... Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. ... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek ..." (Jn 1, 1-12)
Rossi generális kontra II. Fülöp1
A generális, akármik is a személyes érzelmei Teresával kapcsolatban, a hatalmát nem kívánja veszélyeztetni. Márpedig a reformált férfikolostorok alapítása pontosan az, amit semmi áron nem akarnak a kármeliták. Rossi tehát ad is meg nem is.Teresa hosszas könyörgésére augusztusban engedélyt ad neki két eredeti szabály szerint élő férfi kolostor alapítására Kasztíliában - amennyiben azt a jelenlegi és az előző provinciális is engedélyezi.
A későbbiekben, a következő megszorító szempontokhoz ragaszkodva, ugyanezt a hintapolitikát folytatja. Azt akarja, hogy : 1.) Ne hozzanak létre új kolostorokat az ő explicit írásbeli engedélye nélkül. 2.) Ne vegyenek át más kolostorokból kármelitákat. 3.) Kolostoronként ne legyenek többen húsz fõnél. 4.) Ne lépjék túl régi Kasztília határait és különképpen ne alapítsanak Andalúziában.
Amennyiben mindezt betartják, akkor két kislétszámú, elszigetelt kolostort hoznak létre, amelyek ugyanúgy hatás nélkül maradnak és gyorsan elhalnak, mint az elmúlt kétszáz év többi reformkísérlete is.2
Rossi nem csak a rendben belüli ellenállás miatt nem támogatja a reformot, hanem azért sem, mert II. Fülöp aktív beavatkozása a reformba, szintén az ő hatalmát sérti.
II. Fülöp ugyanis elégedetlen lévén a trienti zsinat a szerzeteserendeket illető határozatai végrehajtásának gyorsaságával, elérte V. Piusz pápánál, hogy az a Maxime cuperemus (1566. dec. 12) és Cum gravissimis de causis (1566. dec 12) brévéiben engedélyezte, hogy Spanyolországban a reformok bevezetése a püspökök hatáskörébe kerüljön.
Rossi generális sikertelenül tiltakozik. Ráadásul 1569-ben minden rend főnöke visszakapja a reform folytatásának a jogát, kivéve az erre alkalmatlannak ítélt trinitáriusok, mercedarianusok és kármeliták. Ezeknél viszont II. Fülöp jogilag a rendfőnök fölött álló apostoli vizitátorokat neveztet ki erre a feladatra négy évre, amelyet ha szükséges meg lehetett hosszabbítani.
Singularis (1569 aug. 20.) kezdetű brévéjében a pápa a kasztíliai kármeliták vizitátorává Pedro Fernández, az andalúziaiaké Francisco Vargas, Aragónia és Katalónia számára pedig Miguel de Hebrera domokosokat nevezi ki.
Ezzel gyakorlatilag kiveszi a spanyol kármelitákat a kármelita rend hatalma alól. Rossi generális ezt természetesen rossz néven veszi, és a reformmal szembeni ellenállás élére áll.
Megkezdődik a harc II. Fülöp és a kármelita generális közt azért, hogy kié is legyenek a spanyol kármeliták.
Első lépésben Rossi minden spanyol rendtartományban egy-egy bizottságot nevez ki, amelynek a feladata annak elenőrzése, hogy a vizitátorok nem lépik-e túl valamiben a hatáskörüket, nem sértenek-e meg valamilyen jogot.
Teresa közben kolostorokat alapít. 1567 augusztusában a Medina del Campó-i Szent Józsefről nevezett női kolostort. 1568 áprilisában Az alapító nővérek ünnepélyesen beköltöznek a a malagoni Szent József Kolostorba. 1568 augusztusában megalapítja a Valladolidban a Kármelhegyi Boldogasszony Fogantatatásáról nevezett női kolostort. Teresa ehhez az alapításhoz elviszi magával Keresztes Szent Jánost, hogy az megismerje az ő életstílusukat.
1568 november 28-án Duruelóban - két szerzetessel, Keresztes Szent Jánossal és Antonio de Herediával, többet nem talált Teresa - felavatják az első, a Kármelhegyi Boldogasszonyról nevezett férfi kolostort.
1569 májusában Teresa megalapítja a toledói Szent József női kolostort. Júniusban a pastranai, Szeplőtelenül Fogantatott Szűzről nevezett női kolostort.
Júliusban Pastranában a második férfi kolostort is megalapítja. Itt beöltözeti Juan de la Miseria és Ambrosio Mariano de San Benito és testvéreket, a perjel a medinai sarus kolostorból átjött Baltasar de Jesús (Niétó) lesz - utóbbiak hamarosan a Terézzel homlokegynest szembenálló rigorista szárny vezetői lesznek.3
Minden alapítás egy-egy dráma. Gyakran egészen rendkívüli ellenálásokat és nehézségeket kell legyőznie - az esetek döntő többségében egyházi személyek részéről. Nem azért, mert hibákat követne el vagy mert bármit is rosszul csinálna, hanem mert ezek a klerikusok, ha megérzik, hogy ezúttal kivételesen Isten ügyéről van szó, legyenek különben akármilyen lusták vagy léhák, most azonnal, minden erővel kűzdenek ellene.
Teresa nagyon figyel arra, hogy az általa alapított kolostorokat ne csak a szükséges anyagi javakkal szerelje fel, hanem a megfelelő szellemet is kialakítsa azokban.
Minden új kolostort olyan tapasztalt nővérekkel alapít, akik biztosítani tudják ott azt, és mindvégig folyamatos személyes kapcsolatban marad velük. Az általa alapított női kolostorok, Rossi gernerális aktuális álláspontjától függően többé vagy kevésbé az ő kormányzása alá is tartoznak. Ezzel a hatalommal élve, minden kolostorban az általa írt szabályzatot vezeti be. Rendszeresen látogaja mindegyiket és ellenőrzi őket.
1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Teresa of Jesus, Foundress of Friars
2 - Tomás Alvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 804.
3 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
Teresa nem akarta megreformálni a Kármelt. Ő 1560-ban mindösszesen önmaga és néhány társnője számára szeretett volna létrehozni egy olyan kis kolostort, ahol az eredeti szabályt követhetik.
Teresáék terve kitudódik és noha először a gyóntatója, a provinciális és a különféle tanácsadók is támogatják, a kolostorban és a városban olyan felzúdulás támad, hogy támogatóik szembefordulnak velük. Olyannyira, hogy karácsonykor Teresa segítőjének - Doña Guiomarnak - gyóntatója megtagadja tőle a feloldozást, ha nem adják fel terveiket.
Tanácsot kérnek Pedro Ibañez domokos atyától, aki meggyőződvén az ügy helyességéről, Teresáék pártfogója lesz. S míg Teresa gyóntatója parancsára nem tehet semmit, addig ő intézi az új alapítás ügyeit.
Íly módon egy olyan kolostort hoznak létre, amely az eredeti Szent Albert féle kármelita regulát követi, de nem tartozik a kármelita rendhez, hanem az avilai püspök fennhatósága alatt áll.
1562 augusztus 24-én Avilában Don Alvaro de Mendoza püspök képviseletében Gaspar Daza celebrálja azt az ünnepélyes szentmisét, amellyel megnyitják a Szent József kolostort. Teresa segítségével ugyanő öltözteti be a kolostor első négy lakóját.
Ezután Teresa visszatér a Megtestesülés kolostorba, ahol engedetlenséggel és lázadással vádolják. Sikerül megvédenie magát a nővérek és a provinciális előtt és így megmenekül a börtöntől. De csak decemberben kap végre engedélyt arra, hogy a Megtestesülésből átköltözzön a Szent József kolostorba.
Az avilai városi tanács azonban tiltakozik a Szent József Kolostor alapítása ellen. Az avilai főbíró megfenyegeti a kolostor noviciáit. Néhány nap múlva az avilai tanács pert indít a kolostor ellen - sikertelenül.
Ekkora vihar kavar, ha néhány apáca egy kis, félreeső és elzárt kolostorban szigorú, de jól bevált és teljesen józan, mértéktartó szabály szerint szeretne élni. Úgy tűnik a világ valahogy mégis csak tisztában van azzal, hogy mi a fontos.
Néhány békés év következik.
1566. február 24-én V. Piusz pápa apostoli biztosnak nevezi ki Rossi kármelita generálist, s megbízza azzal, hogy a kármeliták kolostoraiban állítsa helyre a szerzetesi fegyelmet.
Júniusban Rossi Rómából Spanyolországba érkezik, hogy hogy a pápai megbízásnak megfelelően megreformálja a rendet és bevezesse a trienti zsinat szerzetesekre vonatkozó rendelkezéseit. Madridba megérkezvén bemutatkozó látogatást tesz II. Fülöpnél, ahol kitüntetőleg fogadják.
Rossi generális a reform érdekében tartományi káptalanokat hív össze, azonban a kármeliták hevesen ellenállnak és intrikákkal még azt is elérik, hogy kegyvesztett lesz a királynál. Rossi végigcsinálja a káptalanokat és a vizitációkat, de a küldetése abszolut kudarcba fullad.
1566 augusztusában Alonso Maldonado mexikói misszionárius meglátogatja a Szent József kolostort és elmondja, hogy milyen sok indián hal meg keresztség nélkül. A beszámoló óriási hatással van Teresára. Nagyon szeretne valamit tenni az elvesző lelkek megmentése érdekében. Rájön, egyik legfontosabb feladatuk az, hogy közbenjárjanak az Egyházért, a papokért és azért, hogy minél többen megtérjenek és megmeneküljenek.
Rossi generális, már teljesen tisztában küldetése kudarcával, 1567 tavaszán Avilában járva kánoni látogatást tesz a Szent József kolostorban is. Teljesen elbűvöli Teresáék életmódja.
Pátenst ad Teresának, amelyben további, a Szent Józsefhez hasonló kolostorok alapítását engedélyezi, amelyek közvetlenül a generális joghatósága alá tartoznak majd.
Ezzel nem csak a létesítendő kolostorokat védi a helyi intrikáktól, hanem legalább annyira, az új kolostorok elszigetelésével a már meglévő laza fegyelmű kolostorokat biztosítja arról, hogy az újak nem fogják zavarni az ő köreiket.
Teresa azonnal felismeri, hogy itt a nagy lehetőség a lelkek megmentésére. Minél több olyan kolostort tud alapítani, amelyben ugyanaz a bensőséges és szabad szellem uralkodik, mint az avilai Szent Józsefben, annál többen tudnak hathatósan közbenjárni az Egyházért, a papokért, s azért hogy minél több ember megmeneküljön.
A női kolostorokhoz azonban a szerzetesnők gyóntatására és lelkivezetésére ugyanolyan szellemű férfi kolostorokra van szükség. S a férfi kolostorokkal Teresa bekerül a reform körüli hatalmi harcok közepébe.
1 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa 16-24.
Teresa szabályzata ugyanolyan zseniális, mint Albert pátriárka Eredeti Szabályzata. Pontosan ugyanazt is csinálja. Ugyanúgy egy szemlélődő remete-közösséget akar létrehozni, ahol az a cél, hogy a szerzetesnők a szeretet minél nagyobb tökéletességére jussanak el.
S ugyanazok az eszközök is. A pátriarkához hasonló lényegretörő nagy vonásokkal felvázol egy olyan életformát, amely a szabadság és a rendezettség megfelelő arányával külsőleg támogatja a szeretet növekedését, s egy olyan aszkézist, amely belsőleg teszi ugyanezt.
Azokon a pontokon, ahol a kor szokásai gátolják a célt, Teresa radikálisan eltér a szokásoktól.
Először is megszünteti kora kolostorainak mindazokat a sajátosságait, amelyek különféle gazdasági vagy társadalmi célok megvalósítását helyezik Isten szeretete elé.
Abban a korban a kolostorok gazdasági megfontolásokból általában nagyobb méretűek. Teresa a Megtestesülés kolostorban, ahol közel kétszázan élnek együtt, keservesen megtapasztalja, hogy ez gyakran milyen lekűzdhetetlen akadályokat gördít a komolyabb lelkiélet elé. Ezért ő a lelkiélet szempontjait a gazdaságosság elé helyezve, 15 maximum 20 főben határozta meg kolostorainak létszámát.
Belépéskor általában nem azt nézték, hogy van-e valakinek hivatása, hanem hogy a család tud-e a jelentkező életreszóló eltartására elégséges hozmányt adni. Ő hozomány helyett a jelentkezők személyes érettségét és valódi hivatását követelte meg.
"Nagyon vigyázzanak arra, hogy akiket fölvesznek, imádságos személyek legyenek, hogy igazán törekedjenek a teljes tökélességre, s hogy meglegyen bennök a világi javak megvetése. ... Ha pedig semmi vagyona sem volna, amiből a háznak adhatna valamit, ez ne legyen ok arra, hogy visszautasítsuk ... Nagyon vigyázzanak arra, hogy ebbe a dologba ne játszanak bele anyagi érdekek, mert különben lassan-lassan kapzsiság fejlődhetik ki, olyannyira, hogy jobban néznek a hozomány nagyságára, mint a jelölt jó tulajdonságaira; már pedig ez soha ne forduljon elő, mert ez nagy baj volna. ... Gondolják meg, hogy nem az ilyesmi fogja biztosítani a megélhetésüket, hanem a hit, a tökéletesség és az Istenbe vetett bizalom."2
A kolostorokban akkoriban mindenkinek olyan ellátása volt, amilyet a családja biztosítani tudott neki. Ugyanabban a kolostorban egyesek jómódban éltek, mások nyomorogtak. A nővérek egymásközti viszonyaiban hasonlóképpen megmaradtak a rangbeli különbségek. Teresa mindezzel szemben - egy olyan világban, ahol a rang és a cím legkisebb elvétése is halásos sértésnek számít - bevezeti a nővérek rangbeli egyenlőségét és mindenkinek egyforma ellátást biztosít.
"...mindnyájan egyenlő szeretettel érintkezzenek egymással, amint ezt Jézus Krisztus meghagyta apostolainak. ... Ez a mindenkire irányuló szeretet igen fontos. ... Sem a perjelnőnek, sem pedig más nővérnek szabad magát soha így címezetnie: "donna" ...."3
"... szeretettel lásák el a testvéreket úgy élelem, mint minden egyéb szükséglet tekintetében. ... csak a szükségletre és a korra legyenek tekintettel, és pedig inkább a szükségletre, mint a korra, mert hiszen sokszor éppen a korosabbnak lesz kevesebbre szüksége. Igen vigyázzanak tehát arra, hogy mindenki egyenlő ellátásban részesüljön ..."4
Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.
Visszatérés az eredeti szellemhez - Avilai Szent Teréz útja1
Albert pátriárka a kármeliták eredeti szabályzatát olyan remetéknek szánta, akik az életüket teljesen Istenre bízták és az a legfőbb céljuk, Őt mindenek felett szeressék. Összes erejüket – mint már láttuk – arra kell irányítaniuk, hogy Istent mindenekfelett szeressék, és felebarátjukat pedig mint önmagukat; és üdvösségüket egyedül az Úrtól várják.2
Üdvösségünket egyedül az Úrtól várni azt jelenti, hogy az ember az üdvösségét nem a saját teljesítményei, böjtjei, elvonulása vagy önmegtagadásai jogos ellenértékének tekinti, hanem Isten szeretete ajándékának és ennek a szeretetnek adja át magát.
"Ahogy olvastam azokat a mártíromságokat, amelyeket a szent asszonyok Istenért kiálltak, úgy tűnt nekem, hogy nagyon olcsón vették meg azt, hogy gyorsan Isten birtokába jussanak, és nagyon szerettem volna én is így meghalni (nem szeretetből, mintha megértettem volna, hogy mit jelent birtokolni Őt, hanem hogy ilyen gyorsan megszerezzem azokat a nagy javakat, amelyeket a mennyben birtokol az ember) ..."3
A szerzetesi hivatás választásában tizennyolc évesen még ugyanilyen üzleti megfontolások is szerepet játszottak.
"... ezekkel az érvekkel erősítettem magam: a szerzetesi élet kellemetlenségei és szenvedései nem lehetnek nagyobbak, mint a tisztítótűzé, és hogy én jól megérdemeltem a poklot, nem nagy dolog úgy élni ott, mint a tisztitótűzben, és hogy ezután egyenesen az égbe jutok, ami az én vágyam volt.
S hogy meginogtam abban, hogy megházasodom, úgy tűnik nekem, hogy sokkal inkább szolgai félelem mozgatott, mint a szeretet."4
Teresa szerzetes lesz, jól akarja csinálni, messze többet tesz meg az átlagnál és mégis csak 1554 nagyböjtében - majdnem negyven évesen, a 16. századi asszonyok jelentős része meg sem éri ezt a kort - tizenkilencévi szerzetesi élet után jut el oda, hogy az Istennel való kapcsolata megtisztuljon a szokásos önzésektől és számításoktól.
Teresa attól lett a reform egyik nagy szentje, hogy maga végigjárta és így másoknak is meg tudta mutatni azt az utat, amelyen az ember az önzéstõl és Isten használatára való törekvéstõl eljuthat Isten mindenekfelett való szeretetéhez és a Benne való feltétel nélküli bizalomhoz.
1 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 alapján
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Carmelite Order. Az Albert féle szabályzat 9. pontja
3 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. 29. (Vida 1,5.)
4 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. 33. (Vida 3,6.)