2008. június 12., csütörtök

A belső várkastély - Istent akarom látni 2.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Első fejezet - A belső várkastély

Avilai Szent Teréz (Teresa de Jesús) 1577-ben 62 évesen írta a Belső várkastélyt. 15 évvel korábban, 1562-ben alapította első reformált zárdáját, az avilai Szent Józsefet. Ekkor, egy híres látomása során, szeráf szúrta át a szívét és

"...Teresa befogadta mind a lélek zsengéje ajándékát – amit Isten a rendalapítóknak ad –, mind az eljövendő lelki gyemeket számának megfelelő belső gazdagságot és nagyságot.Ezt nevezzük a szellemi anyaság kegyelmének Ez olyan karizma, ami képessé teszi az embert többek között arra, hogy azt a tanítást, ami a lelkek fejlődéséhez szükséges, át tudja hagyományozni." (28.)

1567-ben Rubeo generális kívánságára megkezdte a reform kiszélesítését. 1571-ben, négy évi sikeres munka után (mind a férfi- mind a női-ágon reform-kolostorokat alapít) a vizitátor visszarendeli főnöknőnek az avilai Megtestesülés Kolostorba, ahol előzőleg 26 évet töltött.

"Teresa maga szívesen elmenekült volna ez elől a kereszt elől. Az Úr azonban engedelmességet követelt tőle. Igy odament a Megtestesülés Kolostorba és legyőzte a nővérek indulatos és zajos ellenállását. Isten Teresát ezért az áldozatáért a lelki házasság kegyelmével jutalmazta meg." (18.)

1574-ben felszabadul ez alól a feladat alól. A következő két évben nagy sikerrel viszi tovább a kolostoralapításokat.

A nem reformált kolostorok azonban megsokallták mindezt és ellentámadásba kezdtek, Piacenzában (Itália) a rendi gyülésen bevádolták a terézi reformot. A rendi gyülés úgy határozott, hogy a refrom híveit rebellisként kell kezelni, Teresának be kell fejeznie az alapításokat és egy általa választott kolostorba kell visszavonulnia. Teresa, noha joga lett volna tovább folytatni az alapításokat, mégis engedelmekedni akart a rendi gyülés határozatának és Toledót választotta visszavonulási helyéül, ahova 1576 juliusában meg is érkezett.

Toledóban gyóntatója megparancsolja neki, hogy írjon az imádságról. Teresa engedelmeskedni akar, de nem tudja mit írjon, úgy érzi, hogy már mindent megírt, hiszen már megírta az Önéletrajzát és A tökéletesség útját is. Kéri Istent, segítsen, mit kell mondania. Válaszul 1577 június 2-án, Szentháromság ünnepén megkapja a látomást a kegyelemben lévő lélek állapotáról:

"Az igazak lelkét úgy mutatta be Teresának, mintha az egy kristály vagy egy nagyon tiszta gyémánt lenne, amelyen keresztülragyog az isteni tűz fénye, sőt, Isten maga, aki a legbelsőbb centrumban található. Teresa mindazonáltal azt vette észre, hogy a kristálygömb annál fényesebben világít, minél jobban közelít az ember a belső tűzhöz. A különböző erősségű fények, különböző kerületeket hoznak létre, amelyek, koncentrikus körökként elkülönülnek egymástól a kristály belsejében. Ezek az elválasztott zónák – amelyek befelé haladva egyre világosabbak – képezik az egyes lakásokat, amelyek mindegyike még számos belső részre osztódik."(22.)


Hét lakásra osztja fel a várat, ugyanígy a könyvet is hét részre, amelyeket további fejezetekre tagol. Ennek a látomásnak a fényétõl vezettetve Teresa lakásról lakásra haladva elmondja mondazt, ami az ima egyes fejlődési szakaszaihoz kapcsolódik.

Könnyen, gyorsan, javítás és átnézés nélkül száguld előre és 1577 november 29-én elkészül az egésszel. A megszakításokat is beleszámítva nagyjából három hónap - este vagy éjjel, mert napközben a vallási gyakorlatok, a kapcsolattartás, a levelezés és a házimunkák veszik igénybe.

"A kettős kegyelem – lelki házasság és lelki anyaság – hatása alatt Teresa a keresztény irodalom egyik mestermûvével ajándékozott meg minket, amely talán minden idők legnagyobbszabású, legteljesebb és legjobban strukturált szellemi alkotása."(29.)

Nincsenek megjegyzések: