Reginald Garrigou-Lagrange: THE THREE AGES OF THE INTERIOR LIFE.
Ezek a lapok a könyv olvasása során készített jegyzeteimet tartalmazzák, amelyek ugyan tematikusan követik a könyv szövegét, többnyire azonban a számomra fontos részleteket emelik ki és nem adják feltétlenül az adott rész szisztematikus és részletes ismertetését. Az egész inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kedvet csináljon másoknak is az eredeti szöveg olvasásához.
PART I - THE SOURCES OF THE INTERIOR LIFE AND ITS END - A BELSÕ ÉLET FORRÁSAI ÉS VÉGCÉLJA
I. THE LIFE OF GRACE, ETERNAL LIFE BEGUN - A kegyelem élete, örök élet kezdõdött
B. The Seed of Eternal Life in Us - Az örök élet csírái bennünk
"Isten közvetlen látása, amirõl szó volt, meghaladja minden teremtett értelem - mind az angyal mind az ember - képességét. Természetesen a teremtett értelem - mind az angyal mind az ember - képes valóban megismerni Istent Istennek a természet rendjében megmutatkozó végzései alapján, de nem képes Õt úgy látni ahogy Õ látja Önmagát.Ha egy teremtett értelem képes lenne egyedül a természetes erõi segítségével közvetlenül látni Istent, akkor érelmének ugyanaz lenne az alakszerû tárgya mint az isteni Értelemnek, ugyanaz lenne a természete, mint Istennek."
"A teremtett értelem az isteni lényeg közvetlen látásához csak egy ajándékba kapott segítség, csak Isten kegyelme által képes felemelkedni. Az angyalban és bennünk ez a kegyelem arra hasonlít, ahogy egy vad bokor képessé lesz az oltás által jó gyümölcsöt teremni. Az angyal és az emberi lélek csak akkor válhat képessé Isten természetfeletti ismeretére és természetfeletti szeretetére, ha befogadja ezt az isteni oltást, a megszentelõ kegyelmet, ami részvétel az isteni természetben és Isten belsõ életében. Csak ez a kegyelem - ha befogadtuk a lelkünk lényegébe, mint szabad ajándékot - tudja a lelket felemelni oda, hogy egyáltalán képes legyen a lényegi isteni tevékenységekre, csak ez a kegyelem teheti képessé arra, hogy közvetlenül úgy lássa Istent, ahogy Ő látja Önmagát és úgy szeresse Istent, ahogy Ő szereti Önmagát. Más szavakkal, az értelem és az akarat megistenülése az elõfeltétele annak, hogy maga a lélek - a lélek lényege -, ahonnét ezek a képességek fakadnak, megistenüljön."
Erre vonatkozik Jézusnak a szamáriai asszonynak adott ígérete: "... aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne." (Ján 4.14)
A vízforrást Garrigou-Lagrange úgy értelmezi, hogy nem csak a saját, hanem mások lelkének a megmentéséhez is hozzá tud járulni.
János többször is mondja, hogy: "... aki a Fiúban hisz, annak örök élete van." (Ján 3:36; 5:24, 39; 6:40,47,55) Nem örök élete lesz, hanem van. Mivel a megszentelõ kegyelem, amit befogadunk olyan mint egy mag, amibõl majd az egész növény kialakul, mint egy makk, amibõl majd a tölgy lesz.
"Minden hagyomány kijelenti, hogy a kegyelem élete a földön, valójában a mennyei dicsõség magja. Szent Tamás örömmel mondja: "A kegyelem nem más, mint a mennyei dicsõség kezdete bennünk." Bossuet gyakran ugyanezekkel szavakkal fejezi ki magát. "
"Ez megmutatja, hogy Szent Tamás miért szereti mondani: A kegyelem javai önmagukban nagyobbak, mint a természet javai az egész univerzumban. A legcsekélyebb fokú megszentelõ kegyelem, amelyet egy csecsemõ lelke tartalmaz a megkeresztelése után sokkal értékesebb, mint az egész világegyetem természetes javai, beleértve az angyalokat is. Mivel a legkisebb fokú megszentelõ kegyelem is egy kimondhatatlanul magasztos rendhez tartozik, Isten belsõ életének a rendjéhez, ami minden csoda és az isteni kinyilatkoztatás minden jele fölött áll."
Ezek a lapok a könyv olvasása során készített jegyzeteimet tartalmazzák, amelyek ugyan tematikusan követik a könyv szövegét, többnyire azonban a számomra fontos részleteket emelik ki és nem adják feltétlenül az adott rész szisztematikus és részletes ismertetését. Az egész inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kedvet csináljon másoknak is az eredeti szöveg olvasásához.
PART I - THE SOURCES OF THE INTERIOR LIFE AND ITS END - A BELSÕ ÉLET FORRÁSAI ÉS VÉGCÉLJA
I. THE LIFE OF GRACE, ETERNAL LIFE BEGUN - A kegyelem élete, örök élet kezdõdött
B. The Seed of Eternal Life in Us - Az örök élet csírái bennünk
"Isten közvetlen látása, amirõl szó volt, meghaladja minden teremtett értelem - mind az angyal mind az ember - képességét. Természetesen a teremtett értelem - mind az angyal mind az ember - képes valóban megismerni Istent Istennek a természet rendjében megmutatkozó végzései alapján, de nem képes Õt úgy látni ahogy Õ látja Önmagát.Ha egy teremtett értelem képes lenne egyedül a természetes erõi segítségével közvetlenül látni Istent, akkor érelmének ugyanaz lenne az alakszerû tárgya mint az isteni Értelemnek, ugyanaz lenne a természete, mint Istennek."
"A teremtett értelem az isteni lényeg közvetlen látásához csak egy ajándékba kapott segítség, csak Isten kegyelme által képes felemelkedni. Az angyalban és bennünk ez a kegyelem arra hasonlít, ahogy egy vad bokor képessé lesz az oltás által jó gyümölcsöt teremni. Az angyal és az emberi lélek csak akkor válhat képessé Isten természetfeletti ismeretére és természetfeletti szeretetére, ha befogadja ezt az isteni oltást, a megszentelõ kegyelmet, ami részvétel az isteni természetben és Isten belsõ életében. Csak ez a kegyelem - ha befogadtuk a lelkünk lényegébe, mint szabad ajándékot - tudja a lelket felemelni oda, hogy egyáltalán képes legyen a lényegi isteni tevékenységekre, csak ez a kegyelem teheti képessé arra, hogy közvetlenül úgy lássa Istent, ahogy Ő látja Önmagát és úgy szeresse Istent, ahogy Ő szereti Önmagát. Más szavakkal, az értelem és az akarat megistenülése az elõfeltétele annak, hogy maga a lélek - a lélek lényege -, ahonnét ezek a képességek fakadnak, megistenüljön."
Erre vonatkozik Jézusnak a szamáriai asszonynak adott ígérete: "... aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne." (Ján 4.14)
A vízforrást Garrigou-Lagrange úgy értelmezi, hogy nem csak a saját, hanem mások lelkének a megmentéséhez is hozzá tud járulni.
János többször is mondja, hogy: "... aki a Fiúban hisz, annak örök élete van." (Ján 3:36; 5:24, 39; 6:40,47,55) Nem örök élete lesz, hanem van. Mivel a megszentelõ kegyelem, amit befogadunk olyan mint egy mag, amibõl majd az egész növény kialakul, mint egy makk, amibõl majd a tölgy lesz.
"Minden hagyomány kijelenti, hogy a kegyelem élete a földön, valójában a mennyei dicsõség magja. Szent Tamás örömmel mondja: "A kegyelem nem más, mint a mennyei dicsõség kezdete bennünk." Bossuet gyakran ugyanezekkel szavakkal fejezi ki magát. "
"Ez megmutatja, hogy Szent Tamás miért szereti mondani: A kegyelem javai önmagukban nagyobbak, mint a természet javai az egész univerzumban. A legcsekélyebb fokú megszentelõ kegyelem, amelyet egy csecsemõ lelke tartalmaz a megkeresztelése után sokkal értékesebb, mint az egész világegyetem természetes javai, beleértve az angyalokat is. Mivel a legkisebb fokú megszentelõ kegyelem is egy kimondhatatlanul magasztos rendhez tartozik, Isten belsõ életének a rendjéhez, ami minden csoda és az isteni kinyilatkoztatás minden jele fölött áll."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése