Az Albert féle Eredeti Szabály - szegény remeték a Kármel hegyén
A kármelita rend valószínüleg a szentföldi keresztesháborúk idején született, a Kármel hegyén élő remeték közösségeként. A remeték Jeruzsálem pátriarkájához, Alberthez (1206-1214) fordultak szabályzatért, aki maga is tapasztalt szerzetes volt, az ágostoni regulát követte. Albert a közösségnek adott szabályzattal egy önmagát irányító, elmélkedő-szemlélődő remete-közösségként határozta meg a Kármelt.
"1. Mivel a csoportos remete-életet választották (és nem az egyénit) elöljárót kell választaniuk maguk közül. A választott elöljárónak mindenki egyetértésével és együttműködésével kormányozzon; a telep bejáratához legközelebb lévő cellában éljen, hogy könnyen elérhető legyen, ha bárki keresné, hogy csatlakozzon a csoporthoz; és ő legyen a felelős a jelentkezők felvételéért, a felvételre való megfelelő felkészítésért és a sajátos életmódjukba való bevezetésért. Tekintse magát a többiek alázatos szolgájának, akik viszont tisztelettel forduljanak felé és úgy engedelmeskedjenek neki, mint Krisztus képviselőjének.
2. Mindegyik remete saját barlangjában vagy cellájában lakjon.
3. Az idejüket Isten szavain való elmélkedésre szenteljék és figyelmüket az imára irányítsák, kivéve,
4. ha valami egyéb kötelesség igényli a figyelmüket.
5. Minden reggel gyüljenek össze a szentmise bemutatására.
6. Minden javukat adják be a közösbe, ami mindenki korára és szükségletére való tekintettel legyen szétosztva.
7. Legalább hetente egyszer gyüljenek össze, hogy megbeszéljék a Szabály követésének fő pontjait és a lelkük megmentését érintő dolgokat. Ekkor tekintsék át a hibákat – legyenek azok akár egyéniek, akár közösségiek – abból a szemszögből, hogyan lehet azokat megjavítani.
8. Legyenek önmegtartóztatóak az evési szokásaikban: egyáltalán ne egyenek húst, böjt Szent Kereszt felmagasztalásától Húsvétig. Ha szükség úgy hozza, akkor azonban tekintsenek el ettől és fogadják el, hogy a gyenge egészség, a betegség vagy bármi egyéb ok felmenthet valakit a böjt vagy a húsevési tilalom alól.
9. A pátriarka ezenkívül még arra figyelmezteti őket, hogy éljenek hitben, reményben és szeretetben, és soha ne felejtsék el, hogy az élet folyamatos harc. Az összes erejüket – mondja – arra kell irányítaniuk, hogy mindenekfelett szeressék Istent és felebarátjukat pedig, mint önmagukat; és a megváltásuk érdekében egyedül az Urat keressék.
10. Az egész monasztikus hagyományban lényeges szerepet betöltő munka életmódjuk integráns részét képezi. Szent Pál példáját követve egyaránt lehet a kenyérkeresetük és a semmittevés – oly sok bűn forrása – elkerülésének eszköze.
11. Ha folyamatosan, éjjel és nappal Isten törvényén elmélkednek, akkor a csend nélkülözhetetlen. A nap folyamán tartózkodniuk kell a felesleges beszédtől és éjjel – vesperástól a másnap reggeli tertiáig – minden kommunikáció tilos.
12. Ha valaki többet akar vállalni, mint ami kötelező itt, – fejezi be Albert – megteheti, és az Úr, amikor visszatér, majd megjutalmazza. Mindent tegyenek azzal a mértékletességgel, ami az igaz erények jellemzője."1
Ez a szabályzat azt tartja fontosnak, ami egyedül fontos, a célt, amire a közösség minden tagjának törekednie kell: minél nagyobb tökéletességre jussanak a szeretetben, mindenek felett szeressék Istent és a felebarátjukat pedig mint önmagukat.
Ennek a célnak az elérésére kétféle eszközt ad. Néhány nagy vonással megrajzol egy olyan életformát, amely egyszerre tudja biztosítani külsőleg azt a szabadságot és azt a rendezettséget, amely ennek a célnak az eléréséhez egyaránt szükséges. S egy olyan aszkézist, amely belsőleg biztosítja ugyanezt a szabadságot és rendezettséget.
1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - The Carmelite Order
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése