Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Az oldalhajtás - a kármelita rend női ágának kezdetei1
A férfi szerzetesektõl némileg különbözött a női ág története.
Nincsenek arra utaló nyomok, hogy a Szentföldön a kármelitáknak lett volna női ága. Miután Európába jöttek, voltak olyan vallásos női közösségek, amelyek a vezetésük alatt álltak, illetve a privilégiumaik egy részével rendelkeztek, de ezek nem képezték a rend szerves részét, s igen különféle szabályokat követtek.
Az elsõ olyan női közösség, amely kármelitának tekinthető 1452-ben jött létre Firenzében, V. Miklós pápa Clum nulla kezdetû bullája engedélyezte számára a kármelita szabály követését. Ezután más kármelita-érdekeltségû közösségek is követték a kármelita szabályt, ezek azonban a jogi állásukban és a szokásaikban nagyon különböztek egymástól.
Abban azonban mind megegyeztek egymással, hogy a férfi rendhez hasonlóan, az volt az egyik legfontosabb társadalmi funkciójuk, hogy a jobbmódú családok nem öröklő leánygyermekeinek egész életre szóló elhelyezését biztosították, ilyen módon segítve a családi vagyon egy kézben való megmaradását.
Ezek a leányok kaptak ugyan hozományt – ez volt feltétele a kolostorba kerülésnek, nem pedig a hivatás –, amely biztosítani hivatott volt az ő ellátásukat, ez azonban csak töredéke volt annak, amit férjhezmenetelük esetén kellett volna adni nekik.
Egy ilyen kolostorba kerülni ugyanolyan megbecsült társadalmi állást jelentett, mint férjhezmenni, s ezek a nők ugyanúgy aktív tagjai maradtak a társadalmi életnek, mint azok, akik családot alapítottak.
Egy-egy kolostorban többféle rangú és anyagi helyzetű nő élt együtt, ugyanúgy megtartva a vagyoni és rangbeli különbségeket, mintha a világban éltek volna.
Spanyolországban a 16. század elején 11 női kolostor volt. 7 Andalúziában, 3 Kasztíliában, 1 Valenciában.
Mindnek különbözõ eredete, jogi állása és szokásai voltak, a vallásos közösségek különféle fokozatait mutatták, a vallásos nők sokféle világiasságot megengedő laza együttélésétõl egészen a szigorú klauzúrás szabályokig.
1 - Ildefonso Moriones: Teresian Carmel - Teresa de Ahumada, Carmelite Nun
Nincsenek arra utaló nyomok, hogy a Szentföldön a kármelitáknak lett volna női ága. Miután Európába jöttek, voltak olyan vallásos női közösségek, amelyek a vezetésük alatt álltak, illetve a privilégiumaik egy részével rendelkeztek, de ezek nem képezték a rend szerves részét, s igen különféle szabályokat követtek.
Az elsõ olyan női közösség, amely kármelitának tekinthető 1452-ben jött létre Firenzében, V. Miklós pápa Clum nulla kezdetû bullája engedélyezte számára a kármelita szabály követését. Ezután más kármelita-érdekeltségû közösségek is követték a kármelita szabályt, ezek azonban a jogi állásukban és a szokásaikban nagyon különböztek egymástól.
Abban azonban mind megegyeztek egymással, hogy a férfi rendhez hasonlóan, az volt az egyik legfontosabb társadalmi funkciójuk, hogy a jobbmódú családok nem öröklő leánygyermekeinek egész életre szóló elhelyezését biztosították, ilyen módon segítve a családi vagyon egy kézben való megmaradását.
Ezek a leányok kaptak ugyan hozományt – ez volt feltétele a kolostorba kerülésnek, nem pedig a hivatás –, amely biztosítani hivatott volt az ő ellátásukat, ez azonban csak töredéke volt annak, amit férjhezmenetelük esetén kellett volna adni nekik.
Egy ilyen kolostorba kerülni ugyanolyan megbecsült társadalmi állást jelentett, mint férjhezmenni, s ezek a nők ugyanúgy aktív tagjai maradtak a társadalmi életnek, mint azok, akik családot alapítottak.
Egy-egy kolostorban többféle rangú és anyagi helyzetű nő élt együtt, ugyanúgy megtartva a vagyoni és rangbeli különbségeket, mintha a világban éltek volna.
Spanyolországban a 16. század elején 11 női kolostor volt. 7 Andalúziában, 3 Kasztíliában, 1 Valenciában.
Mindnek különbözõ eredete, jogi állása és szokásai voltak, a vallásos közösségek különféle fokozatait mutatták, a vallásos nők sokféle világiasságot megengedő laza együttélésétõl egészen a szigorú klauzúrás szabályokig.
Avilai Szent Teréz kolostora, a Megtestesülés kolostor 1478-ban jött létre az avilai elit jámbor vallásos női társulataként, amely 1515 április 4-én (éppen Teresa megkeresztelkedése napján) vette csak fel a kármelita szabályzatot.
Ekkor kb. 200 nő tartozott ide. Ezek között voltak olyanok, akinek valóban komoly hivatásuk volt (30-an vettek részt késõbb Teréz reformjában és 22 ott is maradt vele), de számosan voltak olyanok is, akik azért éltek itt, mert nem alapíthattak családot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése