Reginald Garrigou-Lagrange: THE THREE AGES OF THE INTERIOR LIFE.
Ezek a lapok a könyv olvasása során készített jegyzeteimet tartalmazzák, amelyek ugyan tematikusan követik a könyv szövegét, többnyire azonban a számomra fontos részleteket emelik ki és nem adják feltétlenül az adott rész szisztematikus és részletes ismertetését. Az egész inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kedvet csináljon másoknak is az eredeti szöveg olvasásához.
PART I - THE SOURCES OF THE INTERIOR LIFE AND ITS END - A BELSÕ ÉLET FORRÁSAI ÉS VÉGCÉLJA
I. THE LIFE OF GRACE, ETERNAL LIFE BEGUN - A kegyelem élete, örök élet kezdõdött
Nem létezik tiszta természeti állapot minden ember vagy a kegyelem vagy a halálos bûn állapotában van.
"Ha elég alapos tudásunk van a kegyelem állapotáról, akkor látjuk, hogy a kegyelem nem csak a rendkívüli és nagyon szent belsõ élet elve, hanem az örök élet csírája is. Azt gondoljuk, hogy ennek a hangsúlyozása kezdettõl fogva fontos, Szent Tamás szavait idézve - "A kegyelem javai önmagukban nagyobbak, mint a természet javai az egész univerzumban." - mivel a kegyelem az örök élet csírája, összehasonlíthatatlanul magasabbrendû, mint a mi lelkünknek vagy az angyaloknak a természetes élete."
"Ez a tény kitûnõen megmutatja számunka a megszentelõ kegyelem értékét, amelyet a kereszteléskor fogadunk be és amelyet a feloldozás helyreállít bennünk, ha az a szerencsétlenség ért minket, hogy elveszítettük."
"A belsõ élet tárgyalásának a kezdetén fontos, hogy kellõen emelkedett elképzelésünk legyen a megszentelõ kegyelemrõl. A protestantizmus, számos tizennegyedik századi nominalistát követve, elvesztette ezt. Luther véleménye szerint az ember nem egy belénköntött új élet által igazul meg, hanem csak Krisztus érdemeinek neki való külsõdleges tulajdonítása által, ilyen módon az ember nem változik meg belsõleg és nem mindenekfelett arra van szüksége a megváltáshoz, hogy hogy Isten szeretetének szabályát kövesse mindenek felett. Ez a vélemény alapvetõ félreértése annak, amit a belsõ életrõl az Evangélium mond. Ezt a szánalmas doktrinát azok a a nominalisták készítették elõ, akik azt mondták, hogy a kegyelem egy olyan ajándék, amelyik nem lényegileg természetfeletti, hanem morálisan jogosít fel az örök életre, mint a papírpénz, amelyik noha papír, jogot ad arra - mint egy jogi intézmény -, hogy az ember pénzt kapjon. Ez az elmélet a lényegi természetfeletti élet semmibevevését jelentette és hibásan fogta fel a kegyelem és a teológiai erények leglényegét."
Fontos a kegyelem csíra jellege. Mint ahogy azt hogy mi is egy makk, csak a kifejlett tölgy mutatja meg, úgy azt, hogy mi a kegyelem, csak az örök élet teljessége
Ezek a lapok a könyv olvasása során készített jegyzeteimet tartalmazzák, amelyek ugyan tematikusan követik a könyv szövegét, többnyire azonban a számomra fontos részleteket emelik ki és nem adják feltétlenül az adott rész szisztematikus és részletes ismertetését. Az egész inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kedvet csináljon másoknak is az eredeti szöveg olvasásához.
PART I - THE SOURCES OF THE INTERIOR LIFE AND ITS END - A BELSÕ ÉLET FORRÁSAI ÉS VÉGCÉLJA
I. THE LIFE OF GRACE, ETERNAL LIFE BEGUN - A kegyelem élete, örök élet kezdõdött
Nem létezik tiszta természeti állapot minden ember vagy a kegyelem vagy a halálos bûn állapotában van.
"Ha elég alapos tudásunk van a kegyelem állapotáról, akkor látjuk, hogy a kegyelem nem csak a rendkívüli és nagyon szent belsõ élet elve, hanem az örök élet csírája is. Azt gondoljuk, hogy ennek a hangsúlyozása kezdettõl fogva fontos, Szent Tamás szavait idézve - "A kegyelem javai önmagukban nagyobbak, mint a természet javai az egész univerzumban." - mivel a kegyelem az örök élet csírája, összehasonlíthatatlanul magasabbrendû, mint a mi lelkünknek vagy az angyaloknak a természetes élete."
"Ez a tény kitûnõen megmutatja számunka a megszentelõ kegyelem értékét, amelyet a kereszteléskor fogadunk be és amelyet a feloldozás helyreállít bennünk, ha az a szerencsétlenség ért minket, hogy elveszítettük."
"A belsõ élet tárgyalásának a kezdetén fontos, hogy kellõen emelkedett elképzelésünk legyen a megszentelõ kegyelemrõl. A protestantizmus, számos tizennegyedik századi nominalistát követve, elvesztette ezt. Luther véleménye szerint az ember nem egy belénköntött új élet által igazul meg, hanem csak Krisztus érdemeinek neki való külsõdleges tulajdonítása által, ilyen módon az ember nem változik meg belsõleg és nem mindenekfelett arra van szüksége a megváltáshoz, hogy hogy Isten szeretetének szabályát kövesse mindenek felett. Ez a vélemény alapvetõ félreértése annak, amit a belsõ életrõl az Evangélium mond. Ezt a szánalmas doktrinát azok a a nominalisták készítették elõ, akik azt mondták, hogy a kegyelem egy olyan ajándék, amelyik nem lényegileg természetfeletti, hanem morálisan jogosít fel az örök életre, mint a papírpénz, amelyik noha papír, jogot ad arra - mint egy jogi intézmény -, hogy az ember pénzt kapjon. Ez az elmélet a lényegi természetfeletti élet semmibevevését jelentette és hibásan fogta fel a kegyelem és a teológiai erények leglényegét."
Fontos a kegyelem csíra jellege. Mint ahogy azt hogy mi is egy makk, csak a kifejlett tölgy mutatja meg, úgy azt, hogy mi a kegyelem, csak az örök élet teljessége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése