Ezek a lapok a könyv olvasása során készített jegyzeteimet tartalmazzák, amelyek ugyan tematikusan követik a könyv szövegét, többnyire azonban a számomra fontos részleteket emelik ki és nem adják feltétlenül az adott rész szisztematikus és részletes ismertetését. Az egész inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kedvet csináljon másoknak is az eredeti szöveg olvasásához.
PART I - THE SOURCES OF THE INTERIOR LIFE AND ITS END - A BELSÕ ÉLET FORRÁSAI ÉS VÉGCÉLJA
II. THE INTERIOR LIFE AND INTIMATE CONVERSATION WITH GOD - A belső élet és a bensőséges párbeszéd Istennel
A. Conversation with Oneself. - Párbeszéd önmagunkkalAz önzõ emberek kizárólag azon az alacsony érzéki szinten kommunikálnak magukkal, ami az állatokkal közös bennünk és nem élnek a léleknek azzal a szellemi részével (az akarat és az intellektus), ami az angyalokkal közös bennünk. Még ha foglalkoznak is Istennel, újra és újra visszaesnek az érzéki szintre. "Ahogy mondják, ha az élet nincs egy szinten a gondolatokkal, akkor a gondolatok végül az élet szintjére süllyednek vissza."
A kegyelmi állapotot elvesztve, a halálos bûn állapotában is megmaradhat a hit és a remény, ha valaki nem hitetlenséggel, kétségbeeséssel vagy gõggel vétkezett.
A kegyelem állapotában lévõ ember párbeszéde önmagával megváltozik. Elkezdi szeretni önmagát, nem saját magáért, hanem Istenért és megérti, hogy meg kell bocsátania az ellenségeinek és mindenkit szeretnie kell Istenért. Az ember ilyenkor még tele van bûnökkel. Ezek nem halálosak, hanem bocsánatosak, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ember az érzéki szinttel azonosítsa magát és újra halálos bûnökbe essen.
"Az ember magányos óráiban ez a belsõ párbeszéd minden dacára újra elkezdõdik, az ember hiába próbálja leállítani, nem képes rá. Meg szeretné szakítani, de képtelen ezt megtenni. A lélek központja egy olyan legyõzhetetlen szükséglettel bír, ami kielégítést követel. Valójában Isten az egyetlen, Aki válaszolni tud erre a szükségletre, és az egyetlen megoldás, ha az ember azonnal elindul a Hozzá vezetõ úton. Muszáj, hogy a lélek valaki mással beszéljen, mint önmaga. Miért? Mert a lélek nem a saját célja, mert a lélek célja az élõ Isten, és sehol nem tud megnyugodni Rajta kívül. Ahogy Szent Ágoston mondja: "Nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Benned.""
A kegyelmi állapotot elvesztve, a halálos bûn állapotában is megmaradhat a hit és a remény, ha valaki nem hitetlenséggel, kétségbeeséssel vagy gõggel vétkezett.
A kegyelem állapotában lévõ ember párbeszéde önmagával megváltozik. Elkezdi szeretni önmagát, nem saját magáért, hanem Istenért és megérti, hogy meg kell bocsátania az ellenségeinek és mindenkit szeretnie kell Istenért. Az ember ilyenkor még tele van bûnökkel. Ezek nem halálosak, hanem bocsánatosak, de hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az ember az érzéki szinttel azonosítsa magát és újra halálos bûnökbe essen.
"Az ember magányos óráiban ez a belsõ párbeszéd minden dacára újra elkezdõdik, az ember hiába próbálja leállítani, nem képes rá. Meg szeretné szakítani, de képtelen ezt megtenni. A lélek központja egy olyan legyõzhetetlen szükséglettel bír, ami kielégítést követel. Valójában Isten az egyetlen, Aki válaszolni tud erre a szükségletre, és az egyetlen megoldás, ha az ember azonnal elindul a Hozzá vezetõ úton. Muszáj, hogy a lélek valaki mással beszéljen, mint önmaga. Miért? Mert a lélek nem a saját célja, mert a lélek célja az élõ Isten, és sehol nem tud megnyugodni Rajta kívül. Ahogy Szent Ágoston mondja: "Nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik Benned.""
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése