Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

01. Az Albert féle Eredeti Szabály - szegény remeték a Kármel hegyén.
02. Az elvilágiasodás - gazdag professzorok Európában.
03. Az oldalhajtás - a kármelita rend női ágának kezdetei.
04. A reform és a reformisták.
05. A laxisták és a rigoristák.
06. II. Fülöp és a szerzetesi reform.
07. Visszatérés az eredeti szellemhez - Avilai Szent Teréz útja.
08. Visszatérés az eredeti szabályokhoz - Avilai Szent Teréz szabályzata.
09. Az avilai Szent József Kolostor és a terézi reform kezdetei.
10. Rossi generális kontra II. Fülöp.
11. A királyi út.
12. Két tűz között.
13. Frontális támadás a reform ellen.
14. A sarutlan kármelita rendtartomány.
15. Nicolas Doria hatalomra kerülése.
16. Teresa szabályzatának megszüntetése.
17. Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal.
18- A Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése.
19. A Szent Illés Kongragáció és a sarutlan kármel elterjedése.
20. A Sarutlan Kármelita Rend helyreállítása a 19-20. században.
21. Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése.
22. Egy nehezen megírható történet.
23. A történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 23.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A történet még nem ért véget

Isten megengedte, hogy az első öt sarutlan kármelitából négy értetlenül vagy kimondottan ellenségesen viszonyuljon Teresa szelleméhez. Hogy Keresztes János mindig valami félreeső helyre kerüljön és a létrejövő sarutlan rend pozíciói ezeknek és hozzájuk hasonló ostoba, mûveletlen, önelégült, hatalomvágyó és jellemtelen gazemberek kezébe kerüljenek. Hogy ezek mindenkit, akinek bármi köze is van Istenhez, félreállítsanak, lehetetlenné tegyenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak, üldözzenek.

Hogy Teresa szabályzatát, az általa bevezetett bensőségességet és szabadságot megszüntessék. Hogy Jerónimo Graciánt, aki ezek ellen felemeli a szavát, és azokat a nővéreket, akik Teresa szabályához és szelleméhez ragaszkodnak, kitaszítsák a rendből. Hogy ezt az állapotot évszázadokig fenntartsák és az igazságot évszázadokig meghamisítsák.

De mindezzel a történet még nem ért véget.

A hatalomért, a népszerűségért, a posztokért és koncokért való tülekedésben, ami kortársak számára gyakran magának a történetnek tűnik, ugyan kit érdekel, hogy milyen tanácsokat ad egy vidéki pap a közeli jelentéktelen kis kolostor szerzetesnőinek, vagy mit írogat össze a társnői meg a fiókja számára egy öregedő apáca. Egész életükben egy sor sem jelenik meg tőlük.

Isten azonban eléri, hogy az Egyház Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz néven szentekké avassa és egyháztanítókká tegye őket. Több mint négy olyan évszázadon keresztül, ahol szinte minden a hit bensőségessége és szabadsága ellen dolgozik, Isten nemcsak hogy megőrzi műveiket, hanem a keresztény misztika megkerülhetetlen mércéivé teszi őket.

Milyen fájdalmas lehetett az olasz sarutlanoknak, hogy a spanyolok levágták őket magukról. Valószínű, hogy akkor senki nem gondolt arra, hogy ezzel egyben megszabadultak az abszolutista spanyol uralkodók elnyomásától is, és éppen ez teszi majd lehetővé számukra, hogy tőlük induljon el a Sarutlan Kármelita Rend világméretű elterjedése.

Teresa nővérei a terézi szellem és szabály megvédése érdekében hiába fordultak a pápához, II. Fülöp akarata fontosabb volt az ő igazságuknál. De nem Fülöp volt az egyetlen hatalom a világon és amikor olyan francia előkelőségek mint Pierre de Bérulle ragaszkodtak hozzá, hogy Teresa követőit küldjék át Franciaországba, akkor fogcsikorgatva ugyan, de átengedik Ana de Jesúst és társnőit, akik átmentik Teresa szabályait és szellemét Franciaországnak és az utókornak.

A rend által kitaszított "angol konvent"-ből terjedek tovább a sarutlan kármelita nővérek Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

S ha a renden belül nem lehet megtartani a terézi szabályt, akkor jön a már Teresánál is bevált módszer: a terézi szabályt követő kolostorok püspöki fennhatóság alatt. Ahol a Doria-féle szabály volt érvényben, a női kolostorok kb. egyharmada ezt az utat követte.

Sokszor jutnak eszembe azok a spanyol nővérek, akik nem láthatták, hogy mi lesz évtizedek vagy évszázadok múlva, hanem csak végig kellett éljék Teresa művének szétverését. Azt hiszem, Isten kezébe tették az ügyüket és abban reménykedtek, hogy mindezzel a történet még nem ért véget. Úgy vélem, hogy az ő felajánlott szenvedéseik is jelentősen hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.

S úgy gondolom, hogy amikor az ember semmi mást nem lát maga körül, mint II. Fülöp karikatúráit, meg olyan senki által meg nem reformálható, a kényelmes jólétért mindenre képes, züllött gazembereket, mint a terézi reform ellenfelei, valamint olyan hataloméhes maffiózókat, mint Nicolas Doria, Antonio Heredia, Baltasar Nieto, teljes életnagyságban és kis vidéki változatokban, akik minden módon züllesztik, szétverik és prédálják az Egyházat - akkor Teresa nővéreihez hasonlóan Isten kezébe kell tenni az ügyet, fel kell ajánlani a szenvedéseket, és akármekkora is a pusztítás, tudni kell, hogy mindezzel a történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 22.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Egy nehezen megírható történet1

Doria utódja, Elías de San Martín által megbízott első történetíró, José de Jesús Mária (Quiroga) volt. Ő 1562-ben született és már mint toledói kanonok lépett be a rendbe 1596-ban. Vagyis a pártatlan volt. Igyekezett tisztességes művet írni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de éppen emiatt elhallgattatták.

Művének az első két részét a rend Teresáig tartó fejlődésének szentelte. A második két részben úgy írta le Teresa munkáját, mint reformot és a régi rend revitalizását. Azt állította, hogy mind régi mind új tanúk azt bizonyítják, hogy Isten nem akart új rendet létrehozni, hanem a régit akarta megújítani.

Műve egy részét, ami Keresztes Jánosról szól, sikerült kicsempésznie Flandriában, ahol ki is adták Brüsszelben 1628-ban, majd franciául, olaszul és latinul is megjelent. A spanyolok csak 1927-ben adták ki. Művének a többi része kiadatlan maradt és elveszett. Az elhallgattatás annyira megviselte, hogy még azévben, 1628. december 28-án meghalt.

Az ő anyagát két embernek adták át, hogy írják újra: Francisco de Santa María (Pulgar) (1567-1649) kapta az első két kötetet, aki ebből 1630-ban ki is adott egy kötetet Historia general profética de la Orden de N. Sra. del Carmen címmel, s ez újra kinyomva 1641-ben, majd ennek egy megvédése 1649-ben. A második kötet soha nem lett publikálva.

A második két kötetet újraírásával Jerónimo de San Josét (Ezquerra) (1587-1654) bízták meg. Ő 1609-ben lépett be a kármelitákhoz, a novicátusát Juan del Espíritu Santo alatt végezte, majd filozófiát tanult Segoviában 1613-ig, és teológiát Salamancában 1613-16 között. 1626-ban a noviciamestere, aki 1625-ben generális lett, bízta meg Quiroga munkájának átírásával.

Alapos munkát végzett, saját kutatásokat csinált és kilenc év múlva 1635-ben átadta a kész munkát. Ezt átvizsgálták a cenzorok (ő okulva elődjéből nem vitatkozott velük) és nyomdába engedték a mővet. 1637-ben, amikor első kötet kész lett, a cenzor azt látta, hogy a nyomtatott szöveg nem teljesen azonos a kézirattal. A kötetet visszavonták és Jerónimot elmozdították a történészi posztról. Műve úgy menekült csak meg, hogy egy jezsuita barátjának átadott egy példányt, az maradt ránk.

Noha ő is, mint elődei, igyekezett a felettesek szája íze szerint megírni a történetet és aszerint elferdíteni a tényeket, de mivel ezt mégsem tette meg eléggé és megemlítette a másik oldalt is, így a többiek sorsára jutott.

Az új kiadást készítését Francisco de Santa Maríara bízták. S benne végre megtalálták az emberüket. Ő már az új garnitúra terméke volt és szenvedélyes Doria-rajongó. Végre sikerült a mű, Francisco a kívánalmaknak megfelelően hamisította meg a történetet, s Reforma de los Descalzos de N. Sra. del Carmen de la primitiva observancia hecha por Santa Teresa de Jesús en la antiquíssima Religión fundada por el gran Profeta Elías címmel Madridban jelentették meg, az első kötetet 1644-ben, a másodikat 1655-ben. (A szakirodalomban Reforma vagy Crónicas címmel fut.).

Francisco hamisításai:
1. Isten szándéka Teresa küldésével a "csodálatos Illés próféta által a Kármel hegyén alapított régi prófétai rend megújítása" volt, melynek megvalósítása a Sarutlan Kármelita Rend.
2. A reform a tökéletességet az első négy generális alatt érte el – Nichola Doria (1585-1594), Elías de San Martín (1595-1600), Francisco de la Madre de Dios (1600-1607), Alonso de Jesús María (1607-1613) – s mindenkinek az ő nyomukban kell járni.
3. Az egyetlen, ami veszélyeztette a reformot, az Gracián volt, az ő eltávolítása megmentett másokat attól, hogy megfertőződjenek.
4. A három szilárd pillér, amin a rend alapul: az elmélkedés, amely kizárja az apostoli vagy missziós munkát; a visszavonultság, amely annyira korlátozza a kolostor elhagyását, amennyire csak lehet; és a rigorózus önsanyargatás.
5. Teresa csak a nők tanítója volt, a férfiaknak csak annyiban kell követniük, amennyiben nem tanít nőies dolgokat. A férfiaknak saját tanítójuk van, Keresztes János.

Ezzel szemben a valóság:
1. Teresa az egész új család alapítója, az egész Kármelt és az egész egyházat gazdagította.
2. Ő az igazi modell és az ő jogi felfogását és kormányzási stílusát kell követni.
3. Gracián képviseli Teresa valódi szellemét és gyakorlati elképzeléseit.
4. A rend két pilléren nyugszik: az ima és mint cél, a lelkek megmentése.
5. Teresa mindenkinek az alapítója és anyja.

A Reformát gyorsan lefordították olaszra (I/1654, II/1662), franciára (I/1655, II/1666). Noha a hazugságai ellen volt tiltakozás, például Luisa de Jesucristo a brüsszeli perjelnő szégyenletes műnek nevezte – mégis ez volt a hivatalos rendtörténet.

Sokan voltak akik bevették az egészet. Voltak akik bizonyos részletekben kritizálták.Csak akik a szájhagyományból ismerték a valódi történetet, azok tudták figyelmen kívül hagyni . De csak a 18. század legvégén jutottak el oda – Antonio de los Reyes (general 1796-1802) –, hogy a történethamísítást fel kell számolni és újra kell írni a rend történetét.

Ekkor volt egy komoly mozgalom arra, hogy vissza kell térni Teresához és valódi képet kell adni a rend kezdeteiről. Ennek a legjelentősebb képviselõje Manuel de Santo Tomás (Traggia), akit 1817-ben bíztak meg azzal, hogy legyen a rend történésze, azonban két év múlva meghalt. Az ő követõje volt Juan de San Andrés, de a spanyol konkregáció feloszlatása miatt (1835) ő sem tudott írni semmit.

Egészen Silverius de Santa Teresa (1878-1954) fellépéséig minden maradt a régiben. De ekkor is még a Historia del Carmen Descalzo első hat kötete a Reforma átvétele. Silverius az 1937-ben megjelent Historia del Carmen Descalzo VI. kötetében már egy csomó elfogulatlan anyagot hozot, de nyílt végkövetkeztetéseket nem volt le. Amikor 1950-ben megkérdezték, hogy miért, azt válaszolta, hogy az idő még nem volt érett erre.

Fr. Hipólito of the Holy Family a noviciátusa során (1908) felvetette a novicius-mesternek azt a kérdést hogyan lehet, hogy Gracián Teresa leveliben egészen más megvilágításban jelenik meg, mint a rend történetében. A novicius-mester erre azt válszolta, hogy ha nem hisz a rend történetében, akkor nincs hivatása.

Ő sokkolva a noviciátusbeli élménye által, alapos kutatásokba kezdett és 1945-re kész volt egy 400 oldalas önyvvel: P. Jérome ... Gratien, coadjuteur de Ste. Thérèse - Etude Historique-juridique címmel, amelyet soha nem adtak ki.

Ezek után, de tőle teljesen függetlenül ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutott José de Jésús Crucificado (Valdivielso) (1914-1972) is az International College 1951-52-es kurzusán, amelyekkel Silverius is egyetértett.

A II. Vatikáni Zsinat befogadására összehívott Special Chapter 1967-68-ban újra felvetette a Teréz munkássága értékelésének a kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy vissza kell térni az eredethez, de ez kérdés volt, hogy mi az eredet, Teresát alapítónak vagy reformátornak kell-e tekineni.

"A francia szárny egy olyan Szent Terézzel akart hazatérni, aki a régi Illés féle Kármel-fa ágának a reformátora volt, s ez a nézet szimpátiára talált az itáliai szárnynál is. A spanyol szárny viszont világos törést akart; ők nemzeti Teresával akartak hazatérni, a nővérek és a testvérek – akiket ők egyszerûen Terézi Kármelnek akartak hívni – alapítójával."2

Senki nem akart engedni. Végül a Decrétumokban Teresa megkapta mind a két titulust, új rendet alapított, de nem hagyta el a régi Kármelt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - A History that was difficult to write.
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Carmel and the Vatican II Renewal.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 21.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése1

Elsőként Portugáliában (1584) és Olaszországban (1590) jönnek létre új alapítások, de a Sarutlan Kármel nem ezekből, hanem majd Franciaországból terjed el.

Noha a nővérek szerettek volna Franciországban alapítani és volt is valaki (Jean de Quintanadueñas), aki szponzorálta volna, a sokféle politikai és renden belüli nehézségek miatt nem tudtak. Csak akkor sikerült az alapítás, amikor a francia lelki megújulás vezetői megismerték Teresa írásait (1601-ben lett lefordíta Ribera életrajzával együtt).

Ekkor Barbe Acarie (késõbb Boldog Mary of Incarnation) és az ő barátai és tanácsadói (a kartaúzi Dom Beasucousin, Aumale, Jaque Gallemant egyházmegyés papok, valamint André Duval, a Sorbonne doktora és Pierre de Bérulle, késõbbi kardinális és Szalézi Szt. Ferenc vették a kezükbe az ügyet. Alapítónak Catharine de Longueville hercegnõt kérték meg és ő is adta be a kérelmet VIII. Kelemenhez, aki 1603. november 13-án a In supremo kezdetű bullájában engedélyezte az alapítást.

A franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy Teresa szellemiségét vegyék át, ezért olyan perjelnőt akartak, Spanyolországból aki már Teresa alatt is perjelnő volt. A generális, Francisco de la Madre de Dios, olyat szeretett volna adni, aki Doria vonalát követi. Bérulle-nek azonban sikerült elérnie, hogy Teresa követőit küldjék: Ana de Jesús, Isabel de los Angeles, (Salamanca), Beatriz de la Concepción, (Salamanca) Leonor de San Bernardo (Loeches), Ana de S.Bartholomeus (Avila) és Isabel de San Pablo (Burgos).

1604. október 15-én értek Párizsba, s ettõl kezdve 59 kolostort alapítottak Franciaországban. Ana de Jesús: Párizs (1604), Pontoise (1605) és Dijon (1605). Ana de S. Bartholomeus: Tours. Isabel de los Angeles: Amiens (1606), Rouen (1609), Bordeaux (1610), Toulouse (1616), Limoges (1608).

Ana de Jesús Teresa 1581-es kontítuciójával ment, s egész Franciaországban és Flandriában azt vezette be.

Nem sikerült férfi kolostort alapítani, amely a női kolostorokat vezette volna, ezért először egyházmegyés papok (Cum alias bréve 1606. szept. 9.) majd Bérullen keresztül az oratoriánusok (Cum pridem bréve 1614. ápr. 17.), s Bérulle halála után is ez maradt, egészen a francia forradalomig, utána a rendek szétverése miatt a püspökök joghatósága alá kerültek.

Közvetlen a francia forradalom előtt 62. a 19. század végén 120 kolostoruk volt. Közismert a forradalom alatti hősiességük (16 Comgiègne-i mártir Teresa of St. Augustine veztésével).

1607-re stabilizálódott a helyzet Franciaországban, ekkor Ana de Jesús átment Belgiumba. Ő személyesen alapított Brüsszelben (1607) Löwenben (1607) La Monsban (1608). Amikor Ana de S. Bartholomeusra nem volt már szükség Franciaországban, akkor Ana de Jesús őt tette az új antwerpeni kolostor élére. 1619-ben egy második kolostort is alapítottak Antwerpenben az Angliából menekült hölgyek számára. Ennek az első perjelnõje Anne of the Ascension (Worsley) volt.

Ana de Jesús megpróbálta az általa alapított kolostorokat a rend joghatósága alá rendelni. Először mindenképpen a spanyolok alá szeretett volna tartozni, de ők semmiképpen nem álltak kötélnek. Ekkor végül az itáliai kongregációval tárgyalt, akik befogadták õket. Ezt a Cum sicut accepimus bréve szentesítette 1610. január 26-án. Az első szerzetesek csoportja 1610-ben Thomas of Jesús vezetésével érkezett meg Antwerpenbe, s a nővérek ténylegesen 1610. szept. 18-án kerültek az itáliai kongregáicó alá.

Az itáliai kongregáció vezetői azt szerették volna, hogy a belga nővérek nem Teresa szabályát használják, hanem a genovai nõvérek Doria féle szabályzatait veszik át. Ana de Jesús azonban Teresa 1581-es szabályzatát nyomtatta ki Brüsszelben 1607-ben és ragaszkodott is ahhoz. A kongregációval szemben a Szentszékhez fellebezett és az neki adott igazat. Ana halála után (1621) a kongregáció vezetői mégis kierőszakolták, hogy a nővérek az 1592-es Doria-féle szabályzatot vegyék át.

Csak a löweni és az antwerpeni angol nővérek nem voltak erre hajlandóak, mire őket kitették a kongregációból. XIV. Gergely pápa a helyi püspök joghatósága alá helyezte őket 1627. márc. 17-én. Az "angol konvent"-bõl terjedt tovább a rend Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

Az itáliai kongegáció alá tartozó kolostorok jóval kevésbé terjedtek. 1656-ban 47 kolostor volt és néhány püspöki joghatóság alatt. 1780-ban 102 kolostor, 73 a rend és 27 püpöki fennhatóság alatt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - World-wide Expansion of the Daughters of St. Teresa.

A Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugène (Grialou): Istent akarom látni

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján)

Ez az egyik legfontosabb huszadik századi könyv a misztikáról. Nyáron elkezdtem felrakni az ismertetését. Most végre eljutottam oda, hogy tudom folytatni. Lépésenként az egész könyvet be szeretném mutatni. Bizonyos részeket teljesen lefordítottam, más részekről összefoglalást adok. Minden egyes újabb bejegyzés után frissíteni fogom a tartalomjegyzéket is.

Az Istennel való egyesülés szakaszai Avilai Szent Teréz szerint

ELSŐ RÉSZ: PERSPEKTÍVÁK
Első fejezet: A belső várkastély
A. – Történelmi körülmények
B. – A mű felépítése és beosztása
C. – A mű jelentősége

"A kettős kegyelem – lelki házasság és lelki anyaság – hatása alatt Teresa a keresztény irodalom egyik mesterművével ajándékozott meg minket, amely talán minden idők legnagyobb szabású, legteljesebb és legjobban strukturált szellemi alkotása."

Második fejezet: „ Istent akarom látni”
A. – Isten jelen van a lélekben
I. – Isten mindenütt-jelenvalósága

"Nincs olyan részecskéje az életünknek, ami ne lenne Isten kezében; nincs olyan megmozdulása a testünknek és a szellemünknek, amit Ő ne élne át. Ő bennünk és körülöttünk van, átjárja a lélek legrejtettebb és legmélyebb alapját."

II. – Isten kegyelmi jelenléte

"A kegyelem állapotában lévő léleknek azonban Isten kiszolgáltatja magát ... A lélek ... a kegyelem által Isten gyermekévé lett, Aki feltárja neki belső, háromságos életét és megengedi neki – valóban örökbe fogadva a lelket – , hogy abban részt vegyen."

III. – Isten kegyelmi jelenlétének székhelye a lélek legbensőjében

"Joggal tapasztalja tehát a keresztény a megszentelő Isten aktív jelenlétét önmaga mélyén, a vár legbelső lakásában, és ebben a régióban keresi azt, hogy eljusson oda, hogy Istent megtalálja és Vele tökéletesen egyesüljön."

B. – A szellemi élet, mint növekvő bensővé válás

"Ahhoz, hogy Őt meglássa és megtapasztalja, a léleknek a saját legbensője felé kell fordulnia és afelé kell törekedni. Így a szellemi élet kimondottan belső élet, az Istenhez vezető út növekvő bensővé-válás, hogy itt a sötétben találkozzunk Vele, átöleljük Őt és egyesüljünk Vele, mielőtt az örökkévalóságban látnunk szabad Istent."

C. – A terézi lelkiség célja: az átalakító egyesülés

"Az Istennel való egyesülés a lelki élet célja. Ez azonban minden embernél másként néz ki. Számtalan fokozata van, kezdve attól, amit az a gyermek ér el, aki közvetlenül a keresztelés után meghal, egészen addig a kimondhatatlanul magasztos egyesülésig, amit Isten anyja, Mária ért el mennybe való felvétele napján."

Harmadik fejezet: Az önismeret
A. – Az önismeret tárgya
I. – A psziché ismerete

"Azon keresztül, ahogy Isten Teresa belső világában működött, Teresa két lelki területet tudott megkülönböztetni: Egy külsőt, amely többnyire nyugtalan és egy belső, békés területet. "
II. A szellemi valóság ismerete
a.) az ember Isten előtt
"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát."
b.) Isten gyermekeinek méltósága
"A nyugalom imájáról tartott előadásában Teresa megemlíti azt a nagy méltóságot és kegyelmet, amit az Úr a léleknek adott, valamint azt a nagy reményt, amelyre a befogadott kegyelem jogosít:
Az, hogy Isten a léleknek ilyen zálogokat ad, annak a jele, hogy sokra szánja: ha a saját bűneivel meg nem akadályozza, messzire fog jutni."

Az önismeret tárgya: a szellemi valóság ismerete - Istent akarom látni 10

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

II. – A szellemi valóság ismerete

A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)

b.) Isten gyermekeinek méltósága

"Noha az ember Isten előtt csak egy kicsiny és gyakran ellenszegülő teremtmény, mégis Isten képmására teremtetett és részesedik az Ő isteni életében. Isten gyermekévé fogadva képessé válik gyakorolni Isten tevékenységei közül a szeretetet és a megismerést, s arra van hívva, hogy olyan tökéletessé váljon, mint amilyen tökéletes a Mennyei Atya." (56)

"A keresztény tudatában kell, hogy legyen ennek a méltóságának. S nem szabad, hogy félreismerje azt a különleges kegyelmet, amelyet megkapott." (67)

Teresa nagy figyelmet fordít a különleges kegyelmekre is, amelyeket már a kezdeti fokokban is nagyon értékesnek tart, mert úgy tűnik, hogy akiknek Isten ezeket a kezdeti kegyelmeket adja, azokat többre is hívja:

"A nyugalom imájáról tartott előadásában Teresa megemlíti azt a nagy méltóságot és kegyelmet, amit az Úr a léleknek adott,7 valamint azt a nagy reményt, amelyre a befogadott kegyelem jogosít:
Az, hogy Isten a léleknek ilyen zálogokat ad, annak a jele, hogy sokra szánja: ha a saját bűneivel meg nem akadályozza, messzire fog jutni.8" (57)

57/7. Önéletrajz 15,2.
57/8. A tökéletesség útja 31,11.
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.

Az önismeret tárgya: a szellemi valóság ismerete - Istent akarom látni 9.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

II. – A szellemi valóság ismerete

A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)

a.) Az ember Isten előtt
– A végtelen és a véges különbsége:

"Isten a végtelen lét. Ő a mi teremtőnk. Mi véges lények vagyunk, az Ő teremtményei és mindenben Tőle függünk.
Isten és köztünk áthatolhatatlan szakadék tátong, amely elválasztja a végtelent és a végest, az örök, önmagában megálló létet és az idõben létbe hívott teremtményt.
Még az a belső közösség Istennel, amelyre Ő Maga hív minket, még az sem képes ezt a szakadékot feltölteni. Isten most és mindörökké "Isten" az ember pedig – noha a kegyelem megisteníti – lehatárolt teremtmény marad". (54)

"Sziénai Katalinnak azt mondta egyszer az Úr: « Tudod lányom, ki vagy te és ki vagyok Én? Te az vagy, aki nincs és Én az vagyok Aki van.»" (Dialógus X.) (54)

Olyan korlátozottak vagyunk, hogy fel sem tudjuk ennek a szakadéknak a mélységét fogni. Csak Jézus volt az egyetlen ember, aki ezt teljes mélységében felfogta. Utána pedig Mária, aki ezt a legmélyebben felfogta. (55)

– Isten az abszolút tisztaság, mi pedig bűnösök vagyunk.

"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát.
Ennek a ketőts ismeretnek, hogy Isten minden és az ember semmi, alapvető jelentősége van a lelkiéletben és a lelki fejlődés során egyre jobban elmélyül. Folignoi Angela szerint, aki eljutott ennek az ismeretnek a legmagasabb fokára, az elérte a tökéletességet. Ebből az ismeretből nyeri a keresztény azt az alapvető alázatosságot, amit semmi nem tud megrendíteni és ez olyan őszinteséghez segíti, amely Isten összes kegyelmét lehívja rá." (55-56)

Az önismeret tárgya: a psziché ismerete - Istent akarom látni 8.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. I. A psziché ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

I. – A psziché ismerete

Teresa legfontosabb megállapításai:

"Azon keresztül, ahogy Isten Teresa belső világában működött, Teresa két lelki területet tudott megkülönböztetni: Egy külsőt, amely többnyire nyugtalan és egy belső, békés területet. A külső területhez tartozik a képzelőerő, amely képeket hoz létre és állít elő, valamint az érvelő és végkövetkeztetéseket levonó gondolkodás. (Mindkét lelkierő teljesen nyugtalan és Istennek egy erős behatása során nem képesek hosszan békében maradni.) A belső, békés területhez tartozik a tulajdonképpeni megismerőképesség (értelem), az akarat és a lélek lényege1, melyek a kegyelem forrásához közelebb fekszenek, akaratlagosan alávetik magukat a kegyelem befolyásának és a külső részek nyugtalansága közepette is könnyebben alávetettek maradnak".

összefoglalva:
1. A lélek lelkierőkkel rendelkezik, amelyek saját működést fejtenek ki.
2. Isten működéséve szempontjából két területet különböztet meg:
a.) külső, többnyire nyugtalant:
a1.) a képzelőerő, amely képeket hoz létre és állít a lélek elé és
a2.) az a gondolkodás2, amely érvel és következtet
b.) belső, békéset:
b1.) a tulajdonképpeni megismerőképesség, az értelem3
b2.) az akarat
b3) és a lélek lényege4 (51)

Ezt a különbségtételt, ha más terminológiával is, minden misztikusnál megtaláljuk. (52)

Teresa azt állítja, hogy az imádság során, annak ellenére, hogy az ember szellemi részét Isten megragadta, a külső, érzéki részek nyughatatlankodhatnak. Ha azonban ezzel nem törődünk, akkor nem tudják megzavarni a szellemi rész kapcsolatát Istennel.5

1 - Németül: Wesensgrund, spanyolul: esencia.
2 - Németül: Denken, spanyolul: pensamiento (Teresa ezt használja).
3 - Németül:Erkenntnisvermögen, spanyolul: entendimiento (Teresa ezt használja) vagy inteligencia.
4 - Németül: Wesensgrund, spanyolul: esencia.
5 - Avilai Szent Teréz: A belső várkastély. 4. lakás, 1. fejezet.

Ezek most a saját lábjegyzeteim. A német kifejezések a könyv német változatából, a spanyol kifejezések a könyv spanyol fordításából, illetve Teresa eredeti szövegéből származnak.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 20.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A Sarutlan Kármelita Rend helyreállítása a 19-20. században1

A szétszóratás során az egyik lehetőség, a hivatás új formáit keresni: Francisco Palau y Quer (1811-1872), aki létrehozta a Carmelitas Misioneras-t (CM) és a Carmelitas Misioneras Teresianas-T (CMT).

A másik pedig újjászervezni a rendet. Ez sok helyen azonban csak a huszadik század elejére vagy közepére sikerül.
Manuel de S. Teresa (Elósegui) (1817-1889); Pedro José de Jesús María (Alcorta) (1822-1892); Domingo de San José (1799-1870), akik Franciaországban alapították újra a spanyol Kármelt, s innét tudták újraalapítani a spanyol Kármelt 1868-ban. Provinciák: 1879 Navarra, 1889 Ókasztília, 1895 Aragónia és Valencia, 1905 Andalúzia (semi-provincia), 1906 Katalónia, 1927 Burgos. 1917-re 82 házuk lesz 935 szerzetessel.

Az 1868-1908 közötti idõszak, a spanyol és az olasz ág egyesülése a Terézi Kármel újjászületését eredményezte. A huszadik század elejére kezd a rend magához térni. 1889-ben 1443 szerzetest számolnak.

Franciaországban újabb vallásüldözés lesz 1880-ban és 1901-ben, ekkor a kármeliták külföldre menekülnek. 1921-ben már fel tudnak állítani egy provinciát, az Avignon-Aquitaine-t, s ez oszlik a mai két provinciára 1932-ben (hivatalos megerősítés 1947).

Az ír és az angol provincia összeolvad 1927-ben és ők jutnak el Kaliforniába, Ausztráliába és a Fülöp Szigetekre (itt a Washington Provincia is jelen van).

Bismark egyházüldözése elől néhányan Hollandiában keresnek menedéket 1896-ban. Innét továbmenve az USA-ba alapítják a a Holland (1935) és a Washington (1940-47) Provinciát.

A spanyolok Dél-Amerikában terjeszkednek: Kuba (1880), Argentina és Chile (1899), Peru és Uruguay (1910), Kolumbia (1911), Ecuador (1929), Bolivia (1930), Panama (1943), Nicaragua (1945). Az Oklahoma Provinciát 1935-ben Aragónból és Valenciából alapítják (Mexikóból száműzve). Mexikót 1932-ben állítják helyre.

Indiában belga kármeliták alapításából (1902) jön léte a Malabár Provincia 1937-ben.

Mindeközben újabb és újabb üldözések érték a rendet. A spanyol polgárháborúban 104 kármelitát öltek meg és sok ház tönkrement, a II. világháború pedig Lengyelországban, Ausztriában és Csehországban okozott különösen nagy károkat. A háború után pedig a Szovjetúnió érdekszférjába tartozó országokban érték súlyos támadások a szerzeteseket. Magyarországon például - mint köztudott - 1950-ben a többi szerzetesrenddel együtt a kármelita rendet is feloszlatták és csak a 1988-ban, több mint egy emberöltőnyi szünet után szerveződtek újra a kármeliták.

1962-ben a rendnek 25 provinciája, 7 semiprovinciája, 7 missziója volt, 3978 szerzetes és 261 házban és 239 misszionárius 55 rezidenciában.
2007-ben a rendnek az öt földrész több mint 90 országában, több mint 10000 férfi tagja van.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Restoration (19th Century) and Renewed Expansion (20th Century) of the Order.

"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

... Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. ... A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek ..." (Jn 1, 1-12)

Áldott, boldog karácsonyt!

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 19.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A Szent Illés Kongregáció és a sarutlan kármel elterjedése1

Doria maga volt, aki az almodóvári káptlan döntését (1583) megvalósítva, az első sarutlan kolostort Itáliában, Genovában létrehozta 1584. dec. 1-én. Ő volt itt az első perjel is, egészen 1585-ig, amíg vissza nem tért Spanyolországba, hogy provinciális legyen.

1592-ben az olaszok is átveszik a Doria-féle szabályokat, de nehogy Gracián innét visszatérhessen 1597-ben a genovai és a közben létrejött római házat a spanyolok levágták magukról. 1600-ban jöttek létre Szent Illés Kongregáció néven független kongregációként.

A sarutlan kármeliták a Szent Illés Kongregáción keresztül terjedek el világszerte.

1614-ben már 300 szerzetesük volt Európa szinte minden országában. 1617-ben 3 provincia van Itáliában, 1 Lengyelországban, 1 Franciaországban és ezekhez hozzátartozott Belgium és a német területek is. További bővülések: Szicília és Párizs 1626, Írország 1638, Aquitania 1641, Piemont és Burgundia 1643. A 17. század második felére 14 provincia volt, 149 kolostorral és 2326 szerzetessel.

Kb. száz misszionáriust küldtek Perzsiába, Indiába, Arábiába, Szíriába, Libanonba, Angliába és Hollandiába; három speciálisan missziós szemináriumuk volt: Rómában, Löwenben és Máltán. A Kármel hegyén felújították a szerzetesi életet 1631-ben.

A 17. század második felében folytatódott a fejlődés. Hat új provincia Belgiumban, Franciaországban, Itáliában. Missziók Malabárba és Mogulba Indiában, Patraxban Görögországban. 1701-ben 181 kolostorban 3855 szerzetes.

A 18. század elsõ fele még mindig növekedést mutat. 23 provinciában 4270 szerzetes (Ausztria 1701, Litvánia 1743, Lorraine 1740, Bavaria 1740, Flandria 1761). Kétszáz misszionárius Perzsiában, Mezopotámiában, Indiában, Szíriában, Libanonban, Kínában, Lousianában, Angliában, Hollandiában és Írországban. Az utolsó kolostort 1735-ben Imolán alapították.

Az első vészjósló jel Franciaországban volt a Comission des Réguliers rendelkezés 1766-ban. Ez 750 szerzetest érintett a hat francia provinciában. Válaszképpen megreformálták a konstitúciókat, amelyt VI. Pius Iniunctae nobis kezdetű brévéjében 1776. márc. 15-én megerősített. Ez azonban már nem számított. A francia forradalom 1793-ban minden szerzetesrendet feloszlatott.

A Habsburg területeken hasonlóképpen: II. József 1782-83-ban megszüntette a legtöbb házat Ausztriában, majd Legyelországban és Litvániában is 1783-84-ben. 1797-től az elnyomás átterjedt az itáliai területekre is: Lombardia, Piemont, Liguria, Velence, Toszkána és Nápoly.

1802-ben számos ház elveszett Németországban. 1810-ben az összes házat eltörölték Itáliában és Belgiumban, bár később egy részüket visza tudták szerezni. 1864-ben a lengyel provincia gyakorlatilag megszünt, néhány tagját még Szibériába is deportálták.

A rendi káptalanon 1785-ben 16 provinciális van jelen, 1789-ben 19 hiányzik, 1791-ben 6-an vannak és 1823-ig nincs is rendi káptalan. 1823-ban 278 tagja van a kongregációnak, ettől kezdve az öt itáliai provinciális minden hat évben találkoznak – noha ez tilos volt.

1859-ben 970-en vannak, de tíz év alatt lecsökkennek 728-ra. A túlélést jórészt az tette lehetővé, hogy sokan a keleti missziókba vagy a Kármel hegyére menekültek.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spread of the Italian Congregation.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 18.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése1

Doria személyében II. Fülöp megtalálta a megfelelő embert a megfelelő feladatra. Néhány éves közös tevékenységük eredményeképpen a spanyol sarutlan kármelitákat elszakították a kármelita rendttől és egy szorosan királyi hatalom alatt lévő zárt spanyol képződményt hoztak létre belőle.

Elsőként II. Fülöp szerzett a pápától egy olyan brévét, amely a szétválás kimondása mellett új kiváltságokat is ad a sarutlanoknak: közvetlenül Rómához tartoznak a kármelita joghatóság helyett és saját követségük legyen Rómában, amely közvetlenül a Szentszékkel van kapcsolatban, a kármeliták mellőzésével.

A pápa 1587. július 10-én kiadja a Cum de Statu kezdetű brévét, amelyben a kongregációvá emeli a sarutlanokat, s vikárius-generálist rendel az élükre, akit a provinciálisok közül kell választani.

Ez hat évig kormányoz, a provinciálisok három évig, s nem lehet őket újraválasztani.
Mindezeket, valamint a vikárius-generális hat tanácsadóját, ezenkívül az összes kolostor perjelét is a káptalan választja. Káptalant háromévenként tartanak. A káptalanon ezentúl a vikárius-generális, a provinciálisok egy kísérővel, a hat tanácsadó és a káptalan definitorai vesznek részt.

Azért, hogy Doria legyen a vikárius-generális, előrehozza egy évvel a választást (különben nem lenne választható). 1588 június második felében Madridban a rendkívüli káptalan megválasztja Doriát vikárius-generálisnak.

Itt – azt hazudva, hogy ez csak ideiglenes lenne – Doria visszaállítja a Consulta intézményét (Gracián az 1587-es káptalanon elérte, hogy megszüntessék azt) és még azzal a joggal is felruháztatja, hogy az hozzon jogi döntéseket. A nunciussal szeptemberben azonban ezt már úgy erősítetti meg, mint állandó intézményt.

Az 1593-as rendi nagykáptalanon Doria bejelenti, hogy a sarutlanok külön rendet kívánnak létrehozni.Nincs ellenkezés. 1593. dec 20-i Pastoralis Officii kezdetű brévéjében VIII. Kelemen létrehozza a sarutlan kármelita rendet.

Első generális: Doria, aki a következő rendes káptalanig, 1594 pünkösdjéig van kinevezve erre a posztra. Nehogy azonban a terézi irány képviselője lehessen mégis generális, VIII. Kelemen pápa 1594. márc. 30-án további hat évre meghosszabbítja Doria mandátumát.

Azonban azon a káptalanon, amelynek csak annyi feladata lett volna, hogy ezt a döntést elfogadja, a ceremóniák befejeződésével Doria váratlanul 1594. május 9-én meghal .

A mű azonban eddigre már elkészült. A spanyol kongregáció egész történelme során magán viselte Doria kilencéves kormányzásának jegyeit. Nem csak a jogi szabályozás, hanem a szellemi irányultság szintjén is.

Doria utódja, Elias de San Martín kinevezett egy héttagú bizottságot, hogy az felülvizsgálja a szabályzatot. Az őt követõ Francisco de la Madre de Dios azonban a Doria féle állapotokat állította vissza.

Az ideál a világtól szigorúan elzárt, a kolostorban engedelmeskedő kármelita lett. Bármilyen missziós vagy apostoli tevékenység vagy akárcsak nagyobb kapcsolat az emberekkel, a rendből való kizárással járt.

A konstitúciókat a káptalanok 1640 és 1652 között felülvizsgálták, s VII. Sándor pápa 1658-ban megerősítette. Ez lényeges pontokban azonban nem változott. Teljes elzártságot írt elő, s a perjelek kinevezését a rendi káptalan hatáskörében hagyta. Itt is maradt 1786-ig, amikor is a pápai nuncius a provinciák káptalanjainak hatáskörébe rendelte. A kongregáció soha többet nem tért vissza ahhoz a terézi szabályhoz, hogy minden közösség maga választja az elöljáróját.

Ezt az álláspontot Alonso de Jesús María (1607-1613 és 1619-1625), akit Spanyol Kongregáció ideológusának tartanak elméletileg is igyekezett alátámasztani Doctrina de Religiosos c. könyvében (Madrid 1613). Ebben nyíltan tagadja Teresa jogát arra, hogy őt a férfi ág alapítójának is tekintsék.

Teresa útjára való visszatérés kísérletei nem sikerültek. Ezek közül a legjelentősebb Diego de San Rafael (generális 1742-48), akinek az volt nézete, hogy a rend bajai abból származnak, hogy letértek Teresa útjáról, de eljön még az idő, amikor sok gyom alól kikel az a mag, amit Teresa vetett.

Csak a 18. század végén kezdtek el visszatérjeni a terézi útra. Juan del Espiritu Santo (generális 1790-1796) volt az, aki elkezdte rehabilitálni Teresát. Alonso de Jesus Mariával szemben megvédte Teresa jogát az alapítói tisztre, s ő volt az, aki Doria csontjait, amelyek Alonso óta a rendi káptalan termében voltak, eltemettette.

A 19. századi üldözések azonban nem csak a megújulási kísérleteket, hanem magát a kongregációt is megszüntették.

A Szent József Kongregáció története különben is inkább stagnálást, mintsem fejlődést mutat. Doria halálakor a sarutlanok kb. 1000 szerzetest (58 házban) és kb. 400 nővért (34 házban) számláltak. A 18. század végére az 1588-as öt provincia mellé még csatlakozott Portugális (1612), Aragón és Valencia (1685), Navarra (1706) és Murcia (1713). A kongregációnak (beleértve Braziliát és Mexikót is) 120 háza volt 3500-4000 taggal. Tekintettel a közben jelentősen megnövekedett népességszámra, ez a növekedés, valójában inkább stagnálást vagy csökkenést jelent.

A 19. században viszont már teljesen egyértelmű a hanyatlás. 1834. április 22-én megtiltották új noviciusok felvételét. 1835. július 25-én megszüntettek minden olyan kolostort, amelynek 12-nél kevesebb tagja volt. 1836. március 8-án megszüntettek minden kolostort Spanyolországban. Ekkor 112 házban 2106 tagja volt a kongregációnak (1071 pap, 124 diakónus és szubdiakónus, 324 fogadalmas testvér, 91 novicius, 478 laikus-testvér.)

A spanyol kongregáció, mint olyan, soha többet nem jött létre.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Spanish Congregation

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 17.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal1

Doria nem elégedett meg azzal, hogy a terézi szabályzat megváltoztatásával felszámolta a terézi szellem intézményes biztosítékait, hanem azokkal az emberekkel is leszámolt, akik ennek személyes biztosítékai lehettek volna.

Doria egyik első intézkedése az volt, hogy megtámadta Graciánt.

Gracián 1585 végén Lisszabonban kiadott egy könyvet Estímulo de la propagación de la fe címmel, amelyben missziók fontosságát taglalta . Doria, aki a missziók ellen volt, megvádolta Graciánt, hogy az engedélye nélkül adta ki a könyvet és azt követelte, hogy Gracián vonja vissza azt a forgalomból. Gracián azzal védekezett, hogy az érvényben lévő szabályok szerint járt el és nem követett el engedetlenséget. Doria ekkor a könyv tartalmát kifogásolta, s ezért ítélte el Graciánt. Ez azonban nem volt jogszerű, Doria nem lehetett volna egyszerre vádló és bíró, el kellett volna megbírálásra küldenie a könyvet Salamancába az egyetemre.

Az 1587-es káptalan Graciánt és Keresztes Jánost eltávolította a hatalom közeléből, Graciánt Mexikóba küldte a káptalan, Keresztes Szent Jánost granadai priornak. Ezzel azonban nem elégedtek meg.

Doriának a Grácián elleni fellépéséhez

"... a királyra volt szüksége, hogy pedig ezt megnyerhesse, súlyos és kézzelfogható vádakkal kellett Gracián ellen fellépnie. A vádirat anyagának összehalmozásával megbízott egy nagyon tehetséges, de rendkívül tág lelkiismeretű embert, Diégó Evangélista atyát, aki azután a lehető legutálatosabb módon végezte el ezt a munkát. Sorra járta a nõvérek zárdáit s ott ravaszul állított kelepcékkel, ijesztgetésekkel és más egyéb furfangos fogásokkal olyan nyilatkozatokba ugratta bele azokat az ártatlan, tiszta lelkeket Grácián ellen s olyan vallomásokat iratott velük alá, amelyeknek értelméről halvány sejtelmük sem volt. Ugyanezt tette ... Keresztes Szent János személyére vonatkozólag is .. és sikerült ellene is éppen olyan súlyos vádakat összehoznia, mint Gracián ellen. ... Dória a Keresztes Szent Jánosra vonatkozó részt, mivel arra nem volt szüksége, tűzbe dobta. Mindamellett egy ideig az a hír volt elterjedve, hogy őt is kitaszítják a rendből." 2

1591-es káptalan Keresztes Jánost minden hivatalától megfosztja és Mexikóba küldi. További eljárásra azonban már nincsen lehetőség, mert december 14-én Ubedában 49 évesen meghal.

Graciánt viszont 1592 február 17-én kitaszítják a rendből.

Gracián Rómába ment, hogy jogorvoslatot keressen, de Doria szentszéki kapcsolati ellen, amelyet II. Fülöp nagyövete is támogatott, nem tudott mit tenni.

Ezért Sziciliába utazott, hogy ott várja ki a jobb időket. Papként működött, katonákat katekizált és betegeket látogatott a kórházban. 1593. január 27-én VIII. Kelemen pápa Uberes fructus brévéjében megerősítette Doria döntését és megtiltotta Graciánnak, hogy akár a sarus, akár a sarutlan kármelitákhoz visszatérjen és az ágostonosokhoz utasította őt. Ebbe Gracián bele is törődött. Rómába ment, hogy alávesse magát a döntésnek, amikor 1593. okt. 11-én Gaetánál a törökök elfogták és Tunisba vitték rabszolgának.

Innét 1595. áprilisában szabadult. Ekkor értesült a Doria haláláról. Rómába ment és 1595. november 25-én újra kérte az ügye felülbírálatát. 1596. márc. 5-én kedvező választ kapott: a pápa az Apostolicae Sedis benignitas kezdetû brévéjében neki adott igazat, megszüntette a kitaszítást és visszaállította minden jogába és utasította a vezetőket, hogy vegyék vissza.

Teresa követői boldogok voltak, de Doria tábora semmiképpen sem akarta Graciánt. Ezért húzták az időt, azt javasolták, hogy várják meg ezzel a következő káptalant. Míg Gracián várt, ők a szokásos módon a királyhoz folyamodtak Gracián ellen. A káptalan úgy döntött, hogy nem veszik vissza Graciánt.

S nehogy az olasz reformkolostorok visszavegyék és így kerüljön vissza hozzájuk, elérték II. Fülöp segítségével, hogy a pápa Sacrum Religionum kezdetű brévéjével 1597. márc. 20-án az olaszországi házakat kivette a spanyol fennhatóság alól, s 1600. nov. 13-i In Apostolicae dignitatis kezdetű brévében pedig felállította a Spanyol Királyság területén a Szent József Kongregációt, az összes többi sarust pedig a Szent Illés kongregációhoz csatolta.

Graciánt végül is a brüsszeli sarus kármeliták veszik fel. Itt még számos művet ír a misztika különböző kérdéseiről. Ana de Jesussal 1610-ben kiadják Teresától Az alapítások könyvét. Az életszentség hírében hal meg 1614-ben ugyanittt.3 A Sarutlan Kármelita Rend 2000. december 15-én megindította a boldoggá avatási eljárását.4

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior.
2 - Szeghy Ernő OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 409.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Break rather than Bend.
4 -José Alberto Pedra:Jerônimo Gracián de la Madre de Dios OCD: o herdeiro exilado.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 16.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Teresa szabályzatának megszüntetése1

Doria új szabályzatot vezet be. Ez a lelkiélethez mit sem értő, ostoba és műveletlen rigoristák gyakorlatán alapul, s homlokegyenest ellenkezik Teresának mind elméletével mind gyakorlatával. Az új szabályzat megszünteti a Teresa által bevezetett bensőségességet és szabadságot.

Megszüntetik a bensőségesség elengedhetetlen külső feltételét, az egyéni imát és ehelyett kizárólag a kóruson, a többiek jelenlétében lehet imádkozni. Felszámolják a bensőségességhez vezetõ legfontosabb utat, a szemlélődést. Az újoncokat nem ismertetik meg a szemlélődéssel - Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János rendjében - , hanem kizárólag az elmélkedésre szorítkoznak.

Az aszkézis kérdésében pedig azt a szélsőségesen rigorista álláspontot teszik kötelezővé, amely az aszkézist nem az Isten iránti szereteten keresztül értelmezi, hanem önértéknek tekinti - ami ellen Teresa szintén egész életében harcolt. Doria barátjának, Ambrosio Marianónak, külön levelet is írt:

"Értse meg atyám, hogy én barátja vagyok annak, ha valaki erősen törekszik az erényekre, de nem vagyok barátja a rigorózusságnak, ahogy majd látni fogja ezt a mi házainkban. Lehet, mindazonáltal, hogy én nem vagyok eléggé vezeklő. Nagyon kérem az Urat, hogy világosítsa meg Tisztelendőségedet ebben a nagyon fontos kérdésben. Nagy dolog mindenben Isten dicséretét és dicsőségét keresni."2

A Teresa féle szabadságot hasonlóképpen a legteljesebb mértékben felszámolják. Doria bevezet egy intézményt, a Consultát, amely segítségével a kármeliták addigi teljes belső demokráciáját felszámolja és minden hatalmat egy kézben összpontosít. S emellett lépésről-lépésre felszámol minden szabadságot a renden belül. Doria megtiltja perjelek (perjelnők) újraválasztását, s ezzel megszünteti azt anyai és támogatói szerepet, amelyet Teresa a perjelnõknél a legfontosabbnak tartott.

Majd megszűnik az perjelek választásának gyakorlata is, azokat a rendi káptalan nevezi ki. Ezzel a perjelek a közösség autonómiájának védelmezőiből a fennsőbbség akaratának végrehajtóivá válnak. Megszünteti a szabad gyóntatóválasztását jogát és gyakorlatilag (azzal, hogy erősen korlátozta a kapcsolatot férfi szerzetesekkel) megszüntette a tanácskérés lehetőségét.

A nővéreket a férfi-provinciák alá sorolta és így megszüntette azt a szellemi egységet, amit Teresa olyan fontosnak tartott. Hasonlóképpen a vizitációban is a férfirend alá rendelte a nőket és a vizitációt egyszerű ellenőrzéssé tette. Ha egy nővér engedetlen volt, akkor azt megfosztották minden jogától és a perjelnőjét mivel erre lehetőséget adott, leváltották.

Teresa halálakor a szabályzat 59 pontból állt, Doria halálakor 461-pontból.

Erről a szellemről írja kicsit később Isabel de los Angeles:

"Meg kell valljam, Anyám, ahogy a dolgok most Spanyolországban haladnak, az megrémít engem. Az új konstitúciókat olvasva az elmúlt napokban, az mondtam magamnak: «Istenem, nem ez az útja a te szolgáid és lányaid kezelésének! Ők többek mint szolgák, akik félelemből tesznek vagy nem tesznek valamit» Én nem hiszem kedves Anyám, hogy ezekkel az eszközökkel megőrizhető a mi rendünk szelleme; ez inkább arra vezet, hogy elhagyjuk azt az utat, amelyet a mi Szent Anyánk mutatott nekik Isten felé. Tudom, hogy a szent engedelmesség nagyon fontos, de ha valaki inkább félelemből, mint szeretetbõl engedelmes, nem tudom, hogy milyen haladást fog elérni a tökéletességben."3

A nővérek azonnal érzékelik, hogy Doria eltér Teréz irányvonalától. 1586 elejérõl megmaradt egy dal (máig), amelyben María San José, Teresa egyik legközelebbi tanítványa figyelmezteti erre a többieket.

"Félre képmutatás, félre tettetések!
Vallják be már egyszer nyíltan az igazat:
Gonosz hamissággal fizettek a jóért!

Gondoljanak vissza arra, amikor még
Saját köpenyünket terítettük rájuk,
Mikor oly szegények, nyomorultak voltak.

Ha nem lettünk volna, ők nem léteznének
S mikor még utolsók valának a nyájaban,
Juhaink tejével mi etettük õket

Mikor meg nyájon s legezlõn osztoztunk
A vén pásztorokkal, odahagyva őket,
Mi fizettük akkor a szabadság árát.

Mondják, nem igaz-e, hogy a mi pásztornőnk
Tanította őket nyájat terelni,
S aklot építeni juhaik számára.

O, vak hálátlanság, fekete örvénybe
Dobod bele a jótettek emlékét,
S önmagad fogsz végre abba belebukni."4

1587 február 17-i keltezéssel Gracián is küld egy levelet az összes nővéreknek, amelyben ugyanerre figyelmezteti őket. Elmondja, hogy tapasztalattal nem rendelkező szerzetesek meg akarják változtatni a terézi konstitúciókat, ami ha sikerül, nagy baj lenne. S azt javasolja nekik, hogy a következő káptalanon kérjék, hogy a konstitúcióikat ne lehessen megváltoztatni, hogy erre ne kötelezhessék őket a szerzetesek, s hogy új konstitúciót tervezni a nővérekkel való konzultáció nélkül.

Az 1587 áprilisában összeülő káptalanra a nővérek beadják azt a kérésüket, hogy ne lehessen a konstítúcióikat megváltoztani. Ezt a káptalan azzal utasítja vissza, hogy azt senki sem akarja, csak bizonyos szerzetesek izgatták fel őket.

A nővéreknek először sikerül elérniük a pápánál, hogy V. Sixtus Salvatoris kezdetű brévéjében (1590. jún. 5.) megerősíti Teresa konstitúcióit és visszavonja Doria változtatásait. Azonban Doria eléri, hogy XVI. Gergely Quoniam non ignoramus brévéjében (1591. ápr. 25.) visszavonja az előző brévét és teljes mértékben Doria mellé áll. Hiába próbálkoznak Gracián és a nõvérek, a spanyol udvar is Doriát támogatja.

1592-ben Doria mind a nővérek mind a férfi szerzetesek számára kötelezővé teszi az új szabályzatotot.

Vélhetően emiatt jött létre az a megoldás, hogy a renden kívül, a helyi püspök fennhatósága alatt hoznak létre olyan kolostorokat, amelyek Teresa 1581-es szabályzatát követik: Zaragoza 1624, Tarazona 1632, Vich 1637, Teruel 1660, Caudiel 1671.

A rendi krónikáknak azonban ezekről tilos volt írniuk. A 17. század végére 71 kolostor volt, ebből 48 a rendi főnökség alatt és 23 püspöknek alárendelve.

A 18. század végére a kolostorok száma mindösszesen 82-re bővült. A 19. századi egyházüldözés során a nővérek csak kevés kolostort vesztettek, és azok elmúltával új feljődének indultak.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Ulrich Dobhan OCD: Aspectos biograficos de Santa Teresa. Avila 02-06 de noviembre de 1998 -ban idézi Dobhan, Cta 156,10.
3 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
4 - Szeghy Ernõ OCD: Szent Terézia és a kármeliták. Bp. 1921. II. 405

Teljes búcsú ezen a héten

I.
Mostanában nem népszerű a búcsú.

Egy olyan világban ahol Észak-Amerika és Nyugat-Európa jómódú rétegei egy egészen kicsit sem hajlandóak mérsékelni eszelős és önpusztító fogyasztásukat azért, hogy segítsenek azokon a milliókon, akik a legelemibb javakhoz sem jutnak hozzá, az ember ne várja, hogy a szolidaritás népszerű lesz.

A búcsú pedig nem más, mint szolidaritás.

Isten ránk, a földön élőkre, vagy azzal a szép kifejezéssel, amit úgy szeretek, a küzdő Egyházra bízta a szenvedő Egyházat vagyis a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Ők nem tudják a saját szenvedéseiket csökkenteni. Azt mi tehetjük meg.

Persze a tisztítótüzet sem kell feltétlenül a 19. századi népszerű olajnyomatok mintájára elképzelni. Talán jobb egyáltalán nem elképzelni.

Elég azt világosan látni, hogy az emberek többsége halála pillanatában nincs abban az állapotban, hogy közvetlenül beléphessen a Szentháromságos Isten szeretetközösségébe. Ehhez sokat kell tisztulnia. Ez pedig fájdalmas.

Isten rengeteg féle segítséget ad nekünk ahhoz, hogy eljussunk a Vele való szeretetközösségbe. Azt a tisztuló lelket, aki elnyeri a búcsút, Isten azonnal eljuttatja a tisztaságnak abba az állapotba, hogy beléphet a Szentháromság közösségébe.

Nem érdemes azzal az eleve megoldhatatlan problémával birkózni, hogy amit mi itt időnek hívunk, az ott micsoda. Pontosan elég azt látni, hogy van egy eszköz a kezünkben, amivel valakinek a szenvedését csökkenthetjük vagy megszüntethetjük.

S ettől kezdve csak az a kérdés, fontos-e számunkra, hogy mások szenvedését csökkentsük vagy megszüntessük.

II.
"A teljes búcsú elnyeréséhez el kell végezni a búcsúval ellátott cselekményt, és teljesíteni kell három föltételt: szentgyónás, szentáldozás és imádság a Szentatya szándékára. Ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bűnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bűnöket is. " (Indulgentiarum Doctrina)

November 2-án a "búcsúval ellátot cselekmény" egy templom vagy kápolna meglátogatása és ott egy Miatyánk és egy Hiszekegy elimádkozása, november 1. és 8. között pedig egy temető meglátogatása. Tehát ha ezt megtesszük és teljesítjük még a fenti három feltételt (egy gyónás húsz napig érvényes ebből a szempontból), teljes búcsút nyerhetünk.

2-án kizárólag a halottak javára 1. és 8. között talán a saját javunkra is, de a halottak javára biztosan, amelyet felajánlhatunk konkrét meghaltak számára is, de rábízhatjuk Istenre is, hogy a tisztítótűzben szenvedő lelkek közül kinek a javára használja az általunk szerzett búcsút.

Ha az ember most minden búcsúnyerési lehetőséggel él, akkor mától összesen 9 búcsút szerezhet és ajánlhat fel a tisztítótűzben szenvedő lelkek javára 8.-ig.

Mivel ilyen csekélységgel hatalmas segítséget tudunk adni a szenvedő Egyház tagjai számára, kérek minden katolikus olvasót, hogy ezen a héten éljen ezzel a lehetőséggel, szerezzen minél több búcsút és ajánlja fel a környezetében meghaltak vagy általában a tisztitótűzben szenvedők javára.

Ha valaki többet szeretne tudni a búcsúrúl:

VI. Pál pápa Indulgentiarum Doctrina kezdetû apostoli konstitúciója, a búcsú ma érvényes szabályzata.

Ezenkívül nagyon jó összefoglalást lehet találni a Wikipédiában is a búcsúról.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 15.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Nicolas Doria hatalomra kerülése1

1581 március 3 - 17. között megtartják sarutlan rendtartomány önállóságát kimondó alcalai káptalant, amelyen Antonio Heredia ellenében 7-11 arányban Jerónimo Graciánt választják meg provinciálisnak, és megszavazzák az új szabályzatot.

Teresa közben folytatja a kolostorok alapítását. 1580 végén Palenciában, 1581 nyarán Soriában alapít. 1582 januárjában Keresztes Szent János és Teresa megbízásából Ana de Jesus alapítanak Granadában. Áprilisban Teresa megalapítja a burgosi kolostort és májusban segít Graciánnak a valladolidi férfi kolostor létrehozásában. Itt kapják majd meg az alapozó képzést azok a szerzetesek, akiket a rend arra szán, hogy a salamancai egyetemen tanuljanak.

Ekkor azonban már nagyon beteg. 1582 október 1-én Teresa nem tud többé felkelni az ágyból. Isten közli vele, hogy hamarosan magához veszi. Október 3-án meggyón és felveszi az utolsó kenetet. Október 4-én reggel Teresa elmerül az imában és többet már nem jön vissza belőle.2

Gracián vezetésével nagy erővel folytatódnak az új alapítások. A terézi kármel ezekben az években lépte át Kasztília és Andalúzia határait, Navarra, Portugália, Afrika, Itália, és további terjeszkedést terveztek Valenciába, Aragóniába és Katalóniába. Grácián ezenkívül tárgyalt egy flandiai és egy francia alapításról is. Gracián - Teresa intencióinak megfelelően - szívén viselte a missziók ügyét. 1582 áprilisában Lisszabonból az etiópiai Kongóba küldött hat szerzetest, de csak 1584-ben sikerült az alapítás. 1585-ben Mexikóba küldenek misszionáriusokat és további amerikai, kínai és indiai missziókról tárgyalnak.

A missziók mellett Gracián számára a másik nagyon fontos ügy a tanulmányoké volt. S erre igencsak rászorultak volna a kármeliták. Úgy gondolta, hogy leghelyesebb lenne nagy egyetemi városokban szemináriumokat csinálni, hogy a jó képességű hallgatókat így vonzzák magukhoz.

A rigoristák azonban Graciánt régóta ellenségnek tekintik. Baltasar Nieto 1577-ben már olyan vádakkal rágalmazta meg, amelyek következtében halálos ítélet várt volna rá. Antonio Heredia régen gyűlölte, mint riválisát. Ő - mélyen sértve attól, hogy nem ő lett az első provinciális - vezette azt a belső ellenzéket, akik nem a Gracián képviselte terézi vonalat akarták követni, hanem saját rigorista birodalmat akartak létrehozni. Ezek az előző években jól begyakorolt módszerekkel (feljelentés, feljegyzések, folyamodványok) folyamatosan panaszkodtak rá a királynak és a generálisnak, s Nicolas Doriát szerették volna helyette provinciálisnak.

Gracián, vélhetõen nem fogja fel a veszély súlyosságát és a következõ választáson 1585-ben önként lép vissza Doria javára.

Nicolas Doria, az illusztris Doria család tagjaként született Genovában 1539. május 18-án. 1570-ben átköltözött Sevillába, ahol sikeres bankárként működött és kicsapongó életet élt. Egy hajószerencsétlenség után jelentős adományokat adva a szegényeknek, klerikusnak állt. Rövid latin és teológiai tanulmányok után 1576-ban pappá szentelték. Egy évvel később, barátja Ambrosio Mariano példáját követve, jelentkezett a Sevillai kármelitáknál a Los Remediosban lévő kolostorukban, ahol 1578. március 25-én tett fogadalmat. Ez a kolostor volt a rigoristák egyik fellegvára.

Még be sem fejezi a noviciátust, már házfőnök helyettesnek nevezik ki. Madridba megy ügyeket intézni, ahol kapcsolatba kerül II. Fülöppel. Kinevezik pastranai perjelnek és ezt a posztot tölti be 1581. márciusáig. Az 1581-es káptalan Keresztes János és Antonio de Heredia előtt első definitornak nevezi ki. Gracián főnöksége idején főleg Itáliában van, egészen 1585 decemberéig, amikor is provinciálisként tér vissza.

Doria provinciálisként felszámolja a terézi vonalat és kiépíti azt a rigorista birodalmat, amelyet a férfi ág többsége kíván, s amely II. Fülöp elvárásainak is messzemenően megfelel.

1- Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Change of Superior
2 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 14.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A sarutlan kármelita rendtartomány1,2

1577 augusztus 29-én megérkezik Madridba Ormaneto utóda, Felipe Sega nuncius, akit Róma - valamint a pápa unokaöcsse, Buoncompagni bíboros, akinek Sega a karrierjét köszönhette - azzal bíz meg, hogy támogassa Tostado mûködését.

Sega igen messze állt Teréz lelkiségétől. Madridba mintegy ötven főnyi személyzettel – titkárok, apródok, pincérek, szakács, borbély, kocsis, stb. – érkezik, s a történészek neki tulajdonítják Teresa következő jellemzését:

"... nyughatatlan, csavargó, engedetlen és nyakas nőszemély, aki az áhitatosság ürügyén folyton romlott tanokat agyalt ki és a Trienti Zsinat valamint a főpapok rendelkezései ellenére állandóan elkószált a klauzúrából, úgy tanítva mint egy mester, annak ellenére, hogy Szent Pál tanítása azt parancsolja, hogy a nők ne tanítsanak..."3

Sega annak ellenére, hogy Madridba érkezvén Ormaneto nuncius aktáiban kedvező információkat talált Teresáról és a reformról, külünösen pedig Graciánról, az első pillanattól kezdve ellenük dolgozik. S noha Rómából azt az utasítást kapta, hogy ő maga ne avatkozzon be a reformba, Madridba érvén nem szorítkozik Tostado támogatására, hanem a saját kezébe veszi a reform ügyét és számos azt alapjaiban érintő döntést hoz. Teresa ellen nem tud semmit sem tenni, de megpróbálja Graciánt és a reform férfi ágát tönkretenni.

S mivel II. Fülöp időközben úgy találja, hogy a sarutlanok, különösen pedig Gracián - aki az egyik konfliktusnál úgy gondolja, hogy egy szerzetesnek inkább kell a pápának engedelmeskednie, mint a királynak és ennek megfelelően is cselekszik -, nem eléggé engedelmes eszközei az ő akaratának, hagyja Segát egy darabig a saját kedve szerint játszani.

Ennek következtében a reform ellenségei 1577. december 3-án Tostado utasítására elrabolják a Megtestesülés kolostorból Keresztes Szent Jánost, bebörtönzik és hónapokig - míg csodálatos módon meg nem szökik - kínozzák. (Újra csak azt kell megállapítani, hogy úgy tűnik a világ valahogy mégis csak tisztában van azzal, hogy mi az igazi érték.)

Sega saját akciókat is kezd. Először szóban próbálja megtiltani Graciánnak a vizitálást, majd 1578 nyarán visszavonja Gracián minden megbízatását és 1577 december elsejétől visszamenőleg érvényteleníti minden intézkedését, majd kiközösíti őt. Minden férfi és női reform-kolostort a provinciálisok alá rendel, akik megpróbálják tönkretenni azokat. 1578 december végén pedig bebörtönzi Graciánt. A helyzet nagyon súlyos. Sega Madridban pallosjoggal rendelkezik s ez alapján halálos ítéleteket is hoz. Ha Graciánra rosszhiszeműséget tud bizonyítani, akár halálra is ítélheti őt.

Teresa minden követ megmozgat, hogy mentse a reformot és az üldözött kármelitákat. Eddigre azonban II. Fülöp is ráun Segára és egy négytagú tanácsadót testületet rendel mellé a sarutlan kármeliták elleni vádak kivizsgálására - egyik tagja az a Pedro Fernandez OP., akinek mint apostoli vizitátornak az irányítása alatt a lázadónak ítélt kármeliták tevékenykedtek.

1579 április 1-én ennek a tanácsadó testületnek a nyomására Sega nuncius kiveszi a sarutlanokat a provinciálisok fennhatósága alól és visszamenlőleg érvényteleníti azok intézkedéseit. Az összes (andalúziai és kasztiliai) sarutlant egy csoportba tömöríti és föléjük a csak tõőe függő és velük szemben pedig jóindulatú Angel de Salazárt rendeli. 1579. július 15-én a nuncius a kármeliták ügyében – szintén a kinevezett tanácsadó testülete nyomására – azzal a kéréssel fordul II. Fülöphöz, hogy járjon közbe a pápánál a független sarus rendtartomány felállítása érdekében. 1579 november 11-én pedig Felipe Sega támogatólag eljuttatja Rómába az önálló rendtartomány felállításának kérését.

1580 június 22-én Gergely pápa – II. Fülöp közbenjárására – Pia consideratione kezdetű brévéjével létrehozza a független sarutlan rendtartományt.

(1) - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
(2) - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
(3) - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 1148-1153.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 13.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Frontális támadás a reform ellen1,2

1574 tavaszán Rossiék frontális támadást indítanak a reform ellen. A generális nem ismeri el az apostoli vizitátorok jogosultságát sem a kolostorok alapítására, sem a szerzetesek átirányítására. Az általuk létrehozott kolostorokban letett fogadalmakat valamint szenteléseket érvényteleneknek tartja.

Mindazokat, akik együttműködnek a vizitátorokkal önmagával szemben engedetlennek nyilvánítja és egy Gráciannak küldött levélben kiközösíti őket.

II. Fülöp nem hagyja annyiban a dolgot. Két héten belül eléri, hogy a madridi pápai nuncius, Nicolas Ormaneto3, aki Borromeo Szent Károly tanítványa és a katolikus reform elkötelezett híve – miután egyeztetett Rómával – megerősíti és kiszélesíti Francisco Vargas O.P. apostoli vizitátori jogkörét az andalúziai kármelita rendtartomány felett. Francisco Vargas O.P. pedig a nunciustól kapott vizitátori jogaival élve Gráciánt tartományi helynöknek és az andalúziai kármeliták vizitátorának nevezi ki.

Azért Rossi generálisnak is vannak barátai, augusztusra kieszközli, hogy XIII. Gergely pápa hívja vissza a két vizitátort, Francisco Vargas és Pedro Fernández domokosokat és visszaadja neki a spanyol kármeliták fölötti joghatóságot. Ugyanez a bréve azonban érvényesnek és a rendfőnök joghatósága felett állónak mondja mindazt, amit a vizitátorok tettek.

Így az a nagyon sajátos jogi helyzet alakult ki, hogy miközben Róma elismerte a vizitátorok közreműködésével létrehozott kolostorokat és azok vezetését, a kármelita rend vezetői érvénytelennek tekintették az előbbieket és lázadóknak az utóbbiakat.

Miután visszakapta a joghatóságot a spanyol rendtartományok fölött, 1574 szeptember 16-án Rossi generális összehívja 1575 május 22, pünkösdre a lombardiai Piacenzába - a már 1570 óta esedékes - rendi nagykáptalant.

II. Fülöp is üt egyet. 1574 szeptember 22-én Ormaneto nuncius, aki a pápa közvetlen követe, s mint ilyen Rossi generális fölött áll, II. Fülöp kérésére kinevezi Francisco Vargas O.P.-t és Jerónimo Graciánt az andalúziai és Pedro Fernandez O.P.-t pedig a kasztíliai kármel reformátorává, majd ezt a posztot nem sokkal később szintén Gracián kapja meg. December végén a Szentszék jóváhagyja Ormaneto nuncius szeptemberi kinevezéseit.

A kármeliták válasza nem várat sokat magára. 1575 május 22-én A piacenzai nagykáptalan – amelynek az lett volna a feladata, hogy a Trienti Zsinat reformjait bevezesse a rendben – meg nem történtté akarja tenni mindazt a reformot, amelyet a generális hozzájárulása nélkül hoztak létre. Ezért engedetlennek, lázadónak és megátalkodottnak jelent ki mindenkit, aki együttműködött az apostoli vizitátorokkal.

Megszünteti a granadai, a sevillai és a La Peñuela-i kolostorokat - melyek a generális engedélye nélkül, az apostoli vizitárok engedélyével jöttek létre.

Teréz és a sarutlan nővérek ellen ugyan semmiféle jogi kifogást nem tudnak emelni, de Teresát felszólítják, hogy egy általa kiválsztott kolotorba vonuljon vissza - finoman és úriasan internálják - és a kasztíliai kármelita provinciális joghatósága alá helyezik Teresa kolostorait.

Mindez teljes jogi abszurdum, hiszen az apostoli vizitátorok mint a pápai hatalom ágensei magasabb joghatóságot képviselnek, mint a kármelita rendben bárki vagy bármi.

1575 júliusában Teresa miután megismerte a generális reformot érintő álláspontját, még mielőtt értesült volna a piacenzai káptalan eseményeiről, levelet ír II. Fülöpnek, amelyben arra kéri, hogy járjon közben egy független sarutlan rendtartomány létrehozásáért.

A nagykáptalan határozatai foganatosítására P. Tostadót apostoli helytartóként és vizitátorként Madridba küldik. Itt azonban a király és Ormaneto nuncius megakadályozzák működését.

Miután Ormaneto nuncius értesül a piacenzai nagykáptalan határozatairól, válaszul kinevezi Graciánt az összes andalúziai kármelita és a kasztíliai sarutlan kármeliták biztosává és reformátorává. Novemberben Gracián bemutatja Sevillában a kinevezéseit és elkezdi a vizitálást.

A sarusok annyira ellenségesen fogadják, hogy attól kell tartani, az életére törnek. Teresa annyira félti, hogy külön felajánlást tesz Gracián életben maradásáért.

1576 júliusában Juan Bautista Caffardo általános megbízott a kármeliták nevében beadványban kéri Galli kardinálist Rómában, utasítsák Ormaneto nunciust arra, hogy ne akadályozza meg Madridban Tostado működését. Galli kardinális a beadványt egyetértőleg továbbítja Ormaneto nunciusnak. Ő azonban nem engedélyezi Tostado működését, hanem húzza az időt.

Szeptemberben a kármeliták újabb beadvánnyal fordulnak a Szentszékhez és az újra egyetértőleg átküldi azt Ormanetonak, aki továbbra sem enged a kérésüknek. 1577 januárjában a kármeliták nyomására XIII. Gergely pápa titkársága elküldi Ormaneto nunciusnak a pápa azon rendelkezését, hogy fossza meg Graciánt a hatalmától és adjon teret Tostado működésének. Ő azonban halogató választ küld Rómának.

1577 június 18-án azonban meghal Nicolas Ormaneto.

1- Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Calced and Discalced Carmelites
2 - Santa Teresa de Jesús: Obras completas. Transcripción, introducciones y notas de Efren de la Madre de Dios, O.C.D. y Otger Steggink, O. Carm. Cuarta edición cuidosamente revisada. Biblioteca de Autores Cristianos, de La Editioral Católica. Madrid 1974. Cronologia de Santa Teresa. 16-24.
3 - Tomás ALvarez: Diccionario de Santa Teresa: doctrina e historia. Burgos, Monte Carmelo 2002. 1070-1071.