői megismerték Teresa írásait (1601-ben lett lefordíta Ribera életrajzával együtt).
Ekkor Barbe Acarie (késõbb Boldog Mary of Incarnation) és az ő barátai és tanácsadói (a kartaúzi Dom Beasucousin, Aumale, Jaque Gallemant egyházmegyés papok, valamint André Duval, a Sorbonne doktora és Pierre de Bérulle, késõbbi kardinális és Szalézi Szt. Ferenc vették a kezükbe az ügyet. Alapítónak Catharine de Longueville hercegnõt kérték meg és ő is adta be a kérelmet VIII. Kelemenhez, aki 1603. november 13-án a In supremo kezdetű bullájában engedélyezte az alapítást.
A franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy Teresa szellemiségét vegyék át, ezért olyan perjelnőt akartak, Spanyolországból aki már Teresa alatt is perjelnő volt. A generális, Francisco de la Madre de Dios, olyat szeretett volna adni, aki Doria vonalát követi. Bérulle-nek azonban sikerült elérnie, hogy Teresa követőit küldjék: Ana de Jesús, Isabel de los Angeles, (Salamanca), Beatriz de la Concepción, (Salamanca) Leonor de San Bernardo (Loeches), Ana de S.Bartholomeus (Avila) és Isabel de San Pablo (Burgos).
1604. október 15-én értek Párizsba, s ettõl kezdve 59 kolostort alapítottak Franciaországban. Ana de Jesús: Párizs (1604), Pontoise (1605) és Dijon (1605). Ana de S. Bartholomeus: Tours. Isabel de los Angeles: Amiens (1606), Rouen (1609), Bordeaux (1610), Toulouse (1616), Limoges (1608).
Ana de Jesús Teresa 1581-es kontítuciójával ment, s egész Franciaországban és Flandriában azt vezette be.
Nem sikerült férfi kolostort alapítani, amely a női kolostorokat vezette volna, ezért először egyházmegyés papok (Cum alias bréve 1606. szept. 9.) majd Bérullen keresztül az oratoriánusok (Cum pridem bréve 1614. ápr. 17.), s Bérulle halála után is ez maradt, egészen a francia forradalomig, utána a rendek szétverése miatt a püspökök joghatósága alá kerültek.
Közvetlen a francia forradalom előtt 62. a 19. század végén 120 kolostoruk volt. Közismert a forradalom alatti hősiességük (16 Comgiègne-i mártir Teresa of St. Augustine veztésével).
1607-re stabilizálódott a helyzet Franciaországban, ekkor Ana de Jesús átment Belgiumba. Ő személyesen alapított Brüsszelben (1607) Löwenben (1607) La Monsban (1608). Amikor Ana de S. Bartholomeusra nem volt már szükség Franciaországban, akkor Ana de Jesús őt tette az új antwerpeni kolostor élére. 1619-ben egy második kolostort is alapítottak Antwerpenben az Angliából menekült hölgyek számára. Ennek az első perjelnõje Anne of the Ascension (Worsley) volt.
Ana de Jesús megpróbálta az általa alapított kolostorokat a rend joghatósága alá rendelni. Először mindenképpen a spanyolok alá szeretett volna tartozni, de ők semmiképpen nem álltak kötélnek. Ekkor végül az itáliai kongregációval tárgyalt, akik befogadták õket. Ezt a Cum sicut accepimus bréve szentesítette 1610. január 26-án. Az első szerzetesek csoportja 1610-ben Thomas of Jesús vezetésével érkezett meg Antwerpenbe, s a nővérek ténylegesen 1610. szept. 18-án kerültek az itáliai kongregáicó alá.
Az itáliai kongregáció vezetői azt szerették volna, hogy a belga nővérek nem Teresa szabályát használják, hanem a genovai nõvérek Doria féle szabályzatait veszik át. Ana de Jesús azonban Teresa 1581-es szabályzatát nyomtatta ki Brüsszelben 1607-ben és ragaszkodott is ahhoz. A kongregációval szemben a Szentszékhez fellebezett és az neki adott igazat. Ana halála után (1621) a kongregáció vezetői mégis kierőszakolták, hogy a nővérek az 1592-es Doria-féle szabályzatot vegyék át.
Csak a löweni és az antwerpeni angol nővérek nem voltak erre hajlandóak, mire őket kitették a kongregációból. XIV. Gergely pápa a helyi püspök joghatósága alá helyezte őket 1627. márc. 17-én. Az "angol konvent"-bõl terjedt tovább a rend Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.
Az itáliai kongegáció alá tartozó kolostorok jóval kevésbé terjedtek. 1656-ban 47 kolostor volt és néhány püspöki joghatóság alatt. 1780-ban 102 kolostor, 73 a rend és 27 püpöki fennhatóság alatt.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - World-wide Expansion of the Daughters of St. Teresa.
Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése1
Elsőként Portugáliában (1584) és Olaszországban (1590) jönnek létre új alapítások, de a Sarutlan Kármel nem ezekből, hanem majd Franciaországból terjed el.
Noha a nővérek szerettek volna Franciországban alapítani és volt is valaki (Jean de Quintanadueñas), aki szponzorálta volna, a sokféle politikai és renden belüli nehézségek miatt nem tudtak. Csak akkor sikerült az alapítás, amikor a francia lelki megújulás vezetői megismerték Teresa írásait (1601-ben lett lefordíta Ribera életrajzával együtt).
Ekkor Barbe Acarie (késõbb Boldog Mary of Incarnation) és az ő barátai és tanácsadói (a kartaúzi Dom Beasucousin, Aumale, Jaque Gallemant egyházmegyés papok, valamint André Duval, a Sorbonne doktora és Pierre de Bérulle, késõbbi kardinális és Szalézi Szt. Ferenc vették a kezükbe az ügyet. Alapítónak Catharine de Longueville hercegnõt kérték meg és ő is adta be a kérelmet VIII. Kelemenhez, aki 1603. november 13-án a In supremo kezdetű bullájában engedélyezte az alapítást.
A franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy Teresa szellemiségét vegyék át, ezért olyan perjelnőt akartak, Spanyolországból aki már Teresa alatt is perjelnő volt. A generális, Francisco de la Madre de Dios, olyat szeretett volna adni, aki Doria vonalát követi. Bérulle-nek azonban sikerült elérnie, hogy Teresa követőit küldjék: Ana de Jesús, Isabel de los Angeles, (Salamanca), Beatriz de la Concepción, (Salamanca) Leonor de San Bernardo (Loeches), Ana de S.Bartholomeus (Avila) és Isabel de San Pablo (Burgos).
1604. október 15-én értek Párizsba, s ettõl kezdve 59 kolostort alapítottak Franciaországban. Ana de Jesús: Párizs (1604), Pontoise (1605) és Dijon (1605). Ana de S. Bartholomeus: Tours. Isabel de los Angeles: Amiens (1606), Rouen (1609), Bordeaux (1610), Toulouse (1616), Limoges (1608).
Ana de Jesús Teresa 1581-es kontítuciójával ment, s egész Franciaországban és Flandriában azt vezette be.
Nem sikerült férfi kolostort alapítani, amely a női kolostorokat vezette volna, ezért először egyházmegyés papok (Cum alias bréve 1606. szept. 9.) majd Bérullen keresztül az oratoriánusok (Cum pridem bréve 1614. ápr. 17.), s Bérulle halála után is ez maradt, egészen a francia forradalomig, utána a rendek szétverése miatt a püspökök joghatósága alá kerültek.
Közvetlen a francia forradalom előtt 62. a 19. század végén 120 kolostoruk volt. Közismert a forradalom alatti hősiességük (16 Comgiègne-i mártir Teresa of St. Augustine veztésével).
1607-re stabilizálódott a helyzet Franciaországban, ekkor Ana de Jesús átment Belgiumba. Ő személyesen alapított Brüsszelben (1607) Löwenben (1607) La Monsban (1608). Amikor Ana de S. Bartholomeusra nem volt már szükség Franciaországban, akkor Ana de Jesús őt tette az új antwerpeni kolostor élére. 1619-ben egy második kolostort is alapítottak Antwerpenben az Angliából menekült hölgyek számára. Ennek az első perjelnõje Anne of the Ascension (Worsley) volt.
Ana de Jesús megpróbálta az általa alapított kolostorokat a rend joghatósága alá rendelni. Először mindenképpen a spanyolok alá szeretett volna tartozni, de ők semmiképpen nem álltak kötélnek. Ekkor végül az itáliai kongregációval tárgyalt, akik befogadták õket. Ezt a Cum sicut accepimus bréve szentesítette 1610. január 26-án. Az első szerzetesek csoportja 1610-ben Thomas of Jesús vezetésével érkezett meg Antwerpenbe, s a nővérek ténylegesen 1610. szept. 18-án kerültek az itáliai kongregáicó alá.
Az itáliai kongregáció vezetői azt szerették volna, hogy a belga nővérek nem Teresa szabályát használják, hanem a genovai nõvérek Doria féle szabályzatait veszik át. Ana de Jesús azonban Teresa 1581-es szabályzatát nyomtatta ki Brüsszelben 1607-ben és ragaszkodott is ahhoz. A kongregációval szemben a Szentszékhez fellebezett és az neki adott igazat. Ana halála után (1621) a kongregáció vezetői mégis kierőszakolták, hogy a nővérek az 1592-es Doria-féle szabályzatot vegyék át.
Csak a löweni és az antwerpeni angol nővérek nem voltak erre hajlandóak, mire őket kitették a kongregációból. XIV. Gergely pápa a helyi püspök joghatósága alá helyezte őket 1627. márc. 17-én. Az "angol konvent"-bõl terjedt tovább a rend Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.
Az itáliai kongegáció alá tartozó kolostorok jóval kevésbé terjedtek. 1656-ban 47 kolostor volt és néhány püspöki joghatóság alatt. 1780-ban 102 kolostor, 73 a rend és 27 püpöki fennhatóság alatt.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - World-wide Expansion of the Daughters of St. Teresa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése