Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

01. Az Albert féle Eredeti Szabály - szegény remeték a Kármel hegyén.
02. Az elvilágiasodás - gazdag professzorok Európában.
03. Az oldalhajtás - a kármelita rend női ágának kezdetei.
04. A reform és a reformisták.
05. A laxisták és a rigoristák.
06. II. Fülöp és a szerzetesi reform.
07. Visszatérés az eredeti szellemhez - Avilai Szent Teréz útja.
08. Visszatérés az eredeti szabályokhoz - Avilai Szent Teréz szabályzata.
09. Az avilai Szent József Kolostor és a terézi reform kezdetei.
10. Rossi generális kontra II. Fülöp.
11. A királyi út.
12. Két tűz között.
13. Frontális támadás a reform ellen.
14. A sarutlan kármelita rendtartomány.
15. Nicolas Doria hatalomra kerülése.
16. Teresa szabályzatának megszüntetése.
17. Leszámolás Keresztes Szent Jánossal és Graciánnal.
18- A Szent József Kongregáció - egy rigorista birodalom kiépítése.
19. A Szent Illés Kongragáció és a sarutlan kármel elterjedése.
20. A Sarutlan Kármelita Rend helyreállítása a 19-20. században.
21. Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése.
22. Egy nehezen megírható történet.
23. A történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 23.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A történet még nem ért véget

Isten megengedte, hogy az első öt sarutlan kármelitából négy értetlenül vagy kimondottan ellenségesen viszonyuljon Teresa szelleméhez. Hogy Keresztes János mindig valami félreeső helyre kerüljön és a létrejövő sarutlan rend pozíciói ezeknek és hozzájuk hasonló ostoba, mûveletlen, önelégült, hatalomvágyó és jellemtelen gazemberek kezébe kerüljenek. Hogy ezek mindenkit, akinek bármi köze is van Istenhez, félreállítsanak, lehetetlenné tegyenek, elhallgattassanak, megrágalmazzanak, üldözzenek.

Hogy Teresa szabályzatát, az általa bevezetett bensőségességet és szabadságot megszüntessék. Hogy Jerónimo Graciánt, aki ezek ellen felemeli a szavát, és azokat a nővéreket, akik Teresa szabályához és szelleméhez ragaszkodnak, kitaszítsák a rendből. Hogy ezt az állapotot évszázadokig fenntartsák és az igazságot évszázadokig meghamisítsák.

De mindezzel a történet még nem ért véget.

A hatalomért, a népszerűségért, a posztokért és koncokért való tülekedésben, ami kortársak számára gyakran magának a történetnek tűnik, ugyan kit érdekel, hogy milyen tanácsokat ad egy vidéki pap a közeli jelentéktelen kis kolostor szerzetesnőinek, vagy mit írogat össze a társnői meg a fiókja számára egy öregedő apáca. Egész életükben egy sor sem jelenik meg tőlük.

Isten azonban eléri, hogy az Egyház Keresztes Szent János és Avilai Szent Teréz néven szentekké avassa és egyháztanítókká tegye őket. Több mint négy olyan évszázadon keresztül, ahol szinte minden a hit bensőségessége és szabadsága ellen dolgozik, Isten nemcsak hogy megőrzi műveiket, hanem a keresztény misztika megkerülhetetlen mércéivé teszi őket.

Milyen fájdalmas lehetett az olasz sarutlanoknak, hogy a spanyolok levágták őket magukról. Valószínű, hogy akkor senki nem gondolt arra, hogy ezzel egyben megszabadultak az abszolutista spanyol uralkodók elnyomásától is, és éppen ez teszi majd lehetővé számukra, hogy tőlük induljon el a Sarutlan Kármelita Rend világméretű elterjedése.

Teresa nővérei a terézi szellem és szabály megvédése érdekében hiába fordultak a pápához, II. Fülöp akarata fontosabb volt az ő igazságuknál. De nem Fülöp volt az egyetlen hatalom a világon és amikor olyan francia előkelőségek mint Pierre de Bérulle ragaszkodtak hozzá, hogy Teresa követőit küldjék át Franciaországba, akkor fogcsikorgatva ugyan, de átengedik Ana de Jesúst és társnőit, akik átmentik Teresa szabályait és szellemét Franciaországnak és az utókornak.

A rend által kitaszított "angol konvent"-ből terjedek tovább a sarutlan kármelita nővérek Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

S ha a renden belül nem lehet megtartani a terézi szabályt, akkor jön a már Teresánál is bevált módszer: a terézi szabályt követő kolostorok püspöki fennhatóság alatt. Ahol a Doria-féle szabály volt érvényben, a női kolostorok kb. egyharmada ezt az utat követte.

Sokszor jutnak eszembe azok a spanyol nővérek, akik nem láthatták, hogy mi lesz évtizedek vagy évszázadok múlva, hanem csak végig kellett éljék Teresa művének szétverését. Azt hiszem, Isten kezébe tették az ügyüket és abban reménykedtek, hogy mindezzel a történet még nem ért véget. Úgy vélem, hogy az ő felajánlott szenvedéseik is jelentősen hozzájárultak a dolgok későbbi alakulásához.

S úgy gondolom, hogy amikor az ember semmi mást nem lát maga körül, mint II. Fülöp karikatúráit, meg olyan senki által meg nem reformálható, a kényelmes jólétért mindenre képes, züllött gazembereket, mint a terézi reform ellenfelei, valamint olyan hataloméhes maffiózókat, mint Nicolas Doria, Antonio Heredia, Baltasar Nieto, teljes életnagyságban és kis vidéki változatokban, akik minden módon züllesztik, szétverik és prédálják az Egyházat - akkor Teresa nővéreihez hasonlóan Isten kezébe kell tenni az ügyet, fel kell ajánlani a szenvedéseket, és akármekkora is a pusztítás, tudni kell, hogy mindezzel a történet még nem ért véget.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 22.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Egy nehezen megírható történet1

Doria utódja, Elías de San Martín által megbízott első történetíró, José de Jesús Mária (Quiroga) volt. Ő 1562-ben született és már mint toledói kanonok lépett be a rendbe 1596-ban. Vagyis a pártatlan volt. Igyekezett tisztességes művet írni, ami úgy tűnik, hogy sikerült is, de éppen emiatt elhallgattatták.

Művének az első két részét a rend Teresáig tartó fejlődésének szentelte. A második két részben úgy írta le Teresa munkáját, mint reformot és a régi rend revitalizását. Azt állította, hogy mind régi mind új tanúk azt bizonyítják, hogy Isten nem akart új rendet létrehozni, hanem a régit akarta megújítani.

Műve egy részét, ami Keresztes Jánosról szól, sikerült kicsempésznie Flandriában, ahol ki is adták Brüsszelben 1628-ban, majd franciául, olaszul és latinul is megjelent. A spanyolok csak 1927-ben adták ki. Művének a többi része kiadatlan maradt és elveszett. Az elhallgattatás annyira megviselte, hogy még azévben, 1628. december 28-án meghalt.

Az ő anyagát két embernek adták át, hogy írják újra: Francisco de Santa María (Pulgar) (1567-1649) kapta az első két kötetet, aki ebből 1630-ban ki is adott egy kötetet Historia general profética de la Orden de N. Sra. del Carmen címmel, s ez újra kinyomva 1641-ben, majd ennek egy megvédése 1649-ben. A második kötet soha nem lett publikálva.

A második két kötetet újraírásával Jerónimo de San Josét (Ezquerra) (1587-1654) bízták meg. Ő 1609-ben lépett be a kármelitákhoz, a novicátusát Juan del Espíritu Santo alatt végezte, majd filozófiát tanult Segoviában 1613-ig, és teológiát Salamancában 1613-16 között. 1626-ban a noviciamestere, aki 1625-ben generális lett, bízta meg Quiroga munkájának átírásával.

Alapos munkát végzett, saját kutatásokat csinált és kilenc év múlva 1635-ben átadta a kész munkát. Ezt átvizsgálták a cenzorok (ő okulva elődjéből nem vitatkozott velük) és nyomdába engedték a mővet. 1637-ben, amikor első kötet kész lett, a cenzor azt látta, hogy a nyomtatott szöveg nem teljesen azonos a kézirattal. A kötetet visszavonták és Jerónimot elmozdították a történészi posztról. Műve úgy menekült csak meg, hogy egy jezsuita barátjának átadott egy példányt, az maradt ránk.

Noha ő is, mint elődei, igyekezett a felettesek szája íze szerint megírni a történetet és aszerint elferdíteni a tényeket, de mivel ezt mégsem tette meg eléggé és megemlítette a másik oldalt is, így a többiek sorsára jutott.

Az új kiadást készítését Francisco de Santa Maríara bízták. S benne végre megtalálták az emberüket. Ő már az új garnitúra terméke volt és szenvedélyes Doria-rajongó. Végre sikerült a mű, Francisco a kívánalmaknak megfelelően hamisította meg a történetet, s Reforma de los Descalzos de N. Sra. del Carmen de la primitiva observancia hecha por Santa Teresa de Jesús en la antiquíssima Religión fundada por el gran Profeta Elías címmel Madridban jelentették meg, az első kötetet 1644-ben, a másodikat 1655-ben. (A szakirodalomban Reforma vagy Crónicas címmel fut.).

Francisco hamisításai:
1. Isten szándéka Teresa küldésével a "csodálatos Illés próféta által a Kármel hegyén alapított régi prófétai rend megújítása" volt, melynek megvalósítása a Sarutlan Kármelita Rend.
2. A reform a tökéletességet az első négy generális alatt érte el – Nichola Doria (1585-1594), Elías de San Martín (1595-1600), Francisco de la Madre de Dios (1600-1607), Alonso de Jesús María (1607-1613) – s mindenkinek az ő nyomukban kell járni.
3. Az egyetlen, ami veszélyeztette a reformot, az Gracián volt, az ő eltávolítása megmentett másokat attól, hogy megfertőződjenek.
4. A három szilárd pillér, amin a rend alapul: az elmélkedés, amely kizárja az apostoli vagy missziós munkát; a visszavonultság, amely annyira korlátozza a kolostor elhagyását, amennyire csak lehet; és a rigorózus önsanyargatás.
5. Teresa csak a nők tanítója volt, a férfiaknak csak annyiban kell követniük, amennyiben nem tanít nőies dolgokat. A férfiaknak saját tanítójuk van, Keresztes János.

Ezzel szemben a valóság:
1. Teresa az egész új család alapítója, az egész Kármelt és az egész egyházat gazdagította.
2. Ő az igazi modell és az ő jogi felfogását és kormányzási stílusát kell követni.
3. Gracián képviseli Teresa valódi szellemét és gyakorlati elképzeléseit.
4. A rend két pilléren nyugszik: az ima és mint cél, a lelkek megmentése.
5. Teresa mindenkinek az alapítója és anyja.

A Reformát gyorsan lefordították olaszra (I/1654, II/1662), franciára (I/1655, II/1666). Noha a hazugságai ellen volt tiltakozás, például Luisa de Jesucristo a brüsszeli perjelnő szégyenletes műnek nevezte – mégis ez volt a hivatalos rendtörténet.

Sokan voltak akik bevették az egészet. Voltak akik bizonyos részletekben kritizálták.Csak akik a szájhagyományból ismerték a valódi történetet, azok tudták figyelmen kívül hagyni . De csak a 18. század legvégén jutottak el oda – Antonio de los Reyes (general 1796-1802) –, hogy a történethamísítást fel kell számolni és újra kell írni a rend történetét.

Ekkor volt egy komoly mozgalom arra, hogy vissza kell térni Teresához és valódi képet kell adni a rend kezdeteiről. Ennek a legjelentősebb képviselõje Manuel de Santo Tomás (Traggia), akit 1817-ben bíztak meg azzal, hogy legyen a rend történésze, azonban két év múlva meghalt. Az ő követõje volt Juan de San Andrés, de a spanyol konkregáció feloszlatása miatt (1835) ő sem tudott írni semmit.

Egészen Silverius de Santa Teresa (1878-1954) fellépéséig minden maradt a régiben. De ekkor is még a Historia del Carmen Descalzo első hat kötete a Reforma átvétele. Silverius az 1937-ben megjelent Historia del Carmen Descalzo VI. kötetében már egy csomó elfogulatlan anyagot hozot, de nyílt végkövetkeztetéseket nem volt le. Amikor 1950-ben megkérdezték, hogy miért, azt válaszolta, hogy az idő még nem volt érett erre.

Fr. Hipólito of the Holy Family a noviciátusa során (1908) felvetette a novicius-mesternek azt a kérdést hogyan lehet, hogy Gracián Teresa leveliben egészen más megvilágításban jelenik meg, mint a rend történetében. A novicius-mester erre azt válszolta, hogy ha nem hisz a rend történetében, akkor nincs hivatása.

Ő sokkolva a noviciátusbeli élménye által, alapos kutatásokba kezdett és 1945-re kész volt egy 400 oldalas önyvvel: P. Jérome ... Gratien, coadjuteur de Ste. Thérèse - Etude Historique-juridique címmel, amelyet soha nem adtak ki.

Ezek után, de tőle teljesen függetlenül ugyanazokra a végkövetkeztetésekre jutott José de Jésús Crucificado (Valdivielso) (1914-1972) is az International College 1951-52-es kurzusán, amelyekkel Silverius is egyetértett.

A II. Vatikáni Zsinat befogadására összehívott Special Chapter 1967-68-ban újra felvetette a Teréz munkássága értékelésének a kérdését. Abban mindenki egyetértett, hogy vissza kell térni az eredethez, de ez kérdés volt, hogy mi az eredet, Teresát alapítónak vagy reformátornak kell-e tekineni.

"A francia szárny egy olyan Szent Terézzel akart hazatérni, aki a régi Illés féle Kármel-fa ágának a reformátora volt, s ez a nézet szimpátiára talált az itáliai szárnynál is. A spanyol szárny viszont világos törést akart; ők nemzeti Teresával akartak hazatérni, a nővérek és a testvérek – akiket ők egyszerûen Terézi Kármelnek akartak hívni – alapítójával."2

Senki nem akart engedni. Végül a Decrétumokban Teresa megkapta mind a két titulust, új rendet alapított, de nem hagyta el a régi Kármelt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - A History that was difficult to write.
2 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - The Teresian Carmel and the Vatican II Renewal.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 21.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

Ana de Jesús és a sarutlan kármeliták női ágának elterjedése1

Elsőként Portugáliában (1584) és Olaszországban (1590) jönnek létre új alapítások, de a Sarutlan Kármel nem ezekből, hanem majd Franciaországból terjed el.

Noha a nővérek szerettek volna Franciországban alapítani és volt is valaki (Jean de Quintanadueñas), aki szponzorálta volna, a sokféle politikai és renden belüli nehézségek miatt nem tudtak. Csak akkor sikerült az alapítás, amikor a francia lelki megújulás vezetői megismerték Teresa írásait (1601-ben lett lefordíta Ribera életrajzával együtt).

Ekkor Barbe Acarie (késõbb Boldog Mary of Incarnation) és az ő barátai és tanácsadói (a kartaúzi Dom Beasucousin, Aumale, Jaque Gallemant egyházmegyés papok, valamint André Duval, a Sorbonne doktora és Pierre de Bérulle, késõbbi kardinális és Szalézi Szt. Ferenc vették a kezükbe az ügyet. Alapítónak Catharine de Longueville hercegnõt kérték meg és ő is adta be a kérelmet VIII. Kelemenhez, aki 1603. november 13-án a In supremo kezdetű bullájában engedélyezte az alapítást.

A franciák ragaszkodtak ahhoz, hogy Teresa szellemiségét vegyék át, ezért olyan perjelnőt akartak, Spanyolországból aki már Teresa alatt is perjelnő volt. A generális, Francisco de la Madre de Dios, olyat szeretett volna adni, aki Doria vonalát követi. Bérulle-nek azonban sikerült elérnie, hogy Teresa követőit küldjék: Ana de Jesús, Isabel de los Angeles, (Salamanca), Beatriz de la Concepción, (Salamanca) Leonor de San Bernardo (Loeches), Ana de S.Bartholomeus (Avila) és Isabel de San Pablo (Burgos).

1604. október 15-én értek Párizsba, s ettõl kezdve 59 kolostort alapítottak Franciaországban. Ana de Jesús: Párizs (1604), Pontoise (1605) és Dijon (1605). Ana de S. Bartholomeus: Tours. Isabel de los Angeles: Amiens (1606), Rouen (1609), Bordeaux (1610), Toulouse (1616), Limoges (1608).

Ana de Jesús Teresa 1581-es kontítuciójával ment, s egész Franciaországban és Flandriában azt vezette be.

Nem sikerült férfi kolostort alapítani, amely a női kolostorokat vezette volna, ezért először egyházmegyés papok (Cum alias bréve 1606. szept. 9.) majd Bérullen keresztül az oratoriánusok (Cum pridem bréve 1614. ápr. 17.), s Bérulle halála után is ez maradt, egészen a francia forradalomig, utána a rendek szétverése miatt a püspökök joghatósága alá kerültek.

Közvetlen a francia forradalom előtt 62. a 19. század végén 120 kolostoruk volt. Közismert a forradalom alatti hősiességük (16 Comgiègne-i mártir Teresa of St. Augustine veztésével).

1607-re stabilizálódott a helyzet Franciaországban, ekkor Ana de Jesús átment Belgiumba. Ő személyesen alapított Brüsszelben (1607) Löwenben (1607) La Monsban (1608). Amikor Ana de S. Bartholomeusra nem volt már szükség Franciaországban, akkor Ana de Jesús őt tette az új antwerpeni kolostor élére. 1619-ben egy második kolostort is alapítottak Antwerpenben az Angliából menekült hölgyek számára. Ennek az első perjelnõje Anne of the Ascension (Worsley) volt.

Ana de Jesús megpróbálta az általa alapított kolostorokat a rend joghatósága alá rendelni. Először mindenképpen a spanyolok alá szeretett volna tartozni, de ők semmiképpen nem álltak kötélnek. Ekkor végül az itáliai kongregációval tárgyalt, akik befogadták õket. Ezt a Cum sicut accepimus bréve szentesítette 1610. január 26-án. Az első szerzetesek csoportja 1610-ben Thomas of Jesús vezetésével érkezett meg Antwerpenbe, s a nővérek ténylegesen 1610. szept. 18-án kerültek az itáliai kongregáicó alá.

Az itáliai kongregáció vezetői azt szerették volna, hogy a belga nővérek nem Teresa szabályát használják, hanem a genovai nõvérek Doria féle szabályzatait veszik át. Ana de Jesús azonban Teresa 1581-es szabályzatát nyomtatta ki Brüsszelben 1607-ben és ragaszkodott is ahhoz. A kongregációval szemben a Szentszékhez fellebezett és az neki adott igazat. Ana halála után (1621) a kongregáció vezetői mégis kierőszakolták, hogy a nővérek az 1592-es Doria-féle szabályzatot vegyék át.

Csak a löweni és az antwerpeni angol nővérek nem voltak erre hajlandóak, mire őket kitették a kongregációból. XIV. Gergely pápa a helyi püspök joghatósága alá helyezte őket 1627. márc. 17-én. Az "angol konvent"-bõl terjedt tovább a rend Hollandiába, Németországba, Angliába, és az USA-ba.

Az itáliai kongegáció alá tartozó kolostorok jóval kevésbé terjedtek. 1656-ban 47 kolostor volt és néhány püspöki joghatóság alatt. 1780-ban 102 kolostor, 73 a rend és 27 püpöki fennhatóság alatt.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - World-wide Expansion of the Daughters of St. Teresa.

A Gyermek Jézusról nevezett Marie-Eugène (Grialou): Istent akarom látni

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján)

Ez az egyik legfontosabb huszadik századi könyv a misztikáról. Nyáron elkezdtem felrakni az ismertetését. Most végre eljutottam oda, hogy tudom folytatni. Lépésenként az egész könyvet be szeretném mutatni. Bizonyos részeket teljesen lefordítottam, más részekről összefoglalást adok. Minden egyes újabb bejegyzés után frissíteni fogom a tartalomjegyzéket is.

Az Istennel való egyesülés szakaszai Avilai Szent Teréz szerint

ELSŐ RÉSZ: PERSPEKTÍVÁK
Első fejezet: A belső várkastély
A. – Történelmi körülmények
B. – A mű felépítése és beosztása
C. – A mű jelentősége

"A kettős kegyelem – lelki házasság és lelki anyaság – hatása alatt Teresa a keresztény irodalom egyik mesterművével ajándékozott meg minket, amely talán minden idők legnagyobb szabású, legteljesebb és legjobban strukturált szellemi alkotása."

Második fejezet: „ Istent akarom látni”
A. – Isten jelen van a lélekben
I. – Isten mindenütt-jelenvalósága

"Nincs olyan részecskéje az életünknek, ami ne lenne Isten kezében; nincs olyan megmozdulása a testünknek és a szellemünknek, amit Ő ne élne át. Ő bennünk és körülöttünk van, átjárja a lélek legrejtettebb és legmélyebb alapját."

II. – Isten kegyelmi jelenléte

"A kegyelem állapotában lévő léleknek azonban Isten kiszolgáltatja magát ... A lélek ... a kegyelem által Isten gyermekévé lett, Aki feltárja neki belső, háromságos életét és megengedi neki – valóban örökbe fogadva a lelket – , hogy abban részt vegyen."

III. – Isten kegyelmi jelenlétének székhelye a lélek legbensőjében

"Joggal tapasztalja tehát a keresztény a megszentelő Isten aktív jelenlétét önmaga mélyén, a vár legbelső lakásában, és ebben a régióban keresi azt, hogy eljusson oda, hogy Istent megtalálja és Vele tökéletesen egyesüljön."

B. – A szellemi élet, mint növekvő bensővé válás

"Ahhoz, hogy Őt meglássa és megtapasztalja, a léleknek a saját legbensője felé kell fordulnia és afelé kell törekedni. Így a szellemi élet kimondottan belső élet, az Istenhez vezető út növekvő bensővé-válás, hogy itt a sötétben találkozzunk Vele, átöleljük Őt és egyesüljünk Vele, mielőtt az örökkévalóságban látnunk szabad Istent."

C. – A terézi lelkiség célja: az átalakító egyesülés

"Az Istennel való egyesülés a lelki élet célja. Ez azonban minden embernél másként néz ki. Számtalan fokozata van, kezdve attól, amit az a gyermek ér el, aki közvetlenül a keresztelés után meghal, egészen addig a kimondhatatlanul magasztos egyesülésig, amit Isten anyja, Mária ért el mennybe való felvétele napján."

Harmadik fejezet: Az önismeret
A. – Az önismeret tárgya
I. – A psziché ismerete

"Azon keresztül, ahogy Isten Teresa belső világában működött, Teresa két lelki területet tudott megkülönböztetni: Egy külsőt, amely többnyire nyugtalan és egy belső, békés területet. "
II. A szellemi valóság ismerete
a.) az ember Isten előtt
"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát."
b.) Isten gyermekeinek méltósága
"A nyugalom imájáról tartott előadásában Teresa megemlíti azt a nagy méltóságot és kegyelmet, amit az Úr a léleknek adott, valamint azt a nagy reményt, amelyre a befogadott kegyelem jogosít:
Az, hogy Isten a léleknek ilyen zálogokat ad, annak a jele, hogy sokra szánja: ha a saját bűneivel meg nem akadályozza, messzire fog jutni."

Az önismeret tárgya: a szellemi valóság ismerete - Istent akarom látni 10

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

II. – A szellemi valóság ismerete

A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)

b.) Isten gyermekeinek méltósága

"Noha az ember Isten előtt csak egy kicsiny és gyakran ellenszegülő teremtmény, mégis Isten képmására teremtetett és részesedik az Ő isteni életében. Isten gyermekévé fogadva képessé válik gyakorolni Isten tevékenységei közül a szeretetet és a megismerést, s arra van hívva, hogy olyan tökéletessé váljon, mint amilyen tökéletes a Mennyei Atya." (56)

"A keresztény tudatában kell, hogy legyen ennek a méltóságának. S nem szabad, hogy félreismerje azt a különleges kegyelmet, amelyet megkapott." (67)

Teresa nagy figyelmet fordít a különleges kegyelmekre is, amelyeket már a kezdeti fokokban is nagyon értékesnek tart, mert úgy tűnik, hogy akiknek Isten ezeket a kezdeti kegyelmeket adja, azokat többre is hívja:

"A nyugalom imájáról tartott előadásában Teresa megemlíti azt a nagy méltóságot és kegyelmet, amit az Úr a léleknek adott,7 valamint azt a nagy reményt, amelyre a befogadott kegyelem jogosít:
Az, hogy Isten a léleknek ilyen zálogokat ad, annak a jele, hogy sokra szánja: ha a saját bűneivel meg nem akadályozza, messzire fog jutni.8" (57)

57/7. Önéletrajz 15,2.
57/8. A tökéletesség útja 31,11.
A lábjegyzetek számozásánál megtartottam a német kiadás rendszerét. A vastag betűs kiemelések tőlem származnak.

Az önismeret tárgya: a szellemi valóság ismerete - Istent akarom látni 9.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. II. A szellemi valóság ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

II. – A szellemi valóság ismerete

A legfontosabb megismerendők:
– hogyan áll az ember Isten előtt
– milyen természetfeletti adományai vannak az embernek
– milyen rossz hajlamai vannak, amelyek akadályozzák az Isten felé való előrejutásban (54)

a.) Az ember Isten előtt
– A végtelen és a véges különbsége:

"Isten a végtelen lét. Ő a mi teremtőnk. Mi véges lények vagyunk, az Ő teremtményei és mindenben Tőle függünk.
Isten és köztünk áthatolhatatlan szakadék tátong, amely elválasztja a végtelent és a végest, az örök, önmagában megálló létet és az idõben létbe hívott teremtményt.
Még az a belső közösség Istennel, amelyre Ő Maga hív minket, még az sem képes ezt a szakadékot feltölteni. Isten most és mindörökké "Isten" az ember pedig – noha a kegyelem megisteníti – lehatárolt teremtmény marad". (54)

"Sziénai Katalinnak azt mondta egyszer az Úr: « Tudod lányom, ki vagy te és ki vagyok Én? Te az vagy, aki nincs és Én az vagyok Aki van.»" (Dialógus X.) (54)

Olyan korlátozottak vagyunk, hogy fel sem tudjuk ennek a szakadéknak a mélységét fogni. Csak Jézus volt az egyetlen ember, aki ezt teljes mélységében felfogta. Utána pedig Mária, aki ezt a legmélyebben felfogta. (55)

– Isten az abszolút tisztaság, mi pedig bűnösök vagyunk.

"... aki valóban érintkezésbe kerül Istennel, egzisztenciálisan meg kell hogy tapasztalja az emberi természet végső semmisségét és mélységes nyomorúságát.
Ennek a ketőts ismeretnek, hogy Isten minden és az ember semmi, alapvető jelentősége van a lelkiéletben és a lelki fejlődés során egyre jobban elmélyül. Folignoi Angela szerint, aki eljutott ennek az ismeretnek a legmagasabb fokára, az elérte a tökéletességet. Ebből az ismeretből nyeri a keresztény azt az alapvető alázatosságot, amit semmi nem tud megrendíteni és ez olyan őszinteséghez segíti, amely Isten összes kegyelmét lehívja rá." (55-56)

Az önismeret tárgya: a psziché ismerete - Istent akarom látni 8.

A szemlélődő ima útja Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Kis Szent Teréz szerint

Maria-Eugen Grialou: Ich will Gott schauen. Paulusverlag 1993. (P. Marie-Eugène de l'EJ.: Je veux voir Dieu. Editions du Carmel, F-84210, Venasque, 1988 - alapján) Első rész. Harmadik fejezet: Az önismeret. A. - Az önismeret tárgya. I. A psziché ismerete.

A. – Az önismeret tárgya
Teréz kétfajta ismeretet vár el a követőitől önmagukkal kapcsolatban: pszichológiait és szellemit. (49-50)

I. – A psziché ismerete

Teresa legfontosabb megállapításai:

"Azon keresztül, ahogy Isten Teresa belső világában működött, Teresa két lelki területet tudott megkülönböztetni: Egy külsőt, amely többnyire nyugtalan és egy belső, békés területet. A külső területhez tartozik a képzelőerő, amely képeket hoz létre és állít elő, valamint az érvelő és végkövetkeztetéseket levonó gondolkodás. (Mindkét lelkierő teljesen nyugtalan és Istennek egy erős behatása során nem képesek hosszan békében maradni.) A belső, békés területhez tartozik a tulajdonképpeni megismerőképesség (értelem), az akarat és a lélek lényege1, melyek a kegyelem forrásához közelebb fekszenek, akaratlagosan alávetik magukat a kegyelem befolyásának és a külső részek nyugtalansága közepette is könnyebben alávetettek maradnak".

összefoglalva:
1. A lélek lelkierőkkel rendelkezik, amelyek saját működést fejtenek ki.
2. Isten működéséve szempontjából két területet különböztet meg:
a.) külső, többnyire nyugtalant:
a1.) a képzelőerő, amely képeket hoz létre és állít a lélek elé és
a2.) az a gondolkodás2, amely érvel és következtet
b.) belső, békéset:
b1.) a tulajdonképpeni megismerőképesség, az értelem3
b2.) az akarat
b3) és a lélek lényege4 (51)

Ezt a különbségtételt, ha más terminológiával is, minden misztikusnál megtaláljuk. (52)

Teresa azt állítja, hogy az imádság során, annak ellenére, hogy az ember szellemi részét Isten megragadta, a külső, érzéki részek nyughatatlankodhatnak. Ha azonban ezzel nem törődünk, akkor nem tudják megzavarni a szellemi rész kapcsolatát Istennel.5

1 - Németül: Wesensgrund, spanyolul: esencia.
2 - Németül: Denken, spanyolul: pensamiento (Teresa ezt használja).
3 - Németül:Erkenntnisvermögen, spanyolul: entendimiento (Teresa ezt használja) vagy inteligencia.
4 - Németül: Wesensgrund, spanyolul: esencia.
5 - Avilai Szent Teréz: A belső várkastély. 4. lakás, 1. fejezet.

Ezek most a saját lábjegyzeteim. A német kifejezések a könyv német változatából, a spanyol kifejezések a könyv spanyol fordításából, illetve Teresa eredeti szövegéből származnak.

Avilai Szent Teréz és a Sarutlan Kármelita Rend 20.

Az alábbi írás Ildefonso Moriones OCD, posztulátor generális, "Teresian Carmel" című, a rend központi lapján megjelenő rendtörténeti munkájának olvasónaplószerű összefoglalása. Moriones gondolatmenetének mélyebb megértésében sokat segített Ulrich Dobhan OCD, definitor, "Aspectos biograficos de Santa Teresa" című, a Centro Internacional Teresiano-Sanjuanista-ban 1998-ban tartott előadásának szövege, amelyet Kovács Albert OCD provinciális atya volt szíves kölcsönadni nekem. A gondolatmenet illusztrálására Szeghy Ernő OCD: "Szent Terézia és a kármeliták" (Bp. 1921) kitűnő példáit használtam.

A Sarutlan Kármelita Rend helyreállítása a 19-20. században1

A szétszóratás során az egyik lehetőség, a hivatás új formáit keresni: Francisco Palau y Quer (1811-1872), aki létrehozta a Carmelitas Misioneras-t (CM) és a Carmelitas Misioneras Teresianas-T (CMT).

A másik pedig újjászervezni a rendet. Ez sok helyen azonban csak a huszadik század elejére vagy közepére sikerül.
Manuel de S. Teresa (Elósegui) (1817-1889); Pedro José de Jesús María (Alcorta) (1822-1892); Domingo de San José (1799-1870), akik Franciaországban alapították újra a spanyol Kármelt, s innét tudták újraalapítani a spanyol Kármelt 1868-ban. Provinciák: 1879 Navarra, 1889 Ókasztília, 1895 Aragónia és Valencia, 1905 Andalúzia (semi-provincia), 1906 Katalónia, 1927 Burgos. 1917-re 82 házuk lesz 935 szerzetessel.

Az 1868-1908 közötti idõszak, a spanyol és az olasz ág egyesülése a Terézi Kármel újjászületését eredményezte. A huszadik század elejére kezd a rend magához térni. 1889-ben 1443 szerzetest számolnak.

Franciaországban újabb vallásüldözés lesz 1880-ban és 1901-ben, ekkor a kármeliták külföldre menekülnek. 1921-ben már fel tudnak állítani egy provinciát, az Avignon-Aquitaine-t, s ez oszlik a mai két provinciára 1932-ben (hivatalos megerősítés 1947).

Az ír és az angol provincia összeolvad 1927-ben és ők jutnak el Kaliforniába, Ausztráliába és a Fülöp Szigetekre (itt a Washington Provincia is jelen van).

Bismark egyházüldözése elől néhányan Hollandiában keresnek menedéket 1896-ban. Innét továbmenve az USA-ba alapítják a a Holland (1935) és a Washington (1940-47) Provinciát.

A spanyolok Dél-Amerikában terjeszkednek: Kuba (1880), Argentina és Chile (1899), Peru és Uruguay (1910), Kolumbia (1911), Ecuador (1929), Bolivia (1930), Panama (1943), Nicaragua (1945). Az Oklahoma Provinciát 1935-ben Aragónból és Valenciából alapítják (Mexikóból száműzve). Mexikót 1932-ben állítják helyre.

Indiában belga kármeliták alapításából (1902) jön léte a Malabár Provincia 1937-ben.

Mindeközben újabb és újabb üldözések érték a rendet. A spanyol polgárháborúban 104 kármelitát öltek meg és sok ház tönkrement, a II. világháború pedig Lengyelországban, Ausztriában és Csehországban okozott különösen nagy károkat. A háború után pedig a Szovjetúnió érdekszférjába tartozó országokban érték súlyos támadások a szerzeteseket. Magyarországon például - mint köztudott - 1950-ben a többi szerzetesrenddel együtt a kármelita rendet is feloszlatták és csak a 1988-ban, több mint egy emberöltőnyi szünet után szerveződtek újra a kármeliták.

1962-ben a rendnek 25 provinciája, 7 semiprovinciája, 7 missziója volt, 3978 szerzetes és 261 házban és 239 misszionárius 55 rezidenciában.
2007-ben a rendnek az öt földrész több mint 90 országában, több mint 10000 férfi tagja van.

1 - Ildefonso Moriones OCD: Teresian Carmel - Restoration (19th Century) and Renewed Expansion (20th Century) of the Order.